Miért gondolkoznak így bizonyos emberek? Miért olyan nehéz legalább egy szájkosarat tenni ilyen esetben a kutyára?
Volt most ez az eset hétvégén egy szlovák kiállításon, mikor egy moszkvai őrkutya elkapott egy yorkie-t aki később belehalt a sérüléseibe, és maga a történet, de a hozzá érkező kommentek is mélységesen felháborítottak. Sokak szerint ugyanis a yorkie gazdája volt a hibás, mert állítólag a moszkvai gazdája felhívta rá a figyelmét, hogy a kutyája veszélyes lehet és ne mellettük menjen ki a ringből. Nem tudom hogy ez tényleg így történt-e, de ha igen, szerintem ez akkor se normális. Ráadásul az említett gazda még kezelni se tudta a támadó kutyát, csak rugdosta és rángatta, egy idegen nő hallotta meg a hangzavart és rohant oda leemelni a 80 kilós moszkvait.
Mi is járunk kiállításokra a kutyámmal, és nekem is nagyon rossz tapasztalataim vannak. Az eddigi 10-11 kiállításból szinte az összesen szem- illetve fültanúja voltam valami olyannak, ami kicsapta nálam a biztosítékot. Az egyik alkalommal például néhány KÁJ-os mellett haladtunk el, előttünk egy törpe pincserrel sétáltak. A hozzánk legközelebbi KÁJ-gazdi odaszólt a pincseresnek, hogy a helyében ő nagy ívben kikerülné a kutyáját, mert nem szereti a kistestűeket és a végén még vacsora lesz belőle. A többi meg csak röhögött ezen a beszóláson. Én igyekeztem minél kultúráltabban felajánlani, hogy veszek neki egy szájkosarat ha nincs rá pénze, de szentül meg volt győződve arról, hogy neki van igaza, elvégre miért viszi bárki is az ő kutyája közelébe a sajátját. Kérdem én, egy kiállításon? Ahol sokszor olyan zsúfoltság van, hogy még az itatótálnak se találok helyet mert négyzetméterenként két kutya és három ember tartózkodik?
Aztán egy másik alkalommal észrevettem egy kutyasulis barátomat, nagy örömmel mentünk oda hozzá, a kutyám farokcsóválva, puszikat osztva üdvözölte az ő kutyáját (aki szintén KÁJ, ez a véletlen műve, nem a fajta ellen szól, de később visszatérek rá). A mellettünk álló pasi elhűlve bámulta a jelenetet, és megkérdezte a barátomat, hogy ezt miért engedi meg nekünk, és mi lesz ha nekiugrik az enyémnek az ő kutyája. Úgy kellett neki megmagyarázni, hogy ismerik egymást és nem lesz baj.
Miért hiszik azt egyesek, hogy természetes, sőt menő dolog a kiállításokon bokrok takarásában verekedő kutyákat videózni? Miért más kutyák gazdái a hibásak, ha az övék agresszív viselkedést mutat, neadjisten gyilkol? Nem értem, miért nem az ösztönkontroll a divat, miért az, ha egy őrző-védő vagy bulltípusú minden mozgó lényre rá akar menni. Van nagyon sok normális gazdi aki nem ilyen hozzáállású, és ezen fajták bármelyike jó kezekbe kerülve egy áldás, de rossz kezekben csak időzített bomba. Minden kutyát fajtától függetlenül meg kell nevelni, de 60-70-80 kiló tömény izom és ösztön esetén különösen igaz, hogy nulla tudással és tapasztalattal nem szabadna őket választani. Először tanulja meg a fajta igényeit, szükségleteit, jellemzőit, legyen tisztában azzal hogy képes-e kezelni. Nem azt mondom, hogy egy domináns vagy néha kiszámíthatatlanul viselkedő (de alapvetően korrekt nevelésben részesült) kutyával egyáltalán ne lehessen kiállításra vagy egyéb rendezvényekre járni, de könyörgöm, az a minimum, hogy ringen kívül szájkosár legyen rajta, a gazdi fél szeme folyamatosan a kutyán legyen, és ha nem muszáj, ne a tömeg kellős közepén tartózkodjon vele. Szerintem semmi baj nincs azzal, ha egy kiállításon valaki azt feltételezi, hogy bárhol biztonságosan közlekedhet a pórázon lévő kutyájával. Nehogy már emiatt hibás legyen.
Komolyan nem értem ezt a világot. A közösségi oldalakon is alkalmanként képeket látok egymásra acsarkodó kutyákról, amiket ismerőseim tesznek fel, mert a fajtában az az elvárt ha munka, sport előtt-alatt-után is őrjöng a kutya, fajtársaira is őrjöng, macskákra is őrjöng, a repülő lepkére is őrjöng. Ezt már úgy-ahogy tolerálom, de csak azért, mert tudom hogy ők maximálisan kordában tudják tartani a kutyáikat és urai a váratlan helyzeteknek is. Azonban a kutyatartáshoz és neveléshez szükséges kompetenciák teljes hiánya feltűnési viszketegséggel és felsőbbrendűségi tudattal vegyülve teljesen kiborít. Ez annyi de annyi ostoba balesetet eredményez, és mint láthatjuk, sokan az ilyenek pártját fogják.
Mer' moszkvai, mit vársz tőle, há' erre született, megesik hogy öldököl néha, nem tehet róla a gazdája.
Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú lett, ki kellett írnom magamból. Nektek mi a véleményetek? Hol látjátok a probléma gyökerét és mi a megoldás? Lehet egyáltalán tenni ellene?
Egy másik fontos aspektusa a történetnek, hogy az ominózus moszkvai gazdinak lövése sem volt arról, mit kell tenni abban az esetben, ha a kutyája támad.
Nem sikerült megnevelni, oké. Nem sikerült rátenni a szájkosarat, oké. De akkor tudjon már cselekedni a másodperc töredéke alatt, ha bekövetkezik a baj! Az egyetlen dolog, amit az alapparancsokon kívül minden faluszéli kutyaiskolában tanítanak a csivavásnak is, hogy hogyan kell viselkedni kutyatámadás esetén, mit kell tenni és mi az amit biztosan nem szabad. Ezeket nem képes észben tartani és alkalmazni valaki, aki ilyen fajtát tart? A kis yorkienak lehet hogy lett volna némi esélye a túlélésre, ha a moszkvait azonnal leemeli róla a gazdája, ahelyett hogy rugdosással és csipkedéssel tovább hergeli.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!