Minden álmom egy rottweiler, de anyukám csivavát szeretne, ötlet?

Esetleg a kettő között valami, ami mindkettőtöknek elfogadható? A rotival nagyon-nagyon sokat kell menni és foglalkozni, kemény kutyák igaza van anyukádnak, szerintem lakásba a legtöbb embernek nagyon sok ez a fajta. És azért ő is sokáig él. Nem tudom hogy mennyi idős leszel, vagy hogy éltek, de mi lesz amikor elköltözöl otthonról? Nem biztos, hogy fogod tudni vinni magaddal, akkor pedig nem fair egy rotit otthagyni anyukádnak... Persze azt is megértem, hocs csivit nem akarsz, főleg ha rotis típus vagy, én sem akarnék.

Szerintem egyezzetek ki egy harmadik fajtában, valami közepes méretű, könnyen kezelhető kutya kéne nektek, aki azért aktív, hogy te is tudj vele futni.

Majd ha elkoltoztel, olyan kutyad lehet, amilyet csak akarsz.

Jelenleg ebben anyad dont, bar alapbol ha van egy felelme a nagyobb kutyaktol, oriasi bunkosagnak tartanam, ha ennek ellenere eroltetned a nagy kutyat.

Miert nem vagy ra tekintettel? Fel basszus.

Nekem is csak akkor lett kutyusom, amikor mar kulon eltem, mert a szuleim nem engedtek. Elmondom neked, semmirol nem maradtam le.

Nagyon gyerek vagy meg raadasul, nem igazan gondolom, hogy neked valo egyelore ez a fajta. Nem realis az, amiket irsz rola es igy nagyon konnyen nagyon csunya vege lehet, ha nem kapja meg a megfelelo nevelest es foglalkozast.

Hallgass anyadra.

1. vagyok megint.

Pl egy fekete labrador jó lehetne. Nem annyira nagy mint egy roti, de azért nem kicsi, fekete, szóval ijesztő is tud lenni (bár igazából galamblelkű), tudsz vele járni futni is, de felntőtt korára tök jó lehiggad, marha jól elvan a lakásban is, könnyen tanítható.

Persze, hogy a kulvilagnak, gondolom tini a kerdezo, aztan faszmeregetesre kell neki.

De nagyon remelem, hogy az anyja nem fogja megengedni vegul, mert ebbol csak katasztrofa lehet.

"Anyukám fél a nagykutyáktól, szerinte amúgy sem valók lakásba"

. A másodikban teljesen igaza van, az elsőt meg meg kell értened.