Nagyon ross vagyok az miatt,hogy visszavittem menhelyre 2 hónap után a kutyát, mert problémás volt?
Sétakor húzott és folyton felnyalt és evett mindent. Ezt kezdtem kinevelni belőle, de más gondok is voltak. A régi kutyámat ledominálta, folyamatosan ráállt, lökte, nem akarta a közelembe engedni. Nem agresszív módon, de volt,hogy rámorgott, amikor ő is fel akart az ágyra jönni. Játék közben latni lehetett a fajtabeli különbséget, erősebb volt. Sokszor a hosszú szőrű kutyámat úgy rángatta a szőrénél fogva,mint a rongyot. Jó, rájuk szóltam. Nem egyszer történt,hogy valószínűleg úgy arcon harapta véletlenül, hogy hosszú percekig csak tüsszögött és cuppogott. Legnagyobb probléma az volt ,hogy ha boltba vagy dolgozni mentem, ki kellett zárom őket a konyhába, mert rombolt. De csak fél órát, aztán békésen feküdt. A kanapéről, székről a magas szekrényekre felugrált, mindent tönkre tett. Virágot is elràgta. Konyhában is borogatott, meg asztalon mászkált. Teljesen elpakoltam mindent. Vettem új szekrényt is. Azt hittem, hogy javul a helyzet, erre meg a terítőt tépte apró darabokra. Nagyon agilis. Egy kutyát nem láttam még asztal és komód meg szekrény tetején ugrálni. Ha itt maradt volna, örökké a konyhába kellett volna zárni és még terítőt se használni vagy előbb utóbb abbahagyta volna? Láttam én minden fajta kutyát lakásban, de ilyet egyik sem csinált. Ha láttam, normálisan viselkedett.
Ex párom csak morogni tudott rá, nevelni nem. Én adtam esélyt neki, de nagyon kikészültem tőle. Sajnálom szegényt, de biztos hamar lesz új gazdája, mert kis termetű és nem ronda, mint ahogy az exem mondta. Okos is.
Az zavar az egészben, hogy egymagam nem tudtam egy ennyire agilis és problémás kutyát megnevelni. Azért kedves és bújós volt ezek ellenére. Zavar, hogy ekkora szerencsétlen vagyok,hogy nincs türelmem tovább szenvedni vele,mert bármit elér a magasban és ennél jobban lehetetlen a lakásban már elpakolni. Szobanövényeket csak nem dobom ki. Neveltem már makacs kutyát ,de fele ennyi probléma nem volt vele, mint a 2 hónap alatt. Pedig annyira vártam, hogy jöjjön és ez lett a vége..
Szerintem túl hamar feladtad. Egy menhelyi kutyával idő összerázódni, kis eséllyel kapsz 'kész' kutyát. Hívhattál volna trénert, kennelbe szoktathattad volna. De te inkább a könnyebb utat választottad. Szerintem az lehetett amúgy a probléma forrása, hogy nem tudtad úgy megszeretni mint az első blökit, és ezt nyilván ő is érezte. Ha szeretted volna, nem vitted volna vissza, hanem küzdöttél volna még. Most meg gondolj bele, szegény kutya mit élhet át.... Azt hitte végre van családja, erre visszaviszik, valószínűleg azt sem tudja mi van...
Gondolom azért írtad ki ezt a kérdést, mert lelkiismeretfurdallásod van, és felmentést vársz, de tőlem biztos nem kapod meg. Szerintem nagyon önző és felelőtlen dolgot tettél.
Nem akartam olyan kutyát, amelyik egyáltalán az asztalra fel tud menni. Eleve azért néztem kis termetűt. Ennyi erővel hoztam volna macskát.
Neki mozgástérre is szüksége lehetett, ez az 50 négyzetméter nem sok egy hiperaktív kutyának. Futtató folyton tele volt, így ott sem tudtam soha elengedni, pedig nincs messze. Más kutyákra is folyton örjöngött. De már egyre kevésbé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!