Csípő diszpláziás a kutyám, hogy tudnék megbírkozni ezzel?

Egy 9 hónapos kutyáról van szó. A dokik szerint súlyos diszpláziával, ami már látványos a bal lábán. Feltöltöttük a csípő izületeit hialuron savval de 1 hét után is keményen fájlalja a bal lábát(valószínűleg műteni kell).

Azt látom, hogy mivel még kölyök és imád játszani ezért nagyon szeretne menni minden kutyához játszani. De közben nem engedhetem neki mert akkor utána nem tud elaludni, keresi a helyét. Látványosan fáj a lába. Tudom, hogy nem jó neki de közben ha csak sétálgatunk jobbra, meg balra, az iszonyatosan unalmas a kutyának. Nem hiszem el, hogy boldog életet tud leélni egy kutya ha egész életében kontrolláltan kell sétálnia mellettem. Mert ugye azt ajánlják, hogy sokszor, keveset. Tehát akkor maradnak a rövid séták a környéken. Amit nem gondolnám, hogy hosszú távon élvezni fog, egy amúgy is nehezebben leköthető kutyafajta (10-15 évig). Szóval a lényeg, hogy lassan nem tudom mitévő legyek. Nyilván kizárva, hogy menhelyre tegyem vagy elaltattassam. A műtétet is könnyedén tudom állni és már járunk fiziózni is. De mi lesz azután? Mi van ha azután is ennyire oda kell figyelni, hogy póráznyugalmon legyen a kutya egész életében?

De a kérdésem valójában nem is igazán a kutyára hanem rám irányul. Olyan gazdik véleményére vagyok kiváncsi akiknek ugyanebben szenved a kutyusuk. Nagyon rosszul érzem magam emiatt, mert nyilván szeretnék mindent megadni neki de közben azt érzem, hogy a "minden" is csak "semmi" lesz ahhoz képest, hogy milyen nagyokat futni, meg más kutyákkal játszani. És mi marad neki? 2-3 rövid séta minden nap aztán bezárva egy lakásban próbálhatom lekötni ilyen olyan dolgokkal? Csináljuk vele az engedelmességet stb stb... Tudom milyen dolgokkal lehet lefárasztani egy kutyát de élet ez neki ha nem lehet szaladni meg játszani? Hogyan kezelje ezt az ember fejben? Én állandó letargiában vagyok, mert azt érzem, hogy 10-15 évig csak szenvedni fog. Minőségi élet ez? Hogyan lehet megőrizni az épp elmémet egy ilyen szituban?