Csípő diszpláziás a kutyám, hogy tudnék megbírkozni ezzel?
Egy 9 hónapos kutyáról van szó. A dokik szerint súlyos diszpláziával, ami már látványos a bal lábán. Feltöltöttük a csípő izületeit hialuron savval de 1 hét után is keményen fájlalja a bal lábát(valószínűleg műteni kell).
Azt látom, hogy mivel még kölyök és imád játszani ezért nagyon szeretne menni minden kutyához játszani. De közben nem engedhetem neki mert akkor utána nem tud elaludni, keresi a helyét. Látványosan fáj a lába. Tudom, hogy nem jó neki de közben ha csak sétálgatunk jobbra, meg balra, az iszonyatosan unalmas a kutyának. Nem hiszem el, hogy boldog életet tud leélni egy kutya ha egész életében kontrolláltan kell sétálnia mellettem. Mert ugye azt ajánlják, hogy sokszor, keveset. Tehát akkor maradnak a rövid séták a környéken. Amit nem gondolnám, hogy hosszú távon élvezni fog, egy amúgy is nehezebben leköthető kutyafajta (10-15 évig). Szóval a lényeg, hogy lassan nem tudom mitévő legyek. Nyilván kizárva, hogy menhelyre tegyem vagy elaltattassam. A műtétet is könnyedén tudom állni és már járunk fiziózni is. De mi lesz azután? Mi van ha azután is ennyire oda kell figyelni, hogy póráznyugalmon legyen a kutya egész életében?
De a kérdésem valójában nem is igazán a kutyára hanem rám irányul. Olyan gazdik véleményére vagyok kiváncsi akiknek ugyanebben szenved a kutyusuk. Nagyon rosszul érzem magam emiatt, mert nyilván szeretnék mindent megadni neki de közben azt érzem, hogy a "minden" is csak "semmi" lesz ahhoz képest, hogy milyen nagyokat futni, meg más kutyákkal játszani. És mi marad neki? 2-3 rövid séta minden nap aztán bezárva egy lakásban próbálhatom lekötni ilyen olyan dolgokkal? Csináljuk vele az engedelmességet stb stb... Tudom milyen dolgokkal lehet lefárasztani egy kutyát de élet ez neki ha nem lehet szaladni meg játszani? Hogyan kezelje ezt az ember fejben? Én állandó letargiában vagyok, mert azt érzem, hogy 10-15 évig csak szenvedni fog. Minőségi élet ez? Hogyan lehet megőrizni az épp elmémet egy ilyen szituban?
válasza:Wow, nagyon ügyes vagy, ezt tartsd meg hosszútávon, eszméletlen sokat tudsz neki segíteni ezzel!
És ne aggódj ezek miatt, nem te tehetsz róla, ez gyári hibán alapszik. Alapvetően a lépcsőzés, a séta, játék nem árt. A hancúrozás csak akkor kerülendő, amikor tudod, hogy baj van (tehát jelen helyzetben). A csúszós padló ezek közül az egyetlen, ami ténylegesen ronthat, de gondolj bele: rengeteg kutya él csúszós padlón.
Viszont hidd el, hamar túl leszel a betegség kiderülése miatti sokkon. Mukánál jó kezekben vagy, láthatóan felvetted a fonalat a teendőkkel, szóval nagyon-nagyon szerencsés a kutyád, hogy te vagy a gazdája, és mindent megteszel érte. Simán elél boldogan tizenévet. Az én dp-sem nj volt, mégis elélt 13,5 évig, pedig őszintén nem gondoltam volna. És ő 2005-ös születésű volt, azóta még fejlődött is az orvoslás.
És sajnos bármilyen gondos tenyésztés mellett is előfordulhat dp-s utód. Sokgénes öröklésmenet, többfaktoros kifejlődés és a környezeti tényezők is jelentősen befolyásolják. Összetett probléma mindenképpen. Plusz lehet, hogy ha ez a kiskutya egy kennelben "rohadt volna" kölyökkorától, egyedül, ott szaladgált volna csak fel-alá, nem történtek volna banális balesetek vele, és így szépen lassan erősödgetett volna, simán lehet, hogy csak öregkorában lettek volna tünetei, de szerinted jobb élete lett volna??? Szóval nem, nem szabad magadat hibáztatnod!
válasza:Szívesen!
Ha mondjuk néhány havonta írnál ide, hogy hogy álltok, az nagyon sokat segíthetne a hasonló cipőben járó idetévedőnek. Sokan keresnek interneten tapasztalati alapú tanácsot ennek megélésére (anno én is így voltam vele).
válasza: válasza:Ó, ha kistestű, akkor nagyon könnyű helyzetetek van. Gyönyörűen fel fog épülni. És teljesen fájdalommentesen fog tudni leélni egy életet.
A szobakennelezéstől pedig nincs miért félned, mert a műtét miatti elesettségükben nagyon jól viselik ezt. Az ismerőseimnek mindig én adok kölcsön ketrecet ilyen szituban, így mindig mesélik is, hogy mi volt, szóval sok visszajelzést hallottam már. A legutóbb pl. egy munkatársam addig kertben tartott tacsijának a gerincét műtötték, és én beszéltem rá, hogy ketreceljék (hetekig), ők tartottak ettől, hiszen sosem látott még ilyet a kutya. A műtét után már eleve ketrecben került be a szobába, és azonnal jól vette a helyzetet. És ugyebár mivel vagy 6 hétig kellett korlátozni a mozgását, így nagyon hasznos volt, hiszen iskolába és dolgozni ment mindenki, otthon hagyva a kutyát. Minden rendben volt vele, felépült, megtanult járni újra. Happy end.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!