Mi a baj velem? Miért nem tudom szeretni a saját kutyámat?

Régen volt törpenyuszim mert lakásba laktunk és kutya vagy cica helyett nyuszit választottunk háziállatnak. Mindenki mondta milyen cukik,szeretetgombócok, pusziosztók stb. Az enyém minden volt csak az nem. Mogrott, harapott, karmolt, rá se lehetett nézni nem,hogy simizni. Pedig mindent megtettünk, órákat ültem vele a földön, próbáltam kézböl etetni, ivartalanítva volt, de semmi. Most kutyánk van. Kéri a simit, a szeretetet, mellettünk pihen, sokat járok vele sétálni, foglalkozom vele, de nem szeretem. Nem tudom közel érezni magamhoz, és nem értem miért.

Amúgy imádom az állatokat, otthon csak az animal planet megy mert imádom nézni öket, bárkihez elmegyek akinek állata van játszok vele, oda vagyok értük. Az utcán gyakran veszek enni a kóborkutyáknak, rettenetesen sajnálom, hogy utcán laknak. Hogy lehetséges, hogy a sajátomat nem tudom szeretni?😞