SEGÍTENÉTEK? Találtam valamit - amit senki ne próbáljon ki. Érdemes végigolvasni a kutyásoknak! Hihetetlen – véletlen - etológiai kísérlet.

PABLO!:D

ez a mai nap dumája. :D

Itt arról van szó, hogy mi történik, ha a FELTÉTEL keveredik, nem pedig a REFLEX, hogy hülyén fogalamazzak. A reflex pedig ez a durva viselkedési lavina.

Ha jól értelmezem, akkor a kutya viselkedését sablonosan leírhatjuk így: ingerület, vagy gátlás. Tehát cselekvéseiben, döntéseiben ezek vezérlik, mármint ezek okozzák egyik vagy másik reakciójukat az élet történéseire. Ez magyarázza, hogy a kutya szembenézhet valamivel, vagy megfutamodik.

Van olyan kutya, amelyik félénkebb, tehát ő azért félénkebb, megadóbb, és azért válaszol sok mindenre meneküléssel, visszavonulással, elkerüléssel, vagy ha nem tud kezelni/felfogni/megoldani dolgokat, akkor egyszerűen azzal, hogy kifejezi, ő "ártatlan, nem akar rosszat, ne bántsd", mert ilyenkor a gátlás lép életbe - szerintem ilyenkor kihátrál a helyzetből, tehát magát a reagálást gátolja, nem kezd a szituval valamit, hanem inkább nem akar tudomást venni róla.

Ha az ingerület erősebb, akkor ott marad a helyzetben, és fogja a szituáció minden pillanatát, befogadja azt, ami történik, de az agya tűlfűtött, és hajlamosabb a túlreagálásra, és hajlamos hevesen pontot tenni a dolog végére, hogy megoldja, lerendezze. Ez egyfajta védekezés. Tehát ő sem marad elemezni, értelmezni, felfogni egy adott szitut, hanem előrenyomulással válaszol.

Amelyiknek meg egyensúlyban van, az sem hátrál ki belőle, de nem is válik agresszívvé, mert úgymond van "lélekjelenléte", ami alatt azt értem, hogy megvárja, mi sül ki belőle, nem ad hirtelen reakciót (akár előrenyomulás, akár visszavonulás), és ez már önmagában lehetőséget ad rá, hogy kiegyensúlyozottan viselkedjen, válaszoljon a környezete eseményeire.

Gondolj csak arra, hogy amikor egy kutya pórázon sétáltava vadul támad egy kerítés mögül rá ugatóra, (és ez általános viselkedési probléma nála), akkor már az is orvosolja ezt a magatartást, hogy előtte tökéletesen megtanítottad neki az Ül! vagy a Fekszik! parancsszót, és ezt most alkalmazod. Nem mész vele tovább, nem mész vele egész séta alatt úgy, hogy minden ugató kutyára ugrik, hanem minden helyzetnél megállsz, leülteted, és kivárod, amíg abbahagyja, ill. pórázrántással korrigálod, ha ülve is folytatja, ill. újra leülteted, ha felállt, és előrelendült a pórázon. Itt is csupán az a kulcs, hogy nem engeded kisétálni a helyzetből, aztán a következő udvarnál újrakezdődni, hanem addig maradsz egy helybe, amíg "át nem gondolja a helyzetet". Ezt úgy is hívnám, hogy ingerrobbanás, mivel a kiváltó ingerben, amikor az intenzív, ott tartod a kutyát. Hamar meg szoktak szelídülni. Ez a módszer talán jó példa arra, hogy az ingerület folyamatát felváltjuk gátlásra, vagy a kettő közötti egyensúlyra. Szerintem ilyen egyszerű a dolog, és nem kell valami szupertitkos, szuperfelfoghatatlan jelenségre gondolni, bármennyire is ezt sugározza a megfogalmazás.

Másik kérdésed. Talán nekünk, embereknek felfoghatatlan, hogy miért nem ült akkor tovább a kutya, és forgatta a fejét jobbra-balra, ahogy olyankor szokott, amikor nem ért valamit, vagy várakozik, hogy mi sül ki valamiből, és ezzel számára is megvilágosodik a helyzet, hogy mit kell tennie, vagy mit akarunk közölni vele (jelen esetben a két inger az alanyunk, a kör és az ellipszis), stb., de itt sajnos be kell érnünk annyival, hogy a kutya idegrendszere sokkal egyszerűbb, sőt, erősen sablonos az emberéhez képest. Két viselkedés van számára is, az ösztönös, genetikailag kódolt, és a tanult, és a tanultba tudunk belenyúlni ilyen kísérletek által. A tanult viselkedés legegyszerűbben úgy jön létre, hogy feltételes reflexek sora éri a kutyát egész életében, úgy, ahogy minket is a mindennapokban átsző ez a jelenség, az emberi tevékenységek során. Van más módja is a tanulásnak, de ez a legegyszerűbb, és a leggyakoribb (szerintem).

Na most, el kell hinnünk, hogy ez a rendkívüli kombináció, amit véletlenül összehoztak, ezt okozza (a kettő üti egymást, és ez akkora kavarodást okoz, hogy a többi feltételes reflexet is törli). Tényleg rendkívüli, gondoljunk bele, mindent töröl, amit jutalom vagy büntetés, illetve rossz tapasztalat vagy jó tapasztalat útján tanult.

Én úgy képzelem el, hogy a kutya ezután átmenetileg képtelen lesz értelmezni minden tanult viselkedési elemet, mert a rosszat nem tudja elvonatkoztatni a jótól, azt, ami bevált, kifizetődött, megtérült attól, ami kudarcba fulladt, negatívan sült el, büntetést nyert el, és ide nem csak azok tartoznak ám, amiket az ember megtanított a kutyának, hogy mi az illem, ha lakásban van, vagy sétára visszük, vagy az engdelmeséget nézve - erről sokkal többről van szó, hiszen az életét átjárta a feltételes reflexen át való tanulás, tapasztalás. Mivel feltételes reflexek kialakulása alapján fedezte fel, tapasztalta meg a világot. És a tanulmány v. mi alapján minden ilyen eltűnt egy időre.

Tehát szerintem pszichológiailag ennyi történt: a pozitív és a negatív találkozott a kutya elméjében, eggyé válni persze a két jelentés nem tudott, mert ilyen nem létezik számára, mert nagyon magas szintű kognitív képességek kellenek hozzá, és tudatos, tehát pszichéből adódó képességeknek kell lenniük. Nem, hanem a kutya számára ez ingersokk volt, ez hozzányúlt valamilyen (szerintem) tudattalan agyi tevékenységhez, mert magának a tanulásának, az információszerzést lehetővé tévő idegrendszeri terület működésének a megzavarása volt ez. Épp ezért nem pszichózist alakított ki (ami pszichés zavar, amihez felsőbbrendű gondolkodási képességek kellenek), hanem neurózis, ami pedig szimplán az idegi pályákon, az agysejteken okoz elektromos galibát. Benne is van, ingerület és gátlás. Ez az idegpályákon át megy végbe, és ösztönös. De az már nem ösztönös, hanem tanult, hogy mire mivel reagáljon, ezért miután ezek a tanult dolgok elvesztek, a kutya az idegrendszeri, egyedi sajátosságai alapján kezdett reagálni a külvilágra.

Tehát azt le tudtam kábé írni, hogy mit jelent ez pszichológiailag, de hogy biológialilag, biokémiailag hogy történik ez, azt nem tudom.

Lehet veszekedni.

Kérdező, még megnézem, mi is volt a többi kérdés...

„Tehát szerintem pszichológiailag ennyi történt: a pozitív és a negatív találkozott a kutya elméjében, eggyé válni persze a két jelentés nem tudott, mert ilyen nem létezik számára, mert nagyon magas szintű kognitív képességek kellenek hozzá, és tudatos, tehát pszichéből adódó képességeknek kell lenniük.”

Itt azt akartam mondani, hogy a kutya nem tudja felülbírálni ezt a furcsa ingertalálkozást, nem tudja értelmezni, hogy mi történt, mert tiszta idegi működés, nincs tudatos irányítása fölötte, mert ahhoz bizony magasabb rendű agyi tevékenységek kellenek, amik számára nem adottak. Csak pontosítani akartam.

Szociális kapcsolatok... Jó kérdés. Persze tanult ez is, mert az ösztönös része csak annyit tesz lehetővé, hogy képes legyen kialakítani ilyeneket, sőt, legfőképpen, hogy törekedjen is rájuk, mert ez genetikai örökség, hiszen falkában élt nemcsak farkasként hanem ezek a tulajdonságai kötik hozzánk, emberekhez most, kutyaként is.

A tanult része az egyedre vonatkozik. A kapcsolat kialakítását az ösztön szorgalmzata, de azt tanulja, hogy melyik kutyával milyen viszonyban van, akár pozitív, baráti kapcsolatot, akár negatív, ellenséges/rivalizáló kapcsolatot nézek, akár minden egyes vele valamilyen kapcsolatban lévő egyeddel kialakított (tanult! hiszen ezt el kellett dönteni, akár erőfitogtatással, akár harccal, akár az állat természetes kisugárzásának köszönhetően) rangsorát és csak, hogy megpróbáljam magyarázni a kísérletet, el tudom képezlni, hogy ezek a szociális kapcsolatok szintén feltételes reflexek útján váltak tartós kötődéssé, tapasztalattá. Ha pedig belepiszkáltak a feltételes reflexekbe, akkor ez sem maradt érintetlenül.

A kutya kapcsolata az emberekkel idegileg úgy zajlik, ahogy a fajtársaival, erre ugyanúgy ráillik a fenti fejtegetés.

De kíváncsi vagyok, más hogy oldotta meg ezt a talányt, mert ez csak egy személyes (bár megalapozott) vélemény.

Valaki még gondolkozott?

Kérdező, elég hülyén tetted fel a kérdést, ezek szerint tökéletesen érted ami le van írva, csak te egy tudományos magyarázatot szeretnél kapni erre a jelenségre.

Tehát azt szeretnéd, hogy leírjuk, hogy az agy [random latin szó] tartományából induló [random latin szó] főidegszál elhaladt a [random latin szó] mellett, és az impulzosok minden sikertelen kör-elipszis dilemmánál beléptek a [random latin szó]-körbe, ahol rövidzárlat miatt elpusztultak a [random latin szavak]. Ezután új szinapszisok képződtek, de immár a [random latin szó]-ban.

Nos ilyet nem fogsz kapni senkitől, hiszen az agykutatás közel sincs azon a szinten hogy ilyen behatóan ismerje az agy működését. A viselkedés, a memória, és az érzelmek működésére is csak feltételezések vannak. Néhány dolgot sikerült kikövetkeztetni, megmérni ezekkel kapcsolatban, de akkor is egy nagy homály az egész, és egy jó ideig (ha nem örökké) az is marad. Szerintem.

De számomra az sem egyértelmű, hogy itt tényleg agymosás/memóriatörtlés történt, és nem pedig egyszerűen csak durván megviselte az eset a kutyákat.

a kutya non-verbális állat.

sem írni sem olvasni nem tud:),ellenben megérzi a dolgokat.

a látás NEM a legfontosabb a számára, a kísérlet a kutya látáson keresztül felvett ingerek pszichikai következményét vizsgálta.

az agya átállt más üzemmódra ( agresszív-vagy félős )

mert nem tudta értelmezni a látottakat.

egy farkas teljesen másként viselkedett volna,

mert a túlélése múlik rajta, ellenben a kutya a háziasítása során alapvetően megváltozott ,

ezek a kísérletek , ma már elitéledőek, de megalapozták a modern etimológiát.

szerintem......