Mennyire normális ha annyira örül nekem a kutyám hogy rendszeresen pisil be?

Normalisnak normalis, foleg, mert kolyok, az en orokbefogadott felnott kutyam is csinalta, viszont en nem hagytam neki.

Amikor elmegyek, nem koszonok el tole es amikor megjovok, akkor se kezdem el rogton simogatni, hanem varok, amig lenyugszik, utana. Na igy mar nem pisil be.

De a mai napig, ha hozzaernek, amikor hazaerek, vegig pisilne a hazat oromeben :D

Most kolykoknel tutira ez mashogy van, gondolom alapbol se szobatiszta meg teljesen, de azert en majd ezt megprobalnam, hatha. Neki se jo a bepisiles szerintem.

Nézz utána a szeparációs szorongásnak. Ha úgy érsz haza, vagy kezded a reggelt, hogy körbeugrálod a kutyát és abajgatod, akkor ez a probléma. Az ő agyuk másképp működik. Ha a gazdi úgy megy el otthonról, vagy érkezik haza, hogy először a saját dolgait rendezi el (leteszi a kulcsát, leveszi a kabátot, iszik egy kávét stb.) és csak AZUTÁN kezd a kutyával foglalkozni, a kutya úgy fogja ezt értelmezni, hogy a gazdi magabiztosan tér haza abból a hatalmas, színes-szagos nagyvilágból és nincsen szüksége arra, hogy ő (a kutya) mellette legyen és megvédje.

Ugyanez vonatkozik az elindulásra is. Ha nincs elköszönés, tutujgatás, "ne aggódj, hamar hazaérek", hanem egyszerűen csak kimész az ajtón, a kutya nyugodtan fog hazavárni, mert úgy mentél el otthonról, hogy nem stresszelted azzal a kutyádat, hogy a búcsúzkodással pattanásig feszítetted minden kis idegszálát. Persze ha már alapból van benne ebből a fajta stresszből, akkor hosszab ideig tart ameddig megnyugszik, és sok gazdni nem is képes használni ezt az 5-10-15 peres sazbályt, mert kegyetlenségnek érzi.

Nem az. A kutya agya így működik. Figyeld meg az őseit. A falkavezér, mikor hazaérkezik senkihez sem megy oda, hogy "hellószia de hiányoztál játsszunk!", őhozzá mennek oda szimatolni, nyalakodni, üdvözölni. Ő csak akkor törődik a többi falkataggal, ha már úgy érzi, itt az ideje.

Ajánlom Jan Fennel Kutyapszichológia című könyvét, nekem rengeteg dologgal kapcsolatban felnyitotta a szemem.

Teljesen normális még ebben a korban. A kölyökkutyáknál ez automatikus reflexszerű dolog, kicsit azt mondja ezzel, hogy megadom magam, én csak egy kis kölyök vagyok, ne bánts, légy velem kedves - ugyanez történik, ha felnőtt kutyával találkozik, akkor is. Ilyen tipikus kölyök viselkedés még a szájnyalogatás is (mármint nem a saját száj nyalogatása), a farkaskölykök ezzel a hazatérő felnőtteket ösztönözték arra, hogy öklendezzék vissza nekik az ételt a gyomrukból vadászat után (a kölykök először előemésztett húst ettek a szopás mellett).

Egészséges kutya ezt rendszerint kinövi, a szobatisztasághoz maximum annyi köze van, hogy idősebb kutyus jobban tudja szabályozni, kontrollálni a hólyagja ürítését.

Kölyök még nagyon, nem tudja fél éves koráig sokáig vagy izgatott/stresszes helyzetben tartani. Kinövi valószínűleg.

Nekem menhelyi tacskó keverékem csinálta ezt az első 1 hónapban. Ő felnőttként (1 évesen) került hozzánk, de annyira örült nekünk, hogy mindig tócsát hagyott maga után. Még ha valami finom kaját kapott (pl konzerv, vagy májkrém) akkor is bepisilt evés közben. Csak meg kellett szoknia a környezetet, magától abbahagyta 1 hónap alatt. Addig tüzelő bugyit hordott a lakásban, amibe egészségügyi betétet ragasztottunk és mindig cseréltük :D