Kutyám párnapmurva fial és rendszeresen bepisil az ágyra ez normális?

Miért kell lehurrogni a kérdezőt???

értelmes választ vár ...

lehet a babák nyomják a hólyagját ...

A kutyának a megfelelő élethez - elárulom - nincs feltétlenül szüksége se "szeretetre", se simogatásra. Felelősségteljes, értelmes gazdára lenne szüksége, aki tisztában van a vemhesség és az ellés kockázataival, vemhesség alatt - ha már elleti - megcsináltatja a három ultrahang vizsgálatot, beadatja a két herpesz elleni oltást, elléskor készenlétbe állít egy megfelelő állatorvost (akinek aztán felteheti a tiédhez hasonló kérdéseket), legkésőbb a születésük után egy nappal orvossal megvizsgáltatja őket, majd két hetes kortól két hetente féreghajtót ad nekik (és a szukának), hat hetesen az első kombi, nyolc hetesen a parvo oltást beadatja, nem feledkezve meg a négy hetes kortól beültethető - és KÖTELEZŐ - chipről sem. Ez a bizonyos felelősségteljes gazda vemhesség alatt külön számára gyártott táppal eteti a szukát napi három alkalommal, és az elválasztástól gazdához kerülésig starter tápot biztosít a kölyköknek, sőt, tisztában van vele, hogy attól, hogy egy kutyának négy lába és két füle van, nem biztos, hogy alkalmas a kölykök kihordására vagy felnevelésére, az pedig pláne nem vehető készpénznek, hogy EGYÁLTALÁN tenyészteni kéne bármilyen formában - hogy utóbbira rájöjjön, a felelős gazda genetikailag örökíthető betegségekre szűreti a szukáját és csak olyan kannal fedezteti be, aki szintén - szűrésekkel alátámasztottan - egészséges, így biztosítva a kölykök egészségét.

Mindezt átolvasva őszintén tedd fel magadnak a kérdést: Felelős gazda vagy te? Mindent megtettél, ami ahhoz kell, hogy a szuka és a kölykök számára is biztonságos legyen az ellés? A kérdésedből és a reakcióidból süt, hogy NEM. Persze javíts ki, ha tévedek.

"A kutyának a megfelelő élethez - elárulom - nincs feltétlenül szüksége se "szeretetre", se simogatásra."

Na, ez már baj.

Támadod a kérdezőt, ok nélkül, mint előtted szóló(k) nem itt kell ám kötözködni, szerintem.

Teljesen értelmes kérdést tett fel.

Nem mindenki hordja hetente orvoshoz a kutyáját, és ettől még lehet százszor jobb gazdi, mint a kutyát nem szerető tenyésztők.

Semmit nem tudtok arról, hogy milyen kutyatartó. Bár valamit tudhatnátok, hogy aggódik a kutyamamáért.

Tudod a baj az, hogy annyira elterjedt ez a "kutyát szeretgetni meg simogatni meg abajgatni kell" szemléletmód, hogy máris láthatsz egy (vagy több) generációnyi ilyen módon nevelt kutyát - ők azok, akik a flexi végén két lábon állva hörögnek, vagy épp ki vannak csapva a kertbe napi kétszer húsz perc simogatással (hiszen a kutyának az kell, nem megfelelő mozgás, szellemi fárasztás, nevelés és stabil falka, nem. Puszi a fejecskéjére, attól lesz igazi családi kutya.)

Teljesen értelmes kérdést tett fel? Ne haragudj, de ha annyira aggódna a kutyájáért, amennyire szerinted teszi, a rendszeres ágyravizeléssel minimum felhívott volna egy állatorvost, ha be nem is viszi.

ettől még lehet százszor jobb gazdi, mint a kutyát nem szerető tenyésztők."

Valóban nem mindenki hordja hetente orvoshoz a kutyáját (én sem), de azt hiszem, egy vemhes szuka talán kicsit más kategória, mint egy panaszmentes "átlagos" kutya. Olyan tenyésztő pedig, aki nem szereti a kutyáit, nem nagyon hiszem, hogy van - azt pláne nem hinném, hogy a kérdező (csak és kizárólag az alapján, amit itt leírt, és amit ebből sejteni lehet) jobban bánna a kutyájával (főleg a vemhesség szempontjából), mint egy tenyésztő - a szeretettel meg a kutya épp kitörölheti a s*ggét, ha mellette a kedves gazdi összeszed neki egy jó kis gennyes méhgyulladást, esetleg a következő kérdése az lesz, hogy normális-e, ha sötét színű nyálkás folyadék jön a vemhes kutyából (láttunk már ilyet, nem ő lenne itt az első "felelős gazdi", akinek a kutyája majdnem beledöglik a "felelősségteljes" tartási és ellési körülményekbe).