Hogyan dolgozzam fel a kutyám halált?

Én is nagyon sajnálom.

Ne gondold azt, hogy az új kiskutya testébe költözött az előző kutya lelke, mert akkor nagyon nagyot fogsz csalódni, és folyton hasonlítgatni fogod őket, de egy kutya sem ugyanolyan, mint a másik.

Én is azt mondom, hogy vegyél másmilyen kutyát, mert ebben nem fogod örömödet lelni.

Egy pár napig, ha sírsz, utána könnyebb lesz. Gondolj arra, hogy jobb így neki, mintha szenvedne.

Biztosan azt gondolod, hogy mi könnyen beszélünk, de valamennyire át tudjuk érezni a fájdalmad.

Nagyon sajnálom szegényt.

Azt javaslom, hogy most pár napig sírj csak. Jó lesz kiadni magadból. Gondolj a szép emlékekre, és így fog megmaradni benned. A következő kutyával ne siess annyira, ilyenkor sokan esnek abba a hibába, hogy csak az előzőhöz hasonlítgatják... Majd akkor szerezz másikat, ha tényleg teljesen késznek érzed magad rá.

Én nem is tudom, hogy bírnám ki, a mostani kutyám még csak kölyök, és ha belegondolok, hogy milyen lesz nélküle, máris elkezdek könnyezni.

A sok érzéketlen bunkó meg mással is eltölthetné az idejét, nem kell ide írogatni. Nálunk a kutya családtag. Mit szólnátok, ha meghalna egy családtagotok és mi ilyeneket mondanánk, írnánk róluk?

Egyébként ez tényleg szép kor egy német dog-nál :)

"A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.

Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.

Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.

Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.

Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből.

Azután átsétálnak a Szivárvány Hídon, együtt..."

Ne félj magadhoz venni egy kölyköt, jót fog tenni a lelkednek!

Mást nem írok most, de ne hagyd el magad, nem szabad!