Miért néznek le azok a barátaim, akiknek fajtatiszta kutyái vannak, azért, mert nekem meg keverékeim?

Golden retriever, yorki, törpe tacskó, németjuhász, amstaff - nem is barátok, inkább csak osztálytársak, akiknek ilyen kutyáik vannak. Mindegyik olyan lenéző az én menhelyes keverékeimmel szemben, pedig az övék is annak számít, törzskönyv hiányában.

Enyémek panelban élnek, napi 4x ki vannak hordva, összesen 4 órát, Wolf of Wilderness tápot esznek, most már a Softot, mert idősek, kapnak advantixot, milbemaxot, cestalt, gf600-at, hepapetet, nasinak szárított marha- és kacsahúst.

Ezzel szemben a golden retrieveres hentestől fillérekért elhozott romlott szalámikkal kevert főtt tésztával eteti a kutyát, hemzseg a bolháktól, kis udvarban tartja, sose engedi be, soha életében nem vitte a kapun kívülre, de beszól nekem, hogy milyen rossz a panelkutyáimnak, hogy csak akkor sz@rhatnak, amikor kiviszem őket ...

A yorkisnak a séta az 20 perc, azon kívül leviszi egyszer a ház elé pisilni 2 percre, azt hiszi, hogy a pedigree a fajtatiszta kutyáknak való minőségi táp és nem engedi a közelébe az enyéimnek, ha összefutunk az utcán, mert ahogy ő mondja "az enyém fajtiszta, korcsokhoz nem engedem oda" ...

A tacskósnak a séta az a háztömb megkerülése és coopos tápot ad neki, aztán mutogat egy képet a kutyáról, mellette egy kis csomag pedigreedentasticks és mondogatja, hogy kapott ő is ám ajándékot.

A német juhászos mindenkire ráuszítja a kutyát, aki 2 méternél közelebb megy hozzájuk, aztán a fosbúkra irogatja, hogy nem kéne szórakozni egy őrzővédő kutyával, mert az a dolga, hogy megvédje.

Az amstaffos 50 kilósra hízlalta szegényt és azzal menőzik, hogy tiszta izom.

Szóval nem vágom mire fel ez a nagyzolás, miből gondolják, hogy ők többek lennének. Egyáltalán ezekre mi a fenét lehet mondani?