Előfordulhat, hogy a kutya nem bírja az ideiglenes gazdától való elszakadást?
Sziasztok!
Akik menhelyről mentettek idigazdik, volt már nálatok ilyenre példa? Vagy hasonló esetről tudtok?
Az nyilván benne van, hogy alig bírják elrángatni, de utána a kutya viselkedése fura maradhat, be is depressziózhat?
Ilyen esetben mi volna a teendő?
Persze, par napig, esetleg hetig lehet sirosabb, szomorubb, de altalaban ebbol nem szokott gond lenni, utana hamar feloldodnak a kutyusok.
De ez is kutyatol fugg, az enyem peldaul ideiglenesben volt, de amikor eloszor talalkoztam vele meg orokbefogadas elott, ugy rohant oda hozzam, mintha mindig is az en kutyam lett volna. Es amikor elhoztuk, akkor sem volt semmi, 1 percig nem volt szomoru.
Nincs igazabol kulonosebb teendo, ezen tul kell lenni szerintem. Egyebkent is beken kell hagyni ugymond egy kicsit a kutyat par napig, hadd szokja a helyet, nem szabad eroltetni semmit. Hagyni kell, hogy o nyisson feled, amit persze sok-sok kajaval motivalhatsz :)
Simán előfordulhat, érző lények ők is.
A mentett kutyusok sokkal jobban kötődnek, mint egy családban nevelkedett és szocializálódott kutyuska.
De a menhelyes és a családi kutyus is ugyan úgy kötődik emberhez, sőt a fajtársaikhoz is.
Én engedtem el idisként 2 hónap után.
Fél órája vitték el, de megsemmisültem teljesen. Eddig azt hittem, jól fogom bírni. Egy már szinte tökéletesre nevelt gyönyörű kutyust adtunk át.
Ket orokbefogadott kutyam van, mindketto idigazdotol jott, amelyiket kolyokkent hoztuk el a mar meglevo felnott kutya melle, semmi baj nem volt, nem depizett be, evett rendesen, setalni is jott szepen. A masik 3 evesen kerult ide, mar tobb mint 1 eve volt az ideiglenesnel, nyilvan megszokta ott a kornyezetet, a tobbi kutyat, az idigazdit... na o rosszabbul viselte, nem akart enni rendesen hetekig, pedig sokmindent probaltunk, le is fogyott kicsit, aztan vagy az ido, vagy a barf etetes orvosolta a problemat, azota egeszseges, jo kondiban levo boldog kutya. Par havonta kapnak a volt idik kepeket, videokat, kis beszamolot hogy vannak a kutyusok, igy szamukra is öröm.
Orulj neki, hogy jo gazdihoz kerult, te pedig tudsz egy uj eletet menteni.
Köszi szépen! Igyekszem minél pozitívabban felfogni. Mikor láttam, ahogy beteszik az autóba és rácsuktam az ajtót, azt hittem kiszakad a szívem. Csak sarkon fordultam, hogy minél kevésbé fájjon, meg hogy a gazdi ne lássa rajtam, hogy az ajtón befelé menet már bőgök..
Remélem idővel jobb lesz. Még összepakolni se voltam képes utána.
De ha nem hozzuk ki, talán sosem lesz ilyen jó sora.
Szerintem sok múlik azon is, hogy hogy nevelte az idi és milyenek az új gazdik.
Mikor idiztem, sokkal szigorúbb szabályok vonatkoztak az idire, mint a saját kutyáimra. Pl nem mehetett fel az ágyra, bútorokra, sétálni csak laza pórázon sétálhatott, kapuban, út szélén meg kellett állnia stb. Mindezt azért, hogy majd a végleges gazdinál a lehető legkönnyebben beilleszkedjen és ne süllyedjen mély depresszióba, mert nem aludhat vele az ágyban...
Az új gazdik pedig ha kellő türelemmel, nyitottsággal és szeretettel fordulnak a kutya felé, akkor a kutyus észre se fogja venni, hogy eltűnt az idi, csak élvezi hogy foglalkoznak vele.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!