Hogyan szoktassam le a shiba inut a harapdálásról?

Egy újabb gazdi aki a divatra vett kutyát, nem törődve azzal, hogy egy kutyával játszani is kell, foglalkozni is kell, és nem csak egy lakásdísz ami csak ül egész nap a sarokban...

És választott egy divatos fajtát, mit sem foglalkozva azzal, hogy illik-e hozzá, elég tapasztalt-e hozzá, mert éppen menő ez a fajta és kell.

Gratulálok

Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, mert ugye alapvetően ha a kutya valamit csinál, a gazdája pedig rászól hogy NEM!, vagy valamilyen módon letiltja, akkor illene, hogy a kutya erre valamit reagáljon, magyarul abbahagyja a nemkívánatos viselkedést.

Te hiába szólsz rá, nyilvánvalóan nem történik semmi, tehát a probléma forrása nem a harapdálás, az már csak egy tünet. A probléma az hogy nem hallgat rád a kutyád. Ezzel pedig hogy mit lehet kezdeni...ahhoz egy picit több infó kellene. Ki, hogyan és milyen módon foglalkozott eddig a kutyával, mi az ami megy, mi az ami nem megy? Mi a napi programja? Etc...

#2 nevelve akkor sincs, láthatóan. A tiltó szó használata? Vagy nem neveled vagy felelőtlenül választottál fajtát.

Ha valóban kielégítő az életvitele akkor jó, de nevelni, tanítani akkor is kell, és akkor ha játszana és harapdál akkor le tudnád állítani.

Csak nem meséltél el egy konkrét szituációt sem, úgyhogy a harapdálás kapcsán továbbra is csak általános közhelyeket tudnék puffogtatni.

Az viszont nyilvánvaló, hogy a problémák a sétánál kezdődnek. Alapból, egy olyan kutya, ami "kint elveszíti a fejét, és jutifalattal is nehéz behívni", miért van póráz nélül? Egy kutyát "kint" akkor engedünk el, amikor meg tudunk győződni róla hogy sem önmagában, sem másban nem tesz kárt. A te kutyád saját bevallásod szerint sem ez a kategória.

A sétára a kutyának munkaként kell tekinteni, és tévedés hogy a séta elsődleges feladata az, hogy fizikailag lefárassza a kutyát. Nem. A sétának elsősorban szellemileg kell lefárasztania a kutyát, az meg csak akkor működik, ha a gazdájára figyel. Ez, amit a te kutyád művel, hogy szarik a fejedre és csak rohan össze-vissza, teljességgel elfogadhatatlan. Mitől várjuk, hogy kialakuljon irányodba a tisztelet?

A kutyanevelés alapja annyiban összefoglalható, hogy először házon belül, ingerszegény környezetben tanítjuk meg neki a dolgokat, majd házon kívül, az ingerek számát fokozatosan növelve gyakoroljuk vele. Te ennek csak az első felét csinálod. Ha valami nem megy, abba nem beletörődünk, hogy "kint elveszíti a fejét", hanem addig gyakoroljuk, amíg nem megy. Olyan nincs, hogy a kutya valami olyasmit csinál amit mi nem szeretnénk, és ezt mi annyiban hagyjuk. Mit tanul ebből szerinted a kutya?

A probléma forrása tehát szerintem az, hogy nem következetesen neveled. Amikor olyanod van akkor tanítgatod, amikor meg nincs olyanod, akkor hagyod, hadd csináljon, amit akar. Ez sajnos nem így működik. Következetesség, következetesség, következetesség. Következetesség.

De férfiasan bevallom kezdek belefáradni hogy segíteni próbálok, és harapófogóval sem lehet kihúzni belőled semmilyen konkrétumot, ami alapján tudnék tanácsot adni, és ilyen általános virágnyelven beszélgetünk, ahelyett hogy érdemben, a lényegről tudnánk. Nem véletlenül kérem másodszor, hogy mesélj el egy konkrét szituációt, az elejétől a végéig, mert ott pontosan meg tudnám mondani hogy mi a nem jó, és min kell változtatni. Általánosságban többen nem szeretnék elmondani.

Tehát a kutyát eddig nem nevelted normálisan, nem is foglalkoztál vele rendesen. Miért nem? A behívást miért nem alapoztad rendesen idáig? A harapást miért hagytad eddig?

Miért nem jártok kutyaiskolába, ha ennyire nem értesz hozzá és ennyire nehéz feladat ez neked?

Sajnos egyet kell értenem: újabb buta ember, akinek kellett a shiba (vagy ahhoz hasonlkó keverék, mert valamiért kétlem, hogy tk-es lenne), mert az divatos és lehet az instagrammon villogni vele. Viszont rendesen foglalkozni vele már lusta is és alkalmatlan is.

Vessző. Ez egy létező dolog, használd. Tudom, egyeseknek nagyon bonyolult.

Oké, rászólsz, nem hagyja abba. Utána? Miért engeded neki? A rászólás magában nem nevelés.