Hogy van ez? Első kutya komolyabb fajta miért nem lehet?

Általában első kutyának könnyebben nevelhető fajtát szoktak és érdemes ajánlani - bár én nem feltétlenül értek egyet azzal, hogy ez egy vadászkutyafajta lenne. A lényeg, hogy olyan kutyát ajánlanak többnyire, amivel a tapasztalatlan ember is könnyebben boldogul, vagy ha mégsem, ha elrontja a kutyát, akkor az nem válik potenciálisan veszélyessé... Plusz viszonylag átlag foglalkozásigényű fajtát szoktak ajánlani.

Amennyiben valaki nulla kutyás tapasztalattal egy komolyabb fajtával szeretne kezdeni, annak nincs semmi akadálya, ha ő is komolyan elhivatott, tehát: már a kiskutya beszerzése előtt utánajár, tanul, kimegy kutyasuliba például, informálódik a tenyésztőknél - és utána is van ideje, energiája és határozottsága a kutya neveléséhez. A kutyaiskolába járás egy ilyen fajta esetében nem opcionális, hanem alap dolog, és kötelező lenne, pláne tapasztalatlan gazda esetében!

Viszont itt nem látunk bele a leendő gazdába, ezért ajánljuk a biztonságosabb választási lehetőségeket. Szerintem, ha leírod, hogy ez és ez az álomfajtád, de még nincs tapasztalatod, mit tegyél, hogyan készülj fel egy ilyen fajtájú kutya tartásához, akkor kapsz segítséget a fajta ismerőitől.

Vannak, akik be vannak ragadva az ilyen általános első kutyás véleményekbe, pedig nem ilyen egyszerű a képlet. Hogy kinek mi való első kutyának, vagy egyáltalán bárhanyadik kutyának, az nagyban függ a gazdijelölt személyiségétől, életmódjától is. Én például bevállaltam egy előéletes mentett border collie jellegű kistestű keveréket első kutyának, nekem passzol az életmódomhoz, személyiségemhez, de sok többedik kutyásra nem merném rábízni, én tudom, hogyan lehet őt jól kezelni, eléggé tudatosan állok hozzá, de csak mert valakinek volt már kutyája, nem biztos, hogy bármilyen kutyával tud bánni, még ha azokkal megfelelően bánik is, amilyen kutyákkal van tapasztalata.

Viszont vannak olyan fajták (pl. brazil masztiff), egyedek (pl. harcoltatásból mentett kutyák), amik még a tapasztalt kemény kutyásokat is meg tudják izzasztani, azokat semmiképp nem kellene egy kezdőnek bevállalnia, mert fegyver lesz a kezében.

Követem az Élj már dog rehab oldalát Facebookon. Volt olyan védencük, akit nem lehetett gazdásítani, végül el kellett altatni, mert olyan szinten veszélyes volt a kutya, pedig ők aztán nem az a csapat, akik könnyen feladják.

Ha van benned kello kitartas, elkotelezettseg, es tudod magadrol, hogy hatarozottan, de szeretettel tudod nevelni a kutyat, akkor nem kell beleragadni, es hallgatni masokra, egy labradort is el lehet ugyanugy cseszni... csak ha komolyabb kutyad van, ne sajnald az idot, energiat, penzt kutyaovi, kutyasuli, szocializacio, sport. Elozoleg olvass utana a fajtanak, es altalanosan a kutyaetologianak, beszelgess gazdikkal, jarj olyan kutyas kozossegbe akar kutya nelkul is, akinek olyan fajta kutyaja van, amilyet majd te is szeretnel. Nem KELL masok nyomasara olyan kutyat valasztani, ami amugy egyaltalan nem tetszik, nem valo hozzad, mert kezdo kutyasnak az valo.

Ha talalsz rendes tenyesztot, ugyis atbeszelitek vele a reszleteket, mire kell a kutya (sport, orzo-vedo, vagy csak hobbi celra), es olyan vermersekletu, osztonszintu kolykot ajanl.

Igaz, voltak gyerekkoromban is mindig kutyaink, de az elso igazi kutyam egy mentett amstaff, es kitartok mellette.

Ha valakinke nincs semmi kutyás tapasztalata, fogalma sem lesz, hogy hogyan kezelje, ha a kauja nem engedi ki az ajtón. Fogalma sincs hogy kezelje, ha a bull típusúja elkezd kutyákra vadászni. Fogalma sincs, hogy mit tegyen, ha a bordere elkezd autókat terelni. Ahogy azt se fogja tudni, hogy mit tegyen, ha a huskyja nem jön vissza hívásra.

Nem kell 30 éves kutyás tapasztalat, pont elég, ha egy kutyát megnevelt normálisan és fogalmat kap arról, hogy mit jelent a következetesség, szocializáció, tiltás, szabályfelállítás, képzés. Ez normál esetben 2-4 év.

Nyilván egy értelmes ember holtig tanul, de azért ha egy labradort, goldent, küllem nj-t stb meg tud nevelni úgy, hogy se macskára, se nyúlra, se őzre, se más kutyára nem indul el soha, meg tudja úgy nevelni, hogy mindig minden helyzetben behívható és kontrollálható legyen, tud képezni legalább alap szinten, az el fog tudni boldogulni jó esetben már egy keményebb, ösztönerősebb kutyával is.

Arról nem is beszélve, hogy amikor egy teljesen tapasztatlan laikus munkakutyát akar, fogalma sincs, hogy ő maga akar-e egyáltalán dolgozni a kutyával. Fogalma sincs mit jelent a kutyával való munka. Hogy a képzés nem mindig szép és jó, hogy ez mennyi energiába, időbe és pénzbe kerül. Végképp gőze sincs arról, hogy ő miben gyenge és miben erős, ehhez képest milyen kutya illik hozzá. Nem véletlenül nem adnak normális munkakutyás tenyésztők kezdőnek (de még általában eddig csak hobbista gazdának sem) kölyköt.

Ez kicsit olyan, hogy Michelangelonak sem a Dávid szobor volt az első szobra.

És nem, ez nem egy kőbe vésett szabály, hogy csak ezzel vagy azzal a fajtával kezdhetsz, de akinek tényleg 0 tapasztalata van a kutyákkal, annak fogalma sem lesz arról, hogyan nevelje. Mármint aki nem kutyával nőtt fel, az hiába olvas szakirodalmat róla, teljesen idegen lesz számára a kutya testbeszéde.

Ezen az oldalon meg pláne óvatos az ember, mert aki komolyan veszi magát, az nem itt érdeklődik (általában), hanem fajtás csoportokban, vagy tenyésztőnél vagy suliban. Mert az a tapasztalat, hogy még mindig nem megfelelő a fajtaválasztás (bc-t akarok, majd futok vele - aztán csodálkozik, hogy a heti 1 futás mellett rombol és "hülye" a kutya), vagy még mindig tévképzetek tömkelege van a fejekbe a kutya neveléséről (csak pozitív megerősítést kap / persze mikor hazaértünk jól leszidtam / lenyomtam a földre / ezt miért csinálja??)