Hogyan lehetne elérni, hogy egy gyerek ne féljen a kutyáktól?
Hátha van valakinek jó ötlete:
Nálunk (szüleimnél) lesz 1 hétig az 5 éves unokahúgom, aki akkor is fél a kutyánktól és alig mer kimenni az ajtón, ha több méterre van tőle, nyugodtan fekszik (mármint a blöki) és ott vagyok mellette. Rossz tapasztalata nem lehetett vele, igazából nem sokszor kerültek közelebbi kapcsolatba részben a félelme, részben pedig amiatt mert a tesóméknál csak úgy vannak kint a gyerekek, ha a kutyájuk* el van tőlük zárva, ezért nem akartam a sógornőm idegein azzal hegedülni, hogy közéjük eresztem a kutyánkat. Egy fél napos látogatásnál még működik, hogy bárhányszor kilépnek az ajtón, valamelyikünk távolabb hívja, fekszik, marad, de egy hétig folyamatosan... Megkötni nem vagyok hajlandó, ha egy mód van rá, akkor az elzárást is kerülném. Az szerintem nem vezetne jóra, ha azt tiltanám, hogy közel menjen ehhez az unokahúgomhoz úgy, hogy a többiektől még jutalomfalatot is szokott kapni (persze csak ha szót fogad nekik ;)).
A szóban forgó házikedvenc nagy testű, 5 éves, alapvetően barátságos/semleges, de nem az a folyton nyomulós fajta: odamegy, körbeszimatol, aztán általában elvonul egy olyan helyre, ahonnan követni tudja az eseményeket. A gyerekeket kifejezetten szereti, napi kapcsolatban van velük, a kicsikre vigyáz, a nagyokkal szívesen játszik. Alapvetően kerti kutya, hívásra bejöhet.
*A testvéremék kutyája amúgy nem egy vérengző vadállat, "csak" kevés rá az idő, nincs megnevelve és kifárasztva.
válasza: válasza:Gyerek, így nagyrészt a körülötte lévő felnőttek reakciói határozzák meg, hogy miről mit gondol. Ha a kutya valóban ilyen jófej, ne menjetek bele az elhivogatásba meg a további démonizálásába. "Julcsika, ne hülyéskedj, induljunk már, gyere ki az ajtón."
Meg lehetne napi program a kutya megsétáltatása.
Az én kutyáim is alapvetően kedvesek és nincs zord külsejük sem, de ha valaki mégis félt tőlük, néhány trükk bemutatása után már elillant ez a félelem.
válasza:Lecsereled a szuleit. Mert ok neveltek bele szerencsetlen gyerekbe a felelmet.
Masik megoldas: kerulod oket. A rokonokat nem lehet megvalasztani, azok adottak sajnos, de elkerulni oket el lehet es kell is, ha muszaj.
válasza: válasza:Ha a kutya ismeri az ül és maradsz parancsot, akkor akár le is próbálhatja a gyerek, hogy a ti kutyátokmilyen jólnevelt. Mondjuk a gyerek által egy biztonságosnak ítélt helyről ad utasítást, a kutya remélem végrehajtja (nem biztos, hogy hallgat egy 5 évesre), és akkor majd megbizonyosodik arról, hogy blöki nem tolakodó. Ha ő nem akarja, hogy odamenjen, akkor nem megy oda.
De ugye a szülei is marhák, mert beletették a görcsöt, hogy a kutya veszélyes. Nekik is le kellene ülni a gyerekkel és elmagyarázni a dolgot.
Amúgy kiskoromban én is féltem papám vizslájától, mert kétlábon magasabb volt nálam. Nekem meg szent meggyőződésem volt, hogy rámugrik, feldönt, nekem meg beszakad a fejem a betonon... 😂
Ezzel csak azt akarom sugallni, hogy a gyerek is kérdezd meg, miért fél a kutyáktól.
válasza: válasza:Hát,ha otthon nem engedik oda hozzá a kutyát annak biztos oka van.(például az övék hamis)
De az is lehet,hogy mindig is félt a kislány a kutyáktól,jellemzően a kisgyerekek inkább macskásak.A fiam is az,hiába van kutya sz*rik rá.A macskát viszont szereti,néha simogatja.
Egy hét alatt csodát nem fogsz tenni,és sajnos nagyon törékeny a kutya-gyerek kapcsolat.
Ha a kislány sikoltozni kezd az a kutyát megrémíti,már pedig a gyerekek sikoltanak,sírnak ha megijednek.5 éves,mennyire értelmes? Megérti,ha beszélsz vele? Egyszerűen el kellene magyarázni,hogy a kutyus az nem bánt,az jó,az szeret,stb.
Egyébiránt..én megpróbálnék más bébiszittert találni.Nem jó senkinek sem traumát vagy kellemetlenséget okozni feleslegesen.
válasza:#1: Kösz a tippet, nem ismertem! Ha egyszer lesz rá időm, megnézem :). Talán egyszer majd ő is.
#8: Ezzel egyetértek, azzal a kiegészítéssel, hogy néhány felnőttre is ráférne a tanítás.
Az külön kategória, aki tudja, hogy a gyerek rosszat csinál, de nem szólna ám rá: a múltkor 2 srác heccelte a kutyánkat, apuka meg tőlük 2 méterre ezt nyugodtan nézte. Merthogy ő nem akart rájuk szólni. Még szerencse, hogy nyugodt természetű a kutyánk és nem reagált rá.
A jutalomfalatos ötlet nem rossz, az unokatesóinál működött is, de ők könnyebb helyzetből indultak. Így is volt egy rövidebb időszak, amikor az egyikük tartott tőle, mert rájött, hiába áll, a kutya akkor is nagyobb nála. Ez után jött a jutalomfalatozás.
Itt sajnos az az érzésem, hogy a sógornőm vagy tart a kutyától, vagy nem bízik benne, mert amikor hozzájuk megyünk, meg akarja köttetni, mielőtt bemennénk, úgy kell lebeszélni róla. Pedig nem eszik embert (mármint a kutya), még nekünk is szót fogad, csak párszor erélyesen rá kell szólni. Főleg nekem, mert engem meg is hágna, de néhány tiltás-ül-simogatás kör után le szokott tenni róla. Szóval domináns, okos, unatkozik, nagyobb testű és messze van egy BH vizsgától, de nem egy vadállat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!