A kutyám màr egy órája nyüszít megállás nélkül. Mit csináljak vele?
Panelban élek, a kutya konyhában, meg az előszobàban szokott mozogni, a szobába nem engedem be. Ma viszont nem voltam itthon, és magára hagytam egy órára (nem tudtam magammal vinni, a rokonom pedig nem vállalta), nem szoktam soha magára hagyni. A lényeg, hogy valahogy beszökött a szobába, és mióta itthon vagyok (egy órája kb) itt ül a csukott szobaajtó előtt, és nyüszít. Már voltunk lent sétálni, evett, ivott, dolgát elvégezte. Szoktunk játszani is, foglalkozom vele amennyit csak tudok, és próbálom tanítani is.
Nemrég van nálam, kb egy hónapja. Nincs még ivartalanítva, egy éves. Életem első kutyája.
Mit kéne vele csinálnom, hogy abbahagyja? Kimentem hozzá, de csak annyira hagyja abba a nyüszítést, míg kint vagyok vele.
Tippek?
Csak normális válaszokat kérek, beszólàsok, meg "kamu" meg hasonló dumák nem érdekelnek! Köszönöm!
Most a kutyád pont azt teszi, amit az alomból hazavitt kölykök is csinálnak.
Nem szeret egyedül lenni, hát nyüszít, némelyik ugat is. Ilyenkor tudvalevő, hogy nem reagálunk a jelzésére. A kutya kitartó. Jobban, mint az emberek többsége.
Te kimentél hozzá, amikor nyüszített. Megerősítetted benne, hogy érdemes nyüszíteni, jön a gazdi. Csakhogy elmegy, hát ismét nyüszítek.
Ilyen esetben sajnos ki kell bírni, hogy nem reagálsz. Nem könnyű. Van, hogy csak napok múlva érti meg, nincs eredménye a nyüszítésnek.
Egyszóval türelem, és nem mész ki hozzá, ha jelez.
Az alapbaj, hogy zongorázni lehetne, hogy mennyire nem való ebbe a szituációba kutya. Meg hogy még mindig nem lehet felfogni, hogy a kutya egy érző lény. Na bontsuk ki mire gondolok.
1. A kutya társas lény. Az egy halom problémát von maga után, ha kutyám van, de ki van baxva az életteremből.
2. Új kutyával NEM vagyunk folyamatosan. Első néhány napban, amíg megtanulja merre van az előe igen, de utána folyamatosan hagyogatom magára PERCEKRE, aztán szépen kihúzom az időtartamot.
3. Az örökbe fogadott kutyák hajlamosabbak szeparációs stresszre. Nincs emberük, aztán amikor végre lesz saját emberük, nem szeretnék elveszíteni. Tök logikus.
Tehát 1 hónap alatt kutyusod megtanulta, hogy az az élet rendje, hogy mindig van vele valaki és amikor kimégy a bejárati ajtón, akkor ő is. Hirtelen felszívódtál egy örökkévalóságnak tűnő órára, ő egyedül volt, aggódott és most nem akar szem elől téveszteni, nehogy újra felszívódj.
Én meg biztatót sem tudok mondani neked, mert tök jogos az aggodalma.
Talán azt csinálnám, hogy elkezdeném magára hagyni: csak becsukom az ajtót aztán kinyitom, ha megy nyüszögés nélkül, akkor várok 1 másodpercet stb.
Tréner, amennyiben sikerül normálisat találnod, segíteni fog, de ezt a szarhalmazt nem 2 perc lesz helyre tenni. Kommunikáció, megértés, struktúra segíteni fog abban, hogy biztonságban érezze magát és magabiztosabb legyen.
Továbbá, a szubjektív véleményem az, hogy:
- kertes házban maximum neked lesz jobb, a kutyá ak nem: még annyi időt sem fog veled tölteni, amíg főzöl, eszel stb.
- egy költözés szokott akkora meló lenni, hogy minden mást felülírjon. Pl. kutyasuliba járást. Biztos bírni fogod?
Engedd be a szobaba. Kettotok kozul itt te vagy a nem normalis.
A kutyatarsas leny. A gazdaja mellett erzi jol magat. Nem kerti disz….
37# te mégis hogy gondolod, hogy így beszélsz a kérdezővel de úgy egyáltalán a többi hozzászólóval is?
Olyan vagy mint egy bipoláris ámokfutó.
Nem élek bezárkózva, mint írtam, ha nem én voltam vele, akkor valami másik rokon, és az figyelt rá.
Járok dolgozni, van hobbim, stb. Nem is bírnám azt, hogy mindennap 24-ben itthon legyek.
A családiházban meg ugye, mint írtam kinti kutya lenne, de nem úgy gondoltam, hogy kirakom a kertbe, és max kaját adni megyek ki hozzá egésznap. Fokozatosan szoktatnàm ahhoz, hogy kint legyen. De időközben beszéltem egy ismerősömmel, aki már nevelt meg nem egy kutyát, szóval majd ő tud nekem ebben is segíteni, meg a kutyasulit is meg fogom majd nézni.
Egyébként aki az írta, hogy ne jöjjek ki a kutyushoz, és majd abbahagyja az bevált! A kérdés kiírása után még kb félóràt megszakításokkal nyüszögött, de aztán elvonult aludni. Reggel meg szokásosan örült nekem, evett, sétáltunk, most meg van egy kis időm és foglalkozom vele, játszunk, stb.
Viszont ezt a magárahagyás dolgot mindenképp meg fogom vele szoktatni fokozatosan. Szegénynek tényleg nehéz lehetett ez az egy óra hirtelen. :/ De felfogtam, hogy fokozatosan kell, rendben!
Az értelmes válaszokat köszönöm!
Kérdező írtad, hogy a kerthez, a kint léthez fokozatosan szoktatod hozzá. Ez volt a gond, egyszer csak egyedül hagytad vagyis nem maradt vele senki, nem tanulta meg hogy legyen egyedül.
Említetted, hogy viszed kutya suliba, van tapasztalt ismerösöd is aki segít.
Sok sikert és jó gyakorlást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!