Mit tegyek, ha megbántam a kutyát?

2021 januárjában elhoztunk egy 2 hónapos kölyök kutyust, és amint lehetett, már vittem is kutyaiskolába. Mikor vittük a kutyaiskolába, már elkezdett reaktívan viselkedni a kutyák felé: pórázon hihetetlenül húz és ugat rájuk. Az iskolában jól viselkedett, azonban itthon ugyanolyan rosszul, rémálom sétálni menni vele. Alapfokú engedelmességet ő végezte el a legjobban a nyáron, ám a séta közbeni viselkedése továbbra sem javult. Azóta két trainerrel is dolgoztunk, de sajnos pénzügyileg nem igazán tudom megengedni őket hosszútávon.

Most, hogy egy éve van már velünk, elkezdtem feladni a tanítását és elvesztettem a türelmemet. Rendszeresen sírok a séták után, többször is megharapott már, mikor próbáltam magamra vonni a figyelmét, hogy ne húzzon és ugasson a pórázon, de egyszerűen úgy érzem, egy helyben toporgunk.

Szeretem nagyon, ahogy a házban velünk van, követ és figyel, érdeklődik, azonban így, hogy elkezdtem feladni, a vele való törődéshez sincs már annyira kedvem és az időm se engedi, hogy jól megmozgassam és szellemileg is lefárasszam. Elkezdtem nyűgként tekinteni rá, főleg, ha a jövőmre gondolok. Úgy érzem, bármennyire is szeretem, megbántam a kutyatartást és nem nekem való, még 14-15 évig nem fogom tudni ezt csinálni... mit tehetnék? Leginkább egy új gazda kellene neki, aki többet tud vele foglalkozni, aki türelmesebb és aki meg tudja nevelni, viszont bennem van az önző érzés is, hogy olyan aranyos és hiányozna a pofija, na meg aggódnék hogy mi van vele, hogy a környezetem mit gondol, amiért új gazdát kerestem a kutyának, stb... és az elmúlt egy év alatt többször is voltak hasonló gondolataim, de azok két-három nap után elmúltak, viszont most már két hete ezen jár az agyam, hogy mit kellene tennem...