Mit lépnél és miért?

Nekem munkavonalas németjuhászom van, tényleg gyönyörű. 1 éves lehetett, amikor egy kutyakiképző pasi odajött hozzánk a futtatóban, hogy megvenné a kutyát, mert jók az adottságai, jó a mozgása, magasra ugrik, tartja a szemkontaktust és baromi jól mászik is.

Mosolyogva mondtuk a férjemmel, hogy kösz, de biztos nem adjuk oda. Aztán mondta, hogy hajlandó a kutya vételárára még rádobni pár 10.000 forintot. Akkor mondtam neki, hogy megadom a tenyésztő elérhetőségét.

Aztán amikor már harmadszorra is rákérdezett, a férjem elhajtotta a búsba. Azt felfogta.

Utána ha egyedül mentem sétálni elkerültem azt a futtatót, mert a pasi zakkantnak tűnt. Mondjuk miután letettük az őrző-védőt már nem féltem, de sokáig rossz érzésem volt és nem maradt kint felügyelet nélkül a kertben amíg "gyerek" volt.

Szóval nem, nem adnám oda semennyiért. Akkor sem adtam, most meg pláne nem, hogy idősebb lett és a család részévé vált.

Előbb mennék el takarítani ha annyira kellene a pénz, de semennyiért nem adnám el a családom tagját.

Adott ember a kutyát is és a gyerekét is eladná. Talán a gyerekért pár százezerrel többet kérne. Hogy a kutyád agyonverik jövő héten, vagy a gyereknek csak a szervei kellenek, az már nem izgatja az eladót.

Drága kérdező, a felelősség és a gerinc nem így működik. Ezzel remélem sikerült válaszolni a kérdésedre.

15: szerinted egy kutya fotoszintezinál? nagyon sokba kerül egy kutya fenntartása. orvoshoz kell vinni, oltásokra, ezen kívül meg etetni. Hol.. Hol.. Mindenhol! Kivéve ahol láncra verve tartják dísznek.

Kérdező szerintem neked nincs kutyád és nem is volt.

Nem tudhatod hogy kinek volt már kötél a nyaka körül.

Jó pár évvel ezelőtt elvesztettem a munkámat, és oda jutottam hogy számolgattam az aprót ami minden vagyonom volt. Választhattam aközött hogy veszek magamnak pár zsemlét vagy a kutyámnak tápot. A kutya nyert. A gyerekemmel is ezt tenném, inkább ő enne mint én, miért bánnék máshogy a kutyámmal, aki szintén családtag? Felelősséget vállaltam érte, amit tartok is az utolsó lélegzetéig.

Akkor sem adtam volna el semennyiért, egyrészt ki tudja hogy bánna vele más, másrészt nagyon nem mindegy neki hogy ki a gazdája. Ha megnézed, még a hajléktalanok kutyái is a saját gazdáikat szeretik a világon a legjobban. Ha választhatnának hogy mással élnek luxus körülmények között, vagy az eredeti emberükkel az utcán, gondolkodás nélkül az utóbbit választanák. Egy kutya lelkében hatalmas törés egy gazdicsere, soha nem tenném ki ennek.

Egyébként a rossz időszakban kölcsönkéregettem, utána pedig lett állásom és minden megoldódott.

Most luxiban él a kutyám és rengeteget költök rá, mert megtehetem, és mert a legjobbat érdemli, mint minden kutya. De nem csak akkor KutyuliMutyuliJajjDeCuki amikor az ember jól él. Ki kell mellette tartani a legrosszabb időszakokban is, mert ő is kitart az embere mellett.

Az adott helyzetet eltudom képzelni, hogy valamire nagyon kell a pénz, ezt elhiszem. A kutyámat viszont akkor sem adnám, akármennyire is szükség van a pénzre.

A kutyámnak számomra nincs pénzbeli értéke, semminyiért nem adnám, a barátom.

Tegyük fel valaki el adja, és akkor mi van ha azután is történik valami akár több év múlva (miért ne lehetne olyan helyzet), hogy hirtelen kell a pénz akkor mit csinál már kutya sincs, megoldja másként, kölcsön kér, plusz munkát vállal. Ezeket akkor is meg lehet tenni, amikor még van kutya és nem kell eladni.

13-as vagyok. Mindkettőnknek jó munkája van, kb azonnal találnánk munkát, mert hiány van emberből ezen a téren. Ha meg nagy szar van, elmegyek takarítani. A szerveimet sem vágnám ki és adnám el ha gáz van, a nagyszüleimet sem adnám el rabszolgának. És a kutyámat sem adom el. Családtag, szeretem.

Az emberek hajlamosak azt a megoldást választani, amiért nem kell erőfeszítéseket tenni. Én szerencsére nem ilyen vagyok. Inkább túlórázom, bevállalok plusz munkàt. A férjem is ilyen szerencsére.