Fura, hogy jobban szeretem a kutyákat, mint a babákat?

Én is így vagyok, mármint bárki kutyájának bármikor gügyögök egy sort, de fogalmam sincs mit mondjak egy babának/kisgyereknek. Főleg ha ott az anyja. Ettől függetlenül nem keverem össze a kutyát egy emberrel, a helyén kezelem, pedig imádom.

Szerintem, csak simán még nem vagyok elég érett az anyaságra. De a sajátomnak biztos hogy tudok majd nyünyörögni :D

Teljesen egyénfüggő. Van, aki csak kutyát szeret, van, aki csak gyereket, és van, aki mindkettőt.

Ha te csak a kutyákat szereted, azzal sincs baj, ez miatt ne legyen lelkifurdalásod. Nem mindenki akar gyereket. Nem fura manapság már egyáltalán.

Nálunk: előbb kutya volt, ma két kislány és kutya. Jól megvagyunk.

A mai világban nem csoda, ha valaki - mint én is - többre tartja az állatokat, mint az embereket...

Rengeteg a gonosz, önző ember sajnos, akik teljesen megutáltatják a jó emberekkel a saját fajtájukat...

"Ők teli vannak önzetlen szeretettel."

Dehogy vannak. Emberi érzelmeket vetítesz állatokra.

A kutyák, mint falkaállatok, ősidők óta arra szocializálódtak, hogy a rangban fölöttük állóknak megalázkodjanak, törleszkedjenek hozzájuk, kölyökkutyás viselkedést mutassanak nekik, és védjék őket az ellenségtől. A háziasítás során természetesen mindig azokat hagyták meg, amelyek az emberek irányába is ilyen megalázkodó viselkedést mutattak, a többiből meg sült husi és kabát készült. Végül az évezredek során a kiválogatással eljutottunk a mai kutyaviselkedéshez, hogy már szeretetnek tűnik, amit művelnek. Holott csak a felsőbbrendű falkataggal való megalázkodás és törődés látható náluk, és aki nem ért a kutyákhoz, ezt félreérti. Ha egyszer olyan domináns természetű kutyád lesz, amelyik nem fogad el maga fölött állónak, az még meg is harap majd.