Hogyan tudnám leszoktatni 4 éves kan rottweileremet arról h állandóan morogjon?

Van egy csivavád, vagy más kis ölebed?

Egy négy éves rottweiler ami minimum 50 kilós kutya nem játék!!!!!!!!!

Az azonnali megtorlás ÉPPEN azért fontos, hogy a kutya tudja, hogy merről hány méter! 9 éve vagyok kutyakiképző, és nagyon sokszor hoznak olyan kutyát, amelyik éppen összecsattintotta a fogát a gazdi karján, és neveljük meg. A fegyelem nem csak türelemjáték. Nem szabad egy kutyát egy gyerekhez hasonlítani (Már csak azért sem, mert egy 4 éves kutya tulajdonságaiban egy 35 éves ember tulajdonságaival van kb egy szinten, márpedig te egy 35 éves palit nevelhetsz...) Éppen ez a baj, hogy játszótárs a kutya, és nem alakul ki benne a hierarchia. Illetve kialakul, és még azt sem mondhatnám, hogy rosszul, hiszen ő TUDJA, hogy erősebb pl a kérdezőnél. Ezt nem szabadott volna megengedni. Ha ilyen korban ráhúz egyet a kutyára (egész más a kutyák fájdalomküszöbe, mikor szűköl, még nem feltétlenül fáj neki, ez is jelzés az alárendeltségre)

szóval ha ráhúz a kutyára a póráz bőr végével, biztos, hogy visszamar a kutya, aztán már behúzza fülét farkát.

Én inkább a szemkontaktust ajánlom, amit a kérdezőnek nem szabad megszakítania, hanem a kutyának kell! Akkor pl elképzelhető, hogy néha fölugrál a kutya (ajtóban pl, mikor van ott valaki, és látja) és "párzik" (mégha nőstény is) ezzel jelzi a felsőbbrendűséget! Ezt még a kicsi kis punciszagolgató kutyának sem szabad megengedni, nem ey ilyen dögnek.

olyan furi,mert nekem csak egyszer volt egy német dogom,aki nagyon jó kutya volt,sajnos a szomszéd megmérgezte,de itt most ez tök olyan,mintha egy nagy kutyától tartani kellene.nemsokára szeretnénk venni egy nagytestű kutyát.bullmasztiff,roti,vagy valami hasonlót.de akkor tartani kell tőle,meg "úgy" nevelni,hogy ne harapjon meg?

ez félelmetes...

az erőset nem bántja,de a gyerekre mármikor odakaphat?azt hittem,hogy ők is ilyen kedves kutyák...most már nem értem... miben más egy roti egy németjuhásznál?

Semmiben. Nagy testű kutya mindkettő, embert is képesek lennének ölni ha akarnának. Ezért kell az iylen fajtákat sok-sok szeretettel de keménykezűen nevelni. Nem szabad kis korukban arra hivatkozva, hogy aranyos hagyni nekik mindent. Igenis meg kell nekik tanítani, el kell velük fogadtatni hogy a falkavezér a gazdi.

Kedves kérdező! Ne hagyd a kutyának, hogy az ágyadban aludjon, elfoglalja az ülőhelyedet, védje előled az ételét, játékait (morgással pl.). Ne engedd, hogy előtted menjen be az ajtón, és hogy erőszakkal kényszertísen játékra (megragadja a karod és húz. Se durva ugrálás, se olyan egyéb helyzet amikor érzed, hogy a kutya akar téged rendre utasítani és nem fordítva. Ilyenkor erélyesen szólj rá, ordítsd le, bármi. Ha egyedül nem megy, valóban apukád segítségét kellene kérned.

A kutya értékelheti a föléhajolást egyértelmű támadásként is! Sajnos nem sokan ismerik a kutyák testbeszédét, és utána nagyon nehéz leszoktatni "rossz" (csak számunkra az!) beidegződésekről. Sokan tartják viccesnek, mikor a kutya kefél, és még viccesebb, mikor nőstény csinálja... és nem is gondolják, -pedig a legalapabb könyvekben is benne van- hogy a kutya ezzel fejezi ki "uralmát". Nagy tipusú kutyát pl kiskorban már (míg meg tudod fogni neki) jó arra szoktatni, hogy ha megfogod neki az -egyszerűen fejezem ki magam- orra feletti részt, az mindig azt jelenti hogy ÁLLJ, NINCS JÁTÉK. A kutya természetességében így jelzi a másiknak, hogy ki a főnök, és hogy most már nincs kedve játszani. Ugyan ez a nyak oldalán a bőr. Ha elkapod ott, a kutya megáll....ha te vagy a főnök, ha viszont nem, akkor egy rossz pillanatban ez egy odakapás lesz, mert a kutya ezzel kérdőjelezi meg, hogy tisztában vagy e azzal, hogy ki a főnök, és segít neked emlékezni, hogy Ő AZ.

Nem győzöm hangsúlyozni, -bár már nagyon elterjedt- a kutya NEM LAKÁSBA VALÓ! Fajtaspecifikusan persze vannak típusok, melyek mérettől függetlenül bevihetőek, mert pl egy kicsi öleb, vagy egy hasonló méretű kotorékeb között ÓÓÓÓÓRIÁSI a különbség mozgásigényben!!!!!! vagy pl egy Snauzer, mely imád dolgozni, és egy Berni pásztor között, mely alapjában véve pásztorkutya, de utál dolgozni, és fekve eszik... :D

A harciasság egy más dolog. Az vérvonal, és nevelés együtthatója. Volt nálunk olyan dobermann, mely 4 éves korában úgy ugrált a zsiráf lábaival, meg a lebegő füleivel, mintha újszülött lenne, és mindenkivel haverkodik... ebből már nem lehet pl őrkutya, és senkit nem fog már a kinézetével elijeszteni. Persze a predesztinálás elég rossz dolog, nem is vinném túlzásba, de pl egy dog mellé lehet szülni egy kisbabát, és (NEM HITTEM EL!!!!!) nem kell hozzá felvenni senkit, és a kutya úgy vigyáz rá, mint a saját életére, és a gyerek tépi, nyúzza, ordít, a kutya meg halálosan nyugodt, sőt láthatóan nagyon nagyon jól érzi magát... :DDD Bocs a hosszúért.

A kutyák hierarchiát igényelnek, velük nem lehet demokráciát játszani, mert ha úgy látják, üres a falkavezér helye, vagy a gazdi inog a pozícióban, akkor úgy érzik, nekik kell betölteni ezt a posztot.

Az meg mindenkinek rossz lesz.

Úgyhogy egy nagyobb kutyát (bár szerintem egy kisebbet is) mindenképp úgy kell nevelni, hogy egy pillanatra se legyen kétséges, ki is a főnök. Ezt sokan félreértik, és valami brutál,kemény bánásmódot gondolnak helyesnek, holott ez pont akkora hiba, mint a mindentráhagyás.

Egyszerűen nem szabad hagyni, hogy a kutya "elszálljon", a legkisebb ilyen jelre (pl. ismert utasítást juszt sem hajt végre) AZONNAL lépni kell: néhányszor átismételni az alap engedelmességi gyakorlatokat (ül, fexik, stb.), amíg flottul nem csinálja, utána jutalmazás, simi.

Ezek a dolgok megerősítik a gazdi falkavezéri pozícióját.

Ha (mint a kérdezőnél)tutira vehető, hogy a kutya nem tekinti az illető embert maga fölött állónak, akkor öngyilkos próbálkozás testi síkra terelni a konfliktust (pl.pofonnal).

Itt nagyon gyorsan a valódi falkavezérnek, Apukádnak kellene cselekednie, mert ez nem vicc. Ha az én vmelyik kutyám mordulna rá vmelyik gyerekemre, először is lekiabálnám a kutya fejéről a füleit, másodszor azt csinálnám, amit itt is javasoltak: az én jelenlétemben kellene eltűrnie a gyerektől mindenfélét, pl. a tálja ide-oda rakosgatását, stb, és a nemtetszés legkisebb jelét is marhára büntetném. Meg kell tanulnia, hogy ha a gyerek ellen tesz, akkor a falkavezér ellen tesz, és ez a Bűnök Bűne.

(Egyébként az, hogy Téged jobban véd, pont azt mutatja, hogy fölötted állónak érzi magát: Te vagy a kis gyámoltalan, ő meg a nagy,erős. Csakhogy téged, mint kis gyámoltalant, esetleg jól rendre is akar majd utasítani, ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy ő akarja, akkor meg varrhatnak majd, a kutyának meg annyi. Szóval neki legalább annyira érdeke az, hogy helyretevődjön, mint Nektek.)

Kedves Gazdi!

Lécci-lécci, azonnal menj el egy jó hírű iskolába a kutyával, lehetőleg apukáddal együtt! Ez már nem játék! A rotik kb. 3 éves korukra válnak felnőtté, addig szinte gyerekek. Könnyű addig rájuk hagyni, hogy "csak játszik", de pikk-pakk megnő, és onnantól már nem játékból teszi, amit tesz. Eddigre ő már magabiztosan tudja, hogy NEM ÁLL FELETTE igazán senki a családban. Bár lehet, hogy apukád még igen, de ez kiderül abból, ha egy ilyen rádmorgásnál rászól a kutyára és az egyből meghunyászkodva abbahagyja. Ha nem, akkor sajnos őt sem veszi komolyan. Persze szerencsére ő csak vigyázni akar rátok, megvédeni (ezért is írtad, hogy téged véd), hiszen neki, mint falkavezérnek, ez kötelessége az alárendeltjeivel szemben. De az is ugyanígy kötelessége és joga, hogy azokat rendre utasítsa. Ezért, ha valami olyat tennél, ami őt sérti (pl. rácsapsz az orrára), azt annak venné, hogy a pimasz kis falkatag még neki áll feljebb, holott ő tudja, hogy ő - aki erősebb és minden eddigi esemény arról győzte meg, hogy ő a falkavezér- tehát sérelem éri a vezérségét. Tök jogosan támad vissza, az ő szemszögéből nézve!!! Csak egyet lehet tenni: ráébreszteni, hogy bizony akkor is ő az alárednelt, ha amúgy fizikalialag erősebb. mert te vagy az ember, tőled függ, te vagy az okosabb is, ezért tudod elérni nála. nem kell ehez nekiesni megverni, sok olyan apró trükk és jelzés van, ami ezt közvetítené felé, csak az emberek ezeket a jeleket nem ismerik, nem használják. vagyis használják, csak nem jól, így minden ilyen arról győzi mega kutyát, hogy márpedig itt ő a falkavezér. Ilyen esetek a sétánál a póráz húzása, az ajtón-kapun elsőnek betolakodás, az etetésnél, hogy ki eszik először, stb... ha ezeket elkezded alkalmazni, hamar rájön, hogy a dolgok megváltoztak és már nem ő vezet. ezek után biztos lehetsz benne, hogy nem morog rád többé, nem akarja fitogtatni feléd a felsőbbrendűségét. Ellenkező esetben sajnos nagy az esély, hogy hamarosan ez a viselkedése fokozódik, és egyszer, mikor megkötöd megharap. Vagy csak simán olyankor akarod megsimogatni, amikor ő nem szeretné, és ezt jelzi feléd, ahogy egy vezér tenné a bosszantó kölyökkel-odakap. Egy kutyának semmi baja sem lenne, a bundája és reflexei megvédik, talán egy kis felületes horzsolása lenne, de neked lehet, hogy varrás és kórház lesz belőle. És nem azért, mert rossz kutya vagy túl vad vagy gonosz, mert roti... Egyszerűen azért, mert eddig minden jel arról győzte meg, hogy neki ezt szabad...

Kérlek, vedd komolyan ezt a veszélyt, tényleg nem játék egy roti. ha egy pincsi kap oda, az csak kicsit fáj, de annyi. ha ő, akkor abból nagy baj van. Ezek a kutyák munkára kitenyésztett kutyák, nem lehet őket ölebként, egyszerű házörzőként tartani, hozzájuk sokkal nagyobb tapasztalat és szakértelem kell, mint egy könnyebb fajtához. Ne hagyjátok, hogy az elrontott nevelés miatt baleset legyen, és megint csak arról visszhangozzon a sajtó, hogy ezek a "vadállatok" már megint széttépták a saját gazdájukat. SOSEM a kutya hibája, ha ez lesz... Ne a kutya bűnhődjön az ember miatt. Ígérd meg, hogy AZONNAL segítséget kértek, mielőtt késő lesz!!!!

(Nem ijesztgetni akarlak, csak annyi ilyet láttam már, és annyi rotit adnak le sintértelepre, menhelyre, altatják el őket pár évesen, mert addig nem jól nevelték őket, aztán félni kezdtek tőle. És akkor már jogosan...)

Az baromság, hogy a nagytestű vagy őrzés-védésre alkalmas kutyák vérengző fenevadak. A megfelelő módon tartott és nevelt egyed, mérettől függetlenül, tökéletes társ egész életében, a legcsekélyebb probléma felmerülése nélkül.

De óvatosságra intelek! Aki foglalkozott már ilyen kutyával, annak ezek félreérthetetlen tűnetek: a kutya morog a fizikai közelségtől, de nem harap, csak úgy tesz, mintha mindjárt akarna. Ezek a félelmi agresszió enyhe jelei. A morgás nem barátságos mormogás, a kutya ilyenkor lemered, vagy mozgása nagyon lelassul, fülét hátracsapja, fejét alacsonyabban tartja, és szemkontaktust igyekszik kialakítani (bár ha sikerül, még jobban morog!), súlyosabb esetben erősen kerüli a tekintetünket.

Mi okozza ezt? Legnagyobb mértékben a következetesség hiánya. Kölyökkorától kezdve keményen bűntetve lehetett; nem kínzásra vagy verésre gondolok, hanem olyan büntire, ami az állatban erős félelmet keltett, pánikállapotot okozott. Ilyen lehet az is, ha a kiskutyát "két válra fektetik", amikor ideges leszorítják a földre. A hangsúly ez esetben azon van, hogy a kutya számára nem volt világos, hogy miért kap ki, így számára teljesen véletlenszerűen volt bűntetve. Ettől az emberek közelségét potenciálisan veszélyes helyzetnek ítéli, úgy érzi, hogy bármikor kikaphat újra.

Látszólag bárhogyan reagálunk, ez idővel csak erősödni látszik. Miért is? Ha otthagyjuk a kutyát, amikor morog, akkor összekapcsolja magában, hogy ha zavarja az ember közelsége, és morog neki, akkor magára marad. Jó módszer, tehát alkalmazza. Ha pedig kikap a morgása miatt, akkor tulajdonképpen azt a félelmet erősítjük fel benne, ami a problémát okozza: "megint kikaptam az embertől, továbbra is okom van tartani tőle".

Nem játék a helyzet, mert egy félő állat önvédelmi reakciójáról beszélünk. A félelem által táplált agresszió pedig a legerősebb mindközül. Ez a kutya pedig rosszul ítéli meg, hogy ki és mikor bánthatja. Komolyan kell foglalkozni a problémával, mert nagy valószínűséggel harapásig fajulhat a dolog. Szakembert javaslok, olyant, aki érti a helyzetet, fel tudja mérni a súlyosságát, és nem kezeli egyszerű dominanciaproblémaként, mert ha az ellen kezdi el nevelni, amire rájön, hogy nem jó a módszer, már késő is lehet. Viszont sokat és következetesen kell foglalkozni vele, mert felül kell írni egy már elmélyült és erős reflexet.

Rá kell vezetni, hogy az ember közelsége számára jó. A morgását figyelmen kívül kell hagyni, nem szabad lereagálni, mert a legkisebb reakciót is azonnal észreveszi (akár egy pislogást is). Meg kell mutatni neki, hogy az ember nem megy el tőle, ha ő morog, viszont nem is bántja. Játszatok vele sokat, főleg olyanokat, amit szeret. Ha pl. szőrgyurmázás közben morogni kezd, akkor még pár mp-ig gyurma (ne higyje, hogy a morgás miatt maradt abba), majd hívjad kedvesen, mintha a legjobb kutya lenne a világon, és dobj el neki egy labdát. A lényeg, hogy amikor morog, semmi változás ne történjen, jöjjön rá, hogy a morgás nem hatékony.

Olvass minél többet a kutyák testbeszédéről, hogy helyes következtetéseket vonhass le a kutyádról, illetve hogy jobban "beszélhess" az ők nyelvükön. Pl. ha szembeneveted a kutyát, ha nem megfelelően családban szocializált ebről van szó, számára az fenyegetés lehet, hiszen a társ széthúzza a száját, és kivillantja a fogait. Láttam már békés kutyát azonnal megharapni a ránevető embert.

Bízom benne, hogy szakértő segítségével és/vagy következetes foglalkozással nagyszerű kutya válik majd belőle. De foglalkozni kell a problémával, méghozzá ettől a pillanattól kezdve!

Előző vagyok. Hozzátennék még annyit, hogy amiket írtam, csak feltevés, vagyis az általad leírtak alapján, a kutya személyes elemzése nélkül erre is lehet következtetni. Azért kell a komoly szakember hozzáértése, hogy megállapíthassa a tényleges problémát, mert ha csak pusztán fél az állat, akkor komoly baj lehet belőle.

Ha tévedek, és tényleg falkavezérnek hiszi magát, akkor támogatom az előttem szólókat.

Tegnapi hozzászólóra reagálnék, aki szerint a kutya nem való házba (ezt leszámítva mindenben egyetértünk). Ez az állítás egy olyan egyenlet végeredménye, amibe eleve rossz változókat vontak be. A buta emberekben meg csak felerősíti a kutyafóbiát. Ez egyszerűen annak az alaptézisnek a kutyára rávetített változata, miszerint az állatoknak nem a lakásban a helyük. De a kutya nem egyszerű állat! A kutya egészséges fejlődéséhez szükséges az ember közelsége. A kutyának - mint minden falkaállatnak - a falkatársak között a helye! Tehát a természetes környezet számukra nem kint van, a szabad ég alatt, hanem ott, ahol mi vagyunk.

Minél bonyolultabb egy állat idegrendszere (vagy értsd agya), annál kisebb szerepe van a veleszületett képességeknek, illetve annál nagyobb hangsúlyt kap a születési utáni tanult magatartás. Pl. a kutyáknál a 6 héttől 3-4 hónapig terjedő szenzitív időszakban kapott ingerek meghatározóak a kutya egész életére nézve, olyan dolgokban, mint kommunikáció, kötődés, idegen fajokhoz való viszonyulás. Ha egy kutya ezt az időszakot emberi társaságban tölti, és a későbbiek során sem éri negatív élmény, minden bizonnyal egy szerető, békés társ válik belőle.

Az egészséges falka azért kiegyensúlyozott, mert az állatok kis koruktól kezdve együtt vannak. Egyrészt megtanulnak kommunikálni azzal a fajtával, mely később a környezetüket jelenti, másrészt egyedenként is kiismerik egymást. Egy családban felnőtt kutya felnőtt korára már pontosan tudja, melyik családtaggal lehet fékevesztetten hancúrozni, ki az, akihez csak bújni kell, illetve ki az, aki beteg, vagy nehezen mozog, és csak egész óvatosan szabad bánni vele. Az én még csak 10 hónapos golden retrieverem pontosan tudja, hogy a kedvesem arcát nem szabad nyalni, a kezét viszont bármikor lehet, nekem meg éppen fordítva, én nem szeretem, ha a kezemet nyalják, de az arcomra bármikor szívesen fogadok egy puszit. Tudja, kitől kell kérni a vacsit, és kitől a sétát. Előző kutyám pedig öreg korára tisztában volt vele, hogy ha kedvesem otthon van, csak a szőnyegére fekhet, ha viszont ketten vagyunk, akkor fellopózhat az ágy végére. Ezek az egyed-egyed közötti kommunikáció apró árnyalatai csak akkor alakulhatnak ki egy kutyában teljesen, ha a lehető legtöbbet van az ember társaságában, és nem egy láncon tölti a napját, vagy az ajtó előtt feküve. Persze, akkor is jó kutya lehet, de már nem csodálkozhatunk, ha felborít egy nénit, mert ugyanúgy akarja üdvözölni, mint 90 kilós gazdit.

Továbbá a hírekben szereplő brutális kutyabalesetek sem fordulhatnak elő olyan házban, ahol a kutya megfelelő, szerető családi környezetben lakik. Nem félreérteni, fontos, hogy ki a falkavezér, de csak így tanulhat meg igazán bánni az emberrel, alakít ki minden családtaggal külön-külön kapcsolatot, és bontakozhat ki a kutya igazi, hű társ jelleme.