Kutyások, Ti hogyan kezelitek az olyan szituációkat, amikor random utcakelők elkezdenek Nektek okoskodni a kutyátokkal kapcsolatban vagy szimplán kötekednek? Továbbá hogyan állítsam le az értetlen szülőket, hogy a gyerekük ne „hergelje” fel a kutyát?

Meghallgatom, finoman mondom, hogy szerintem viszont ez van... ha meg még folytatná, hirtelen kitalálom, hogy dolgom van és mennem kell. Kellő hallótávolságon kívül pedig b+elek néhány sort.

Volt egy nő, aki bizonygatta, hogy a kutyámat nyugodtan elengedhetem, máshogy hogyan tanulná meg... bla bla bla. Volt bántalmazott kutyámat, akinek hirtelen kattan valami és úgy tud futni, hogy az teleportálás. Csoda, hogy kétszer utolértem és még kétszer a nyomára bukkantunk. Ja és a szocializációja nem túl jó, emellett elég egy galamb vagy macska, hogy fusson, a fejem pedig le legyen xarva. Ezt így röviden elmondva is, nyugodtan el lehet engedni... Nem vicc, közel 10 percig bizonygatta ezt. Az már csak hab a tortán, hogy lángost evett a nő, már félig megette. Na azt a félig megevett és kihűlt lángost szó szerint a kezembe nyomta, hogy adjam a kutyáimnak (kettő van, másikat el lehet engedni), aztán szép napot kívánt és elment a sajátjával. Apám is csak nézett. Lángost kidobtuk, aztán gyorsan tovább ellenkező irányba azzal, amerre a nő ment. Szóval nálunk is tisztelettudás megy. Azonban, hozzáteszem, ha valaki okoskodó és bunkó is, akkor egyszerűen viszont (nem) látásra, és ott hagyom.

Hozzám jött már oda anyuka, hogy a gyereke megsimogathatja-e a kutyát. Mondtam, hogy nem, utálja a gyerekeket. Csak úgy szórta a villámokat a szeme, nem tetszett neki, hogy valami nem úgy történik ahogy a kölke akarja.

A többi esetben én nem vagyok rest és kiül a pofámra az amit gondolok. Szóval ha ülök egy padon, a gyerek meg ott ugrál a kutya körül azután is hogy mondtam a gyereknek, hogy NE közelítse meg a kutyát mert nem barátságos, én simán bólogatok egy hangos "édes f.szom" monológgal, amiről talán az anyja is következtet arra, hogy nem kellene böszméskednie a gyereknek a kutya körül.

Szeretem a gyerekeket, a kutyám 12 éves és mindig is utálta a gyerekeket (kivétel ez alól a családtagok) és természetesen nem a gyerekkel van a gond, hanem az idióta szülőkkel.

Nekem anno a vizslámmal volt ez. Egy nő kölyke odarohant a kutyámhoz, erre a nő ordibálni kezdett, hogy le kéne lőni az ilyen dögöket. Elborult az agyam, hogy és kiabáltam, hogy nem, mit képzel mégis? Erre tovább folytatta, undorító stílusban. Elpattant nálam valami és visszaüvöltöttem, hogy magát kéne lelőni.

Természetesen engem néztek az emberek.

Nekem 3 kutyám van, és egyszerre szoktam őket sétáltatni. Mindig kapok megjegyzéseket, "Dikk mennyi kutyája van!", "Adjál már nekem egyet!", "Úristen, hogy lehet ennyi kutyát sétáltatni!", "El fognak rántani!". Ezeket el szoktam engedni már, nem szólok vissza, de van, amiért nagyon harapok. Mikor jön a kisgyerek meg az anyja és vagy a gyerek ordítja, hogy "Vau-vau!" vagy az anyja a gyereknek, hogy "Nézd, ott a vau-vau!". Na ezekre mindig rászólok, hogy nem vau-vau, hanem kutya. Nem igaz, hogy direkt hülyeséget kell tanítani a gyereknek.

Amúgy múltkor volt még egy beszólós szituációm, egy játszótér mellett haladtunk el, hogy bemenjünk a parkba, mikor egy vén boszorkány leordította a fejem, hogy ennyi kutyát nem kéne játszótér mellett sétáltatni... Visszavágtam neki, hogy ne aggódjon, eddig még egyik gyerek sem bántotta a kutyáimat...

Nekem az a fura amikor nagydarab kisportolt faszik, akikkel amugy nem szivesen talalkoznal egy elhagyatott sikatorban ... megallnak es messzirol karattyolnak, hogy megkellene fogni a kutyat :)

Ilyenkor attol fuggoen ki milyen stilusban adja elo magat - vagy megfogom a kutyat, vagy ugy csinalok mint ha nem tudnam megfogni es hagyom egy kicsit foni az embert a sajat leveben :)

En eleve utalom ha valaki idegen megszolit, nem azert megyek ki a termeszetbe, hogy masokkal foglalkozzam. Tolakodoak az emberek ... szerencsere 'rettenetes' kutyam van es ezert leginkabb az en korreografiam szerint alakulnak a dolgok :D

Persze ha valaki normalis es latom, hogy tenyleg fel a kutyatol - az ilyenekkel nem szoktam szorakozni, de a megmondoknak es hepciasoknak tutti elrontom a napjat.

Velem még nem volt ilyen, pedig huszonéve tartok kutyákat. :D

De általában én is hasonló stílusban válaszolok, mint ahogy hozzám szólnak.

Simogatni sosem engedem, egyrészt nem barátságos, utálja ha idegenek nyúlnak felé, másrészt ez nem ingyen állatsimogató, én sem szeretném ha random idegenek meg akarnák simogatni a fejem az utcán. :D

Normális kérdésekre válaszolok, egyébként meg nem szoktam utcán leállni idegenekkel beszélgetni.

Milyen kutyád van?

Én nem futok bele gyakran ilyenekbe. Van 1-2 okos, de őket lerendeztem korábban egyszerűen azzal, hogy én ismerem a kutyámat. Egyébként tanítom a kutyámat folyamatosan, hogy úgy menjünk el mások mellett, hogy nem állunk le, nem fordulunk meg, nem figyel oda érdekesebb szagokra, vagy éppen másik kutyára, ez sok esetben nagyon hasznos tud lenni.

Előéletes mentett keverékem van cuki külsővel, mindig meglepődnek, hogy "ilyen kutyát is kidobnak". Rengeteget javult, amióta nálam van, nyugodabb, kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, de van maradványa az előéletének, pl. nem engedhetem el pórázról ott sem, ahol nem körbekerített részen szabad lenne (vannak ilyen kijelölt kutyafuttató területek), mert nem megbízható, ha jön egy inger, ami előhozza a rossz emlékeket, és nem veszem észre a kutya előtt, könnyen megtörténhet a baj, amiért én vagyok a felelős, leszokott az utcán földről zabálásról, de ha meglát egy rágcsálót, se nem lát, se nem hall, errefelé a városban viszont könnyen lehet az a rágcsáló mérgezett is. Volt, aki értetlenkedett, főleg olyan, aki ott is elengedi a kutyáját, ami nem erre kijelölt terület, tehát nem lenne szabad, de tudomásul vette az álláspontomat, még ha nem is ért egyet. Volt olyan, akinek szemtelen volt a kutyája az enyémmel, lerohanta az enyémet, ami az enyémnek nem tetszett, és ezt jelezte, aztán a másik gazdi volt felháborodva, de ritkán járnak errefelé, ha meg észreveszem, el tudom kerülni, a többség megérti, hogy nem minden kutya szereti, ha egy másik kutya lerohanja (főleg, ha nagyobb rohanja le a kisebbet), sőt, van, aki tudja, hogy a kutyája szemtelen, és nem is bánja, ha egy másik kutya jelzi felé, ha messzire ment. Persze ilyenkor nekem is figyelnem kell, hogy az tényleg figyelmeztetés maradjon, és ne essen át az én kutyám se a ló túloldalára. Nyilvánvaló, hogy az előélete okozza ezt is, valószínűleg korábban kellett már megvédenie magát.

A kisgyerekes szülőkből én kifejezetten örülök azoknak, akik figyelnek és kérdeznek, és ha a kutyámnak nem tetszik a gyerkőc közeledése, akkor nem a kutyámra meg rám morognak, hanem a gyereküket nevelik, és elmagyarázzák a kicsinek, hogy miért húzódott el vagy morgott a kutya. Tudom, hogy egy óvatlan pillanat is elég, hogy baj történjen, engem gyerekkoromban így harapott meg kutya, egy kicsit nem figyeltek a felnőttek, mi, gyerekek meg rohantunk kutyázni rokonéknál a kistestű kutyához, akinek meg ez sok volt és odakapott. Persze nagy volt az ijedtség, de nem lett baj. Én figyelek, hogy ne harapjon meg senkit, bár utcán pórázon azért ez talán könnyebb, mint udvaron póráz nélkül annak idején a rokonoknál.

Aztán van az a szülő, aki figyel ugyan a gyerekére, de nem szól rá, hogy ne rohanjon a kutyához, meg a harmadik, amelyik nem is figyel. Az ilyeneket tisztes távolból kerülöm, vagy hátraarcot csinálunk a kutyámmal.