Sajnos a kutyám annyira beteg és öreg hogy az állatorvos azt javasolta hogy el kell altatni hogy ne szenvedjen még többet hogy könnyebb ezen túl tenni magam ha ott vagyok amikor elaltatja vagy ha nem?

Bárhogy döntöttél, jól döntöttél, mert alapos, átgondolt, és jóérzésből teszed. Gondolj arra, hogy a Szivárvány-híd lábánál lesz egy Barátod, aki csak Téged vár, és ha majd eljön az idő, együtt keltek át rajta.

Erőt kívánok, és fogadd mély együttérzésemet..

Részvétem a kutyád iránt, én is irtam neked, ((12.06.16.01) csak nekem a cicám volt beteg, öt is eltemettük a kertben 1 hete. Ö csendben elaludt :(

Teljesen együtt érzek veled.

Kedves Kérdező, csak egyvalami, lehet, hogy te is tapasztaltad már:

amikor a mi öreg németjucánk elbúcsúzott mindenkitől, és kérte, hogy hadd mehessen már, és elaltattuk, két napra rá a férjem - akivel együtt nőttek fel, mint Veled - azt álmodta, hogy a kutyával, a fiatal kutyával sétált, futott és a végén együtt repültek...

Tudni kell, hogy az utolsó időben már nem fürdettük, mert hideg volt, és nem akartuk még megfázással is tetézni a bajait, szóval elég erős bundaszaga volt. A halála után mind a ketten többször éreztük ezt a szagot átvonulni a házon, mintha ránk nézne a kutya, jól vagyunk-e. És amikor a halála után valamivel ránk talált a mostani kölyökkutyánk, és kint idétlenkedett a kertben, és felcsavarta magát egy futónövényre, megint éreztük a bundaszagot, és mind a ketten nyugtalanok lettünk, és úgy éreztük, muszáj megnézni, hogy minden rendben van-e... épp időben ahhoz, hogy kiszabadítsuk a kiskutyát.

Úgyhogy én biztos vagyok benne, hogy a kutyáknak van lelke. Mosolyogj, ő nem szeretne szomorúnak látni... :,-)

Végigolvastam a válaszokat és most itt bőgök. :(

Részvétem mindenkinek, akinek ilyet kellett átélnie, akár kutyával, akár cicával... Nem tudom, mit lehet ilyenkor mondani vigaszképpen, mert az igazi vigasz ugye az lenne, ha ez nem történt volna meg.

Egyszer olvastam a témában azt, (asszem egy kutya-magazinban, amikor arról volt szó, hogy valaki nagyon kiborult a kutyája miatt), hogy a kedvencünk olyan sok örömet ad, hogy el kell viselnünk az egyetlen rosszat, amit kapunk Tőle... De azt hiszem, ez nem vigasz, és én nem is tartom elfogadhatónak...

Ha gyászról van szó, akár ember, akár állat, józan ésszel, logikával, érvelésssel nem sokra megyünk. Mert eleve a halál irracionális számunkra.

Kedves Kérdező, remélem, a történtekhez képest jól vagy! :(

Eszembe jutott még valami, és most már meg is találtam. Nézd csak, nagyon szép! (Már más is utalt rá)

Igaz, hogy egy göris honlapon van, de a lényeg ugyanaz!

[link]

Részlet (egy norvég legendán alapul egyébként):

"A szivárvány Híd történet

A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.

Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket."

Tudom, hogy már régi kérdés, de én is ugyan ebben a helyzetben voltam 1-2 hete. Nekem 15 éves kaukázusi medveölőm volt. Nagyon le volt gyengülve felkelni sem tudott már, csak forgolódott egy helyben. Alig evett és ivott. Nekünk is azt javasolta az orvos, hogy el kellene altatnunk és utólag kiderült, hogy jól tettük mivel azért nem tudott már járni, mert a férgek belülről megkezdték szegényemet. Nagyon rossz volt, de tudom, hogy jobb volt ez így neki. Most ezt nem azért mondom, de szerintem ha már nagyon szenved akkor ne magunkra gondoljunk, hogy milyen rossz lesz nélküle, hanem, hogy neki jobb lesz.

Üdv: Nixy