Kuvasznevelésben valaki tud tanácsot adni?

Szóval van egy egy éves kuvasz szuka. Alapból nem rossz természetű, barátságos (szinte már túlságosan) és játékos. A lényeg, hogy nagyon neveletlen, mert a bátyám - akié a kutya - elég ostoba illúziókba kergette magát. Régebben gyerkkorunkban is voltak kuvaszaink - én például totyogós kisbabaként velük hemperegtem a porban :D - de azóta eltelt vagy 20 év. Nos a bátyám nem vette figyelembe, hogy ez egy munkakutya és édeskevés neki 500 négyzetméter, hiába viszik sétálni, rángat. Alapból pedig egy nagyon kedves kutya, csak le kell nyomni, hogy ne ugráljon össze. Ma találkoztam vele, persze muszáj volt dominálnom, hogy ne tiporjon el a szeretetével (nem ütöttem meg de olyan vastag a bundája, hogy nem is érezné). Meg is sétáltattam, van kutyasétáltatásban gyakorlatom, ügyeltem arra, hogy tartsa velem a tempót, nem engedtem, hogy húzzon, és végül sikerült elérnem vele azt a szintet, hogy nem kellett feszítenem a pórázt, mert jött mellettem. Viszont iszonyatosan sok energia van benne, nem is tudja magát kirohangálni a kerteben, mert nem elég 500 négyzetméter neki. Meg igényli, hogy feladatokat adjunk neki, mert unatkozik. Szerintetek, ha ivartalanításra kerül sor, akkor mennyivel lesz nyugodtabb? Nyílván egy farmon lenne a legjobb helye, de nem mondhatom meg a bátyámnak, hogy adja hozzáértőbb kezebe. Én meg csak havi egyszer tudnám meglátogatni, és foglalkozni vele. De valójában az lenne a legjobb, ha minden héten elvinnék kirándulni, megtanítanák rendesen sétáltatni, nemcsak pórázzal, hanem póráz nélkül is. Az utóbbinál pedig ez azért fontos, mert akkor el lehetne vinni egy rétre, hogy kirohangálja magát. Ti hogy kezdenétek neki? Hogyan lehet egy kevésbé civilizált környezetre specializált fajt kompatibilissá tenni a civilizáltabb világgal? Ráadasul úgy hogy neveletlen és elmúlt már egy éves.