Kutyánk a lakásban él, és mindig kiveszi az ételt a táljából, odajön vele, ahol vagyunk, s ott eszi meg. Hogyan tudnánk a tálkájába szoktatni?

Jagd? :))))))))))))))))) Készüljetek fel egy elhúzódó hosszú háborúra! :))))))) Tréfát félretéve. Első körben néhány napig álldigáljon valaki mellette míg megeszi az ételét. Mondjuk a 3-4dik napon ez a valaki álljon két méterrel hátrébb, majd még hátrébb, majd menjen el az ajtó mögé, majd a szobába. Ha a kutya megpróbálja a hátráló áldozat lábaihoz hurcolni a kedvenc cupákját, emberünk egy határozott NEM - szó - kíséretében hurcolja vissza az állatot marcangjával együtt a tányérjához, ott pedig egy határozott ITT kifejezéssel aplikálja ismét egymásba a kutyát és ételét. ( Jó ha a szóbeli utasítás NEM részét a kutya fölé hajolva mondja. )Így kb. két hét alatt megtanulja a nem és az itt parancsszavakat. Ha Isten és a Párt is úgy akarja, akkor az ételét is kinn fogja elfogyasztani. Próbáljátok nem elröhögni, mert akkor megérzi, hogy nem komoly és bohóckodni kezd. Közben zsolozmázgassátok sűrűn: A jagd nem hülye kutya, csak valószínűleg a legakaratosabb állat a földön. ( Ez sokat segít az élmények feldolgozásában. )

De átállhattok a reggeli etetsésre is. Mikor az utolsó ember indul otthonról leteszi a kutyának a tálat.