Hogyan taníthatjuk meg a kutyának, hogy nem ő az úr a háznál?

Rengeteg anyag van erről neten ,de én úgy gondolom kicsit túl van spilázva. A lényeg,hogy a nem az legyen nem. Ha valamit nem akarsz,hogy cisnáljon,akkor az elejétől kezdve _soha_ ne engedd meg ,legyél következetes . Ezen kívül foglalkozz vele sokat és biztosítsd számára a szükséges mozgást és játékot .

Persze egyik napról a másikra ne várj csodát,ez egy hosszú folyamat .De ha hallgat rád ,játékból is ki tudod hívni ,szót fogad neked akkor oké a dolog. Ezen kívül amit én még kiemelnék,hogy ne legyenek irreális elvárásaid a kutyával szemben. Szokták itt kérdezgetni pl ,hogy lehet megtanítani egy kutyának,hogy ne egyen fel semmit a földről ,erre van amelyiket meg lehet tanítani ,amelyik az utcán vergődött és éhezett évekig annál folyamatosan résen kell lenned,mert lehet,hogy sosem fog ellenállni.

Ugyanígy egy terriert vagy egy vadászkutyát ne akarj a csirkéid mellé hozni ,mert nem a kutya engedetlensége miatt fogja kinyírni mindet ,hanem az ösztönösen .

Nincs alfa-beta ... nincs sorrendiseg ... nincs semmi tudomany abban, hogy egy kutya jol viselkedjen a gazdaja elvarasai szerint.

Szeresd a kutyadat es ne akarj rajta uralkodni csak azert mert az emberi eletben hitvany a sorsod ... legyel jo fej a kutyaddal es akkor o is az lesz veled.

#7 ez egyenes út egy kutya elcsedzése felé. Biztos van kutya akinek elég az üngyülübümgyülü, de ez ritka. A kutyákat nevelni kell, következetesen.

Ez nem zárja ki a szeretetet vagy a mókázást.

...ez mind annak a tünete lehet, hogy valami nem jól működik a "falkánkban". Természetesen az egyedi esetek más és más "gyógymódot" igényelnek, ám az alap mindig ugyanaz: rendbe kell tenni a falkasorrendet a családunkban.

Ha ezek a viszonyok tisztázottak, hatásukra a kutya viselkedése mind az agresszió vagy félelem, mind az engedelmesség tekintetében hihetetlen pozitív változásokon mehet keresztül...

A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2 hétre szólnak, hanem a kutya egész életére. A kutya nem ember (bármennyire is szeretnék néhányan úgy kezelni), így nekünk kell megtanulnunk kutyául gondolkodni, hogy kapcsolatunk mindig felhőtlen lehessen. A kutya számára ezek a gyakorlatok nem kínzások; nem bántják a lelkét, nem úgy működnek, mintha emberrel tennénk ugyanezeket, hanem számára természetes, az ösztönével, a falkaszellemmel egyező dolgok, amelyekkel a természetben (egy kutyákból álló falkában) ugyanígy szembesülne.

Ezzel nemcsak a saját vállunkról, de az övéről is leveszünk egy hatalmas terhet. Óriási stressz az a kutyának, hogy falkavezérként úgy érzi, ő a felelős a falkájáért (tehát értünk, a családunkért), de mi mégsem akarunk neki folyton engedelmeskedni. Gyakran ő saját magát nem érzi elég erősnek, hogy vigyázzon ránk, de mégis meg kell hogy tegye, hHogyan legyek falkavezér?iszen úgy hiszi, mi, a gazdik erre nem lennénk képesek – emiatt lesz aztán bizonytalan, félelemből agresszív, akár depressziós. Gondoljunk bele, mit érezhet olyankor, amikor mi eltávozunk az ismeretlenbe, ő pedig abban a hitben marad, hogy nem képes minket megvédeni...

A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál egyedül lenni, hanem mert tele van nyugtalansággal (amit csak ekképpen tud levezetni), hogy nem képes megvédeni a falkáját, hiszen nincsen mellette. Ám az olyan kutya, aki tudja, hogy neki ilyen feladata nincs, a falkavezér, a rangban felette állók meg úgyis biztosan vissza fognak térni hozzá – hiszen ők a felelősek érte –, nyugodtan aludva, tombolás nélkül megvárja, amíg a gazdik hazaérnek.

Ugyanez igaz arra a kutyára is, aki agresszívan mindenkinek (embernek, állatnak) nekitámad, mert úgy érzi, az ő dolga a falkája védelme. Ezért hoz önálló döntéseket, és támad ki, holott ez nem az ő feladata lenne. A falkában mindig a falkavezér (ideális esetben a gazdi) dönti el, hogy ki barát és ki ellenség, kitől félünk, és kinek támadunk neki. A rangsorban alatta álló falkatagok őt követik – tehát ha a kutyát megfelelően kezelik, így fog cselekedni.