Mit tegyek? Teljesen tönkrement a kutyámmal a kapcsolatom. Lelki támasz kéne, meg tanácsadás. (Hosszú!)
Tehát ez egy hosszú ömlengés lesz, aki nem akarja, ne olvassa, de ne is válaszoljon, hogy mégegyszer belémrúgjon. Kösz kihagyom. Igazából senki nem válaszoljon, aki nem lát tovább a sémás eseteknél, amikre a választ betanulta az itteni kommentrovatból. Azokat már én is megtanultam, szóval nincs arra szükségem, hogy "Neveld meg" mert eddig én is eljtutottam, csak nem tudom, hogy hogyan... Ki is önteném a lelkem, mert a környeztemben senki sem ért a kutyákhoz, azon kívül, hogy hol az elején és a vége, nem tudom kivel megvitatni ezt.
Lassan 3 éves, ivartalan berni szuka gazdi vagyok. Ez a kutyafajta maga az álom, egy rémrendes bújós mackó, akivel a rózsaszín köd soha nem száll fel. Kivéve az enyémet, mert a kasszánál szerintem kicserélték benne a kutyaangyal lelket valami eszelős démonra.
Okos kutya, rengeteg mindent meg tudtam neki tanítani, de amilyen eredményes ebben, olyan hülye az egyszerű dolgokban, amik egy kutya-gazdi kapcsolat alapját adnák.
Az én hibám, de nem tudom hol rontottam el... Suliba jártunk, mindennap sétálunk és/vagy tanulunk, játszunk, foglalkozom vele. Minden más hobbimat feladtam érte, a zsebpénzemet is csak rá fordítom, mert sajnos dp-s és így izületvédőt szed.
A behívással gondjaink voltak, főleg értem ezalatt, hogy vadról nem tudtam lehívni, vagy nem az első szóra jött. Hullámzóan 60-80%-os sikereket értünk el. Mindig kapott jutalmat, ha jött. Él-hal a kajáért, ez a legmotiválóbb dolog a számára. Pár hete, talán nem túlzás, hogyha azt mondom, 10-ből 9 alkalommal első szóra és azonnal sikerült a behívás. Azóta, jobban visszaesett, mint előtte bármikor.
Hívom, és csak még jobban távolodik, siet, le szar, és ez k...ra rosszul esik, mert nem itt kéne tartanunk, nem ezt érdemlem.
Lehet túlságosan emberinek írom le a kutya-gazdi kapcsolatot, de én így élem meg, ettől függetlenül, tudom, hogy ő egy kutya, aki kutyaként gondolkozik.
Utálom már elvinni sétálni, mert csak dühvel jövünk haza, hogy megint majdnem világgá ment. (Legtöbbször talál valami érdekeset, amit nem hagy ott, akkor se, hogyha én "hazamegyek")
Ma kocsival mentünk ki külterületre, mert volt ott egy kis dolgom, figyeltem rá munka közben, de egyre messzebb és messzebb oldalgott, majd megint az volt, hogy szólok, és rohan el a vakvilágba, vissza se néz.
Kiszaladt a közútra, én rohantam utána ki a kocsival. Amint meglátott az autóval, jött felém, még szerencse, hogy a szembejövő nem ütötte el (innen is hálás vagyok érte, hogy senkiben nem keletkezett kár) mikor kiszálltam, odament a kocsiajtóhoz, tudja, hogy baj van és vágta a bűnbánó arcot. Nem dicsértem meg...
Borzasztó gazdája vagyok, a legutolsó falusi (én is az vagyok) tacskó, akivel évente egyszer sétálnak is visszamegy a gazdájához, ha hívja.
Én nem értem ezt.
Mindenben következetes vagyok vele, megvannak a határok, de ő csak feszegeti és feszegeti és minden nap egy küzdelem. Rohadtul nem tudom, hogy mit csináljak, hol rontottam el. Ez csak engem ír le, de nem tudok megbírkózni ezzel az érzéssel, mert mindennél jobban szeretem ezt a dögöt, jobban mint sok más gazdi, és mégis úgy érzem, hogy akinek nem adnék a kezébe kutyát az én vagyok.
Nem az első kutyám, de úgy érzem, hogy nem kezdő, hanem "sohanelegyentöbbetkutyád" ember vagyok.
Fogalmam sincs, hogy értessem meg vele, hogy a hozzám, az azt jelenti, hogy hozzám. Ha jön mindig megjutalmazom, utána mehet tovább, csak séta közben hívom vissza-vissza, hogy ezt erősítsem benne. Ha meg nem jön, akkor én mentem és akkor kapott büntetést. Képtelen vagyok bántani vagy letiltom, vagy leszidom, de nem verem. De már ez sem hatja meg, következő alkalommal, mintha mi sem történt volna.
Egy szégyen az, amit művelek. És nem értem. Mint írtam, a környezetemben élők nem értenek a kutyákhoz, mégis az ő kutyáik nyugodtak, engedelmesek, aranyosak, szófogadóak, pedig negyed annyit sem foglalkoznak a kutyával, és feleannyira értenek az állatokhoz vagy a kutyákhoz, és egyszerűen beleőrülök abba, hogy ez a való életben egyáltalán nem így jön le. De a legrosszabb, hogy ezen nem tudom, hogyan változtassak...
Egy jó darabig, most csak pórázzal fogunk sétálni, de nem szeretném erre ítélni a hátralévő éveit...
Megköszönném, hogyha megértően és arrogancia nélkül válaszolnátok, támogatásra van szükségem, nem kioktatásra. Nem, most a szembesítő kioktatás sem opció, most nincs kedvem a kommentelőkkel veszekedni, sem a megaláztatást viselni. Segítséget kérek, nem ócsárolást.
Köszönöm, ha elolvastad, és azt külön megköszönöm, ha szánsz rám időt.
Igazából korábban leírtam mindent, megnéztem a linkelt videókat.
Igen, gondoltam már erre is, de mivel már értünk el szép eredményeket, így nem folyamodnék egyelőre egy elektromos nyakörv segítségéhez. Márcsak azért sem, mert nem vagyok kiképző, sosem dolgoztam még azzal az eszközzel, úgyhogy 110% hogy többet ártenék vele mint használna, pláne ezzel a kutyával. Nem az eszközzel van bajom, csak szerintem nem ez az egyetlen módja, és mint írtam, voltunk fent, attól függetlenül, hogy most lent vagyunk.
A fajta történetéhez pedig annyit, hogy igazatok van, valóban használták terelésre / őrzésre IS, de ettől függetlenül ez a fajta még mindig nem egy tipikus pásztorkutya-jellem. Nem szeretném, ha erről folyna tovább a diskurzus, a fajtát csak azért emeltem ki, hogy tiszta legyen, nem egy elsőkutyás husky, staffi, malinois vagy miegymás gazdi vagyok, hanem egy igen jó alaptermészetű fajtájú eb gazdája. Volt már bernim, ezért maradtam a fajtánál. (Az előző fajtákat meg csupán azért említettem, mert azok valóban problémásak, amennyiben zöldfülű, vagy béna a kutyákhoz az ember).
Különben azóta próbálom átrendezni az erőviszonyokat. "Nem én vagyok a kutyáért (amúgy igen :D )" szlogen alatt.
Akár folytathatjuk ezzel is, hogy jól csinálom e:
- Kezdjük a napot, ilyenkor 2-5 perces teendők elvégzése közben nem veszem figyelembe, nem foglalkozom vele. Megvárom míg lenyugszik, lehiggad (sajnos még a karanténos világ előtt volt egy kis szepa-problémánk, ezt amiatt is, csinálom) utána mehet a reggeli ejtőzés. Ez simogatásból áll, ilyenkor belefekszik az ölembe, de ha abbahagyom a simogatást, ő nem erőszakolhatja ki. Ez jól működik mostmár (korábban probléma volt ez is), szépen lefekszik és szundikál én pedig intézem telón amit tudok.
Nem tudom, hogy ezt a rámfekvést, tegyem-e tiltólistára? Nekem iszonyat jól esik, nagyon hangulatos így a reggelünk, ő is bújós. Akkor jöhet fel hozzám az ölembe, hogyha megengedem. Nem is próbálkozik (lábbal, ugatással) leül velem szemben és vár, ha éppen nem akarom, akkor a közelemben lefekszik.
- Elkezdtük a "távolságból parancsvégrehajtást", ezt ma kezdtük és gyönyörűen működött a dolog, nagyon szép alappal indulunk. Persze majd más lesz a helyzet, amikor mozgásban van, de megvan a menete, hogy hogyan fogom ezt felépíteni.
- Ha a tiltás nem működik, akkor hanyagolom, nem veszem figyelembe. Ez is jól működik itthoni környezetben. - Ezt egyébként eddig is próbáltam alkalmazni, de most kiváltképp figyelek rá, úgyhogy leírtam ide.
Ünnepek után megrendelek egy hosszúpórázt, holnap viszont megpróbálkozok egy sétával (az elmúlt napokban nem voltunk még) és majd megírom a tapasztalataimat.
Létezik olyan, hogy túl sok behívás? Általában random módon, vagy ha nagyon lemarad hívom be, ilyenkor mindig dícsérőszó, jutalomfalat és mehet tovább, tehát semmi feladat, vagy póráz, vagy bármi, amit büntetésként fog fel (egyébként ha jön, akkor mindig nyargalva jön), de mivan, hogyha az indokolatlan behívásokat unja, és ezért nem reagál már, amikor tényleg van valami érdekes?
Kezdjem el arra kondícionálni, hogy csak az egyszavas behívásnál jutalmazom? Tehát hogyha többször kell hívni, sokadjára jön, akkor nincs jutalom. Ezzel csak az a félelmem, hogy így nem lesz biztos jutalom számára a dolog, viszont szeretném azt erősíteni benne, hogy első szóra jönni kell. Erről és érdekelne a véleményetek.
Még volt valami, amire reagálni akartam, de sajnos elfelejtettem. Folyt. köv.
Ja igen, sokan kiemelték a vadról lehívást, de nem ez a legfőbb gondom. Azzal tisztában vagyok, hogy mikor megérez egy illatot, meglát egy menekülő állatot, akkor olyan ösztönök kapcsolnak be, amelyet csak komoly fegyelemmel, vagy egy erősebb ösztönnel lehet legyűrni. Emiatt nem aggódnék, mert legtöbbször én veszem észre a vadat, behívom, és nem megy utána, ha pedig elindult, fél perc alatt otthagyja, mert egyszerűen nem az a típusú kutya, aki fel bírja venni a versenyt a nyuszival, és ezt mostmár elég hamar belátja. Elindul, de hamar feladja, fordul vissza.
Azzal van a legfőbb problémám, és a kérdésben is ez történt, hogy egyszerűen ha kicsivel is meszebb kalandozik, kikerül egy hatósugárból, és ha szólok is, akkor is már vagy nem vesz figyelembe, "megsehall" tipikus esete, vagy még be is gyorsít. Ilyenkor nem vad, hanem valami érdekes dolog egy szagnyom, egy trágyakupac vonja el a figyelmét és bekapcsol az önálló üzemmódba.
Csak ennyi kiegészítést akartam az érkező válaszokhoz, nem győzöm ismételni, hogy nagyon hálás vagyok, hogy ilyen sok és ilyen normális, sőt segítőkész válaszok érkeztek! Lehet már írtam, de nekem személyesen, itt lelkiekben is sokat segítettetek, úgyhogy mindenkinek ment a zöld, kivétel nélkül :)
válasza:"Márcsak azért sem, mert nem vagyok kiképző, sosem dolgoztam még azzal az eszközzel, úgyhogy 110% hogy többet ártenék vele mint használna"
Te dolgod...
MIndenki saját szája íze szerint csinálja...
Más megoldás nincs arra, hogy azonnal büntesd a kutyád, majd ha valamelyik kisgyerekes család autóval felcsavarodik a fára, mert a kutyádnak nem tudsz parancsolni és kirohangál az úttestre, majd szépen megnézheted magad... persze addigra már nagyon késő lesz megelőzni a bajt
válasza:Többször lehetőleg ne add ki ugyanazt a parancsot, mert megtanulja hogy nem muszáj rá hallgatni. Nem tud nálad érdekesebbet találni ha mondjuk valami jobb minőségű virsli van nálad. Kutyakeksz, táp nem olyan nagy értékű a kutyák számára. Nincs túl sok behívás egyébként, minél több annál jobb.
Egyébként az elektromos nyakörvekből van olyan amin 3 funkció van, rezgés, hangjelzés, és ugye az áram. Általában úgy használják hogy először a hang (vmi sípolás asszem de nem biztos), ha nem reagál, a rezgés, és ha erre se csak akkor az elektro. De ezt utána már nem is kell használni, mivel már tudni fogja és a hangnál/rezgésnél abbahagyja. Én is mindenképp fogok rendelni, szerintem a rezgés a leghasznosabb, nem is bántod vele, de rögtön megtorpan tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!