Mit tegyek? Teljesen tönkrement a kutyámmal a kapcsolatom. Lelki támasz kéne, meg tanácsadás. (Hosszú!)

Nekem vizslám van, hasonlóan éltem meg én is. Aztán egyszer csak normalizálódott, lehet a korral jár.

Annyi változott, hogy sokat voltunk nagyobb kutyás társaságban, ez kb. 20 és 40 közötti kutyaszámot jelent (covid előtt nyilván). Olyankor nem volt nagy legény amikor sokan voltak körülötte. Sőt, félt hogy elhagy minket, dominálni fogják a többiek, ezért folyton pár méteren belül kullogott utánunk.

Csak fogadd el, hogy nem minden kutya valik 10000%osan behivhatova. Nem ezert lesz valaki rossz gazdi. Első kutyam egy menhelyi keverek volt, nem volt olyan szituacio, hogy ne tudtam volna szavakkal iranyitani. Futhatott el őz, nyul, kutya, barmi elotte, ha azt mondtam marad, akkor maradt. Mindenfele kulonosebb tanitas meg kutyasuli nelkul.

Most kifogtam egy olyan (szinten menhelyi) eros vadaszosztonnel biro kutyat, hogy kenytelenek vagyunk kikepzo porazzal setalni, mert eleg neki egy felroppeno facan, hogy teljesen extazisba essen. Nem tudok vele mit kezdeni, de mar nem is akarok, mert ilyen szituaciokat nem lehet pl. suliban gyakorolni. Soha meg sem probaltam poraz nelkul setaltatni, mert a vadat űző kutyat barmikor barhol kiloheti a vadasz, neked is ajanlom a hosszu (5-10m) porazt, es azzal is gyakorolhatjatok a behivast, de nagy felelotlenseg igy poraz nelkul setalni.

A legfontosabb: nagyon jó gazda vagy! Kiképzőként mondom.

A berni pásztor nagyon jó kutya, de későn érő. Lehet, hogy a tiéd még "gyerekesebb". Kamasz. Ilyenkor a legtöbb kutya meghülyül.

Azt csináld, amit eddig. Következetes vagy, ha kell, szigorú. Így tovább! Hidd el, pár hét, rosszabb esetben hónap, és álomkutyád lesz!

Látatlanban nem lehet tuti tanácsot adni, ami csettintésre működni fog.

Azt írtad, hogy régebben voltatok kutyaiskolában, miért nem ott kértek segítséget? Ha nem voltak meggyőzőek (mert ilyen is van), akkor keresni kell egy másik helyet vagy egy tapasztalt kutyást, aki tud segíteni a behívás megtanításában (vagy tud ajánlani egy kiképzőt, akihez ő is járt eredményesen).

Egyébként most lehet lepontozni, de a véleményem az, hogy a kőkemény helyben maradás és behívás csak sportkutyáknál elvárás. Házi kedvencként tartott kutyánál sokkal fontosabb a határok megtanítása, hogy ha el is sunnyog, akkor tudja, mit csinálhat és mit nem. Esetedben például az, hogy nem kel át utakon, nem fut el állatok után és hasonlók. Bár ha ösztönből üldöz állatokat, akkor ez utóbbira nem biztos, hogy 100%-osan meg lehet tanítani, mert erre már nagyon komoly tréningek kellenek. De ugye erre mondják azt, hogy a gazdának ismernie kell a kutyáját és aszerint tartania. Ezért nem lehet tuti tanácsot adni látatlanban, de még személyesen sem első benyomás alapján.

Az is igaz, hogy 3 évesen még nem feltétlenül komolyodott meg teljesen, tehát jobban kellene figyelned rá. Ha látod, hogy megy el, akkor időben visszahívni, nem pedig órákkal később mint az idióta forgolódni, hogy hová lett a kutya és rohanni utána kocsival, mert kint áll egy kilométerre az út közepén.

A büntetésről pár gondolat:

Van amelyik kutyánál beválik, van amelyiknél nem. Az sem mindegy, hogy mikor alkalmazod. Ha behívod és visszajön, akkor én nem büntetném meg. Behívásnál alapból soha nem szokás büntetni, mert épp ez a lényeg, hogy a kutya jutalmazva érezze magát, amiért visszamegy. Ha utána mész, szerintem akkor is a jutalmazáson legyen a hangsúly, ne az legyen, hogy visszafelé bilincsbe fogod és vezeted haza, mint sittest a börtönbe. Én egész konkrétan elintézném egy mérges "mit csináltál? ki engedte meg, hogy ide gyere?" jellegű mondattal. Ha látom rajta, hogy meglapul, akkor "na jól van, gyere, visszamegyünk" és visszaterelném a telekre. Akár futkoshat is előttem, ha neki jól tetszik, csak jó irányba menjen. Amint megindul másfelé, mondanám neki rögtön, hogy "nem arra, hejj", stb.

Szia

Hát ez szomorú történet. Nekem egy ivartalan kan mudim van, ősszel lesz 7 éves, sokszor vele sem könnyű (hisztis és érzékeny kutya). De hálistennek a behívás nála mindig is ment (kivéve néha, ha idegen kutyát lát, de talán újabban már ez sem érdekli). Nem tudom, nálunk mi a siker titka, lehet, hogy egyszerűen a fajtának köszönhető (terelő kutya, aki lesi a gazdája minden szavát és folyton a seggében van), vagy mázlim van vele. Kölyökkutya óta jön póráz nélkül sétálni, sokszor játszom vele, hogy elbújok egy fa mögé, és elkezd keresni. Ezzel megtanulja, hogy mindig figyeljen, hogy nehogy szem elől tévesszen, és még egy jó játék is. Persze ezt olyan helyen kell csinálni, ahol nincs forgalom, sok ember, stb. Vadról is visszajön. Elszalad utána, de félúton megáll és visszanéz, majd vissza is jön igazából szó nélkül, de ha szólok, el se szalad. Persze azt is tudni kell, hogy túl messzire nem megy el. Ma is kimentünk a Tiszára és kb 2 percenként jött, hogy el ne tűnjek.

Amit még hozzá tudok szólni, hogy mi klikkerrel tanultunk sok mindent. Nem tudom, hogy ismered e, szerintem nem rossz dolog.

Tudom, nem nagyon fog vigasztalni, de az én kutyámmal sem tejfel az élet, mert más szempontból baromi nehéz vele. Folyton nyüszög, nehéz vele az autóban, séta előtt, vagy nem is, ha egyáltalán egyedül megyek bárhová és húzom a cipőmet, nagyon hisztizni kezd, dúródik, nyüszög, ugat... ha meg látja, hogy ő is jön velem, mert nálam a póráz, hát akkor egyáltalán nem lehet bírni vele. Azért írtam, hogy érzékeny kutya... ezzel nem tudok én se mit kezdeni sajnos.