Mit tegyek? Teljesen tönkrement a kutyámmal a kapcsolatom. Lelki támasz kéne, meg tanácsadás. (Hosszú!)
Tehát ez egy hosszú ömlengés lesz, aki nem akarja, ne olvassa, de ne is válaszoljon, hogy mégegyszer belémrúgjon. Kösz kihagyom. Igazából senki nem válaszoljon, aki nem lát tovább a sémás eseteknél, amikre a választ betanulta az itteni kommentrovatból. Azokat már én is megtanultam, szóval nincs arra szükségem, hogy "Neveld meg" mert eddig én is eljtutottam, csak nem tudom, hogy hogyan... Ki is önteném a lelkem, mert a környeztemben senki sem ért a kutyákhoz, azon kívül, hogy hol az elején és a vége, nem tudom kivel megvitatni ezt.
Lassan 3 éves, ivartalan berni szuka gazdi vagyok. Ez a kutyafajta maga az álom, egy rémrendes bújós mackó, akivel a rózsaszín köd soha nem száll fel. Kivéve az enyémet, mert a kasszánál szerintem kicserélték benne a kutyaangyal lelket valami eszelős démonra.
Okos kutya, rengeteg mindent meg tudtam neki tanítani, de amilyen eredményes ebben, olyan hülye az egyszerű dolgokban, amik egy kutya-gazdi kapcsolat alapját adnák.
Az én hibám, de nem tudom hol rontottam el... Suliba jártunk, mindennap sétálunk és/vagy tanulunk, játszunk, foglalkozom vele. Minden más hobbimat feladtam érte, a zsebpénzemet is csak rá fordítom, mert sajnos dp-s és így izületvédőt szed.
A behívással gondjaink voltak, főleg értem ezalatt, hogy vadról nem tudtam lehívni, vagy nem az első szóra jött. Hullámzóan 60-80%-os sikereket értünk el. Mindig kapott jutalmat, ha jött. Él-hal a kajáért, ez a legmotiválóbb dolog a számára. Pár hete, talán nem túlzás, hogyha azt mondom, 10-ből 9 alkalommal első szóra és azonnal sikerült a behívás. Azóta, jobban visszaesett, mint előtte bármikor.
Hívom, és csak még jobban távolodik, siet, le szar, és ez k...ra rosszul esik, mert nem itt kéne tartanunk, nem ezt érdemlem.
Lehet túlságosan emberinek írom le a kutya-gazdi kapcsolatot, de én így élem meg, ettől függetlenül, tudom, hogy ő egy kutya, aki kutyaként gondolkozik.
Utálom már elvinni sétálni, mert csak dühvel jövünk haza, hogy megint majdnem világgá ment. (Legtöbbször talál valami érdekeset, amit nem hagy ott, akkor se, hogyha én "hazamegyek")
Ma kocsival mentünk ki külterületre, mert volt ott egy kis dolgom, figyeltem rá munka közben, de egyre messzebb és messzebb oldalgott, majd megint az volt, hogy szólok, és rohan el a vakvilágba, vissza se néz.
Kiszaladt a közútra, én rohantam utána ki a kocsival. Amint meglátott az autóval, jött felém, még szerencse, hogy a szembejövő nem ütötte el (innen is hálás vagyok érte, hogy senkiben nem keletkezett kár) mikor kiszálltam, odament a kocsiajtóhoz, tudja, hogy baj van és vágta a bűnbánó arcot. Nem dicsértem meg...
Borzasztó gazdája vagyok, a legutolsó falusi (én is az vagyok) tacskó, akivel évente egyszer sétálnak is visszamegy a gazdájához, ha hívja.
Én nem értem ezt.
Mindenben következetes vagyok vele, megvannak a határok, de ő csak feszegeti és feszegeti és minden nap egy küzdelem. Rohadtul nem tudom, hogy mit csináljak, hol rontottam el. Ez csak engem ír le, de nem tudok megbírkózni ezzel az érzéssel, mert mindennél jobban szeretem ezt a dögöt, jobban mint sok más gazdi, és mégis úgy érzem, hogy akinek nem adnék a kezébe kutyát az én vagyok.
Nem az első kutyám, de úgy érzem, hogy nem kezdő, hanem "sohanelegyentöbbetkutyád" ember vagyok.
Fogalmam sincs, hogy értessem meg vele, hogy a hozzám, az azt jelenti, hogy hozzám. Ha jön mindig megjutalmazom, utána mehet tovább, csak séta közben hívom vissza-vissza, hogy ezt erősítsem benne. Ha meg nem jön, akkor én mentem és akkor kapott büntetést. Képtelen vagyok bántani vagy letiltom, vagy leszidom, de nem verem. De már ez sem hatja meg, következő alkalommal, mintha mi sem történt volna.
Egy szégyen az, amit művelek. És nem értem. Mint írtam, a környezetemben élők nem értenek a kutyákhoz, mégis az ő kutyáik nyugodtak, engedelmesek, aranyosak, szófogadóak, pedig negyed annyit sem foglalkoznak a kutyával, és feleannyira értenek az állatokhoz vagy a kutyákhoz, és egyszerűen beleőrülök abba, hogy ez a való életben egyáltalán nem így jön le. De a legrosszabb, hogy ezen nem tudom, hogyan változtassak...
Egy jó darabig, most csak pórázzal fogunk sétálni, de nem szeretném erre ítélni a hátralévő éveit...
Megköszönném, hogyha megértően és arrogancia nélkül válaszolnátok, támogatásra van szükségem, nem kioktatásra. Nem, most a szembesítő kioktatás sem opció, most nincs kedvem a kommentelőkkel veszekedni, sem a megaláztatást viselni. Segítséget kérek, nem ócsárolást.
Köszönöm, ha elolvastad, és azt külön megköszönöm, ha szánsz rám időt.
válasza: válasza:Erre találták ki a 10 méteres pórázt. Amíg a kutya nem behívható nem engedjük el, de ha soha nem engedjük el, akkor meg soha nem tanulja meg, szóval hosszú póráz.
A vadról lehívás az egyik legnehezebb feladat, szóval ne csüggedj.
Én mindenkinek elmondom, hogy van egy pillanat amikor a kutya kiszúrja a vadat, mielőtt nekiindul. Ha ismered jól a kutyát, akkor látni fogod. Testtartás kihúz, fülek merednek, szem fókuszál, test robbanásra kész. Na itt még ki lehet zökkenteni. Ha megindult már nehéz.
Kondicionálhatsz sípot is. Sokaknál a síp az utolsó lehetőség, tehát a kutya pontosan tudja, hogyha síp van akkor vissza kell menni. A síp hangja mindig egyforma, nem olyan mint amikor túltolt vérnyomással üvöltöd, hogy buksi az anyádat gyere vissza.
válasza:A rottweilerem volt ilyen kamaszkoromban, és ugyanilyen szarul éreztem magam miatta, mert rengeteg energiát beletettem a nevelésébe, és ugyanezt tapasztaltam, hogy baromi okos, sok mindent megtanul, de ha talál érdekesebbet, ívesen szarik a fejemre (most azt hagyjuk, hogy a szüleimnek mennyire kellett volna egy tizenéves lányra hagyni egy roti nevelését, én szülőként azért kontrollálnám ezt, de ők annyira nem voltak kompetensek).
Nos, azt tudom neked mondani, hogy meg kell találni azt a szankciót, ami használ. Nem, nem arra gondolok, hogy verd meg. Az én kutyámról a szidás pl teljesen lepergett, fél percig bociszemekkel nézett és ennyi. Neki az vált be, hogy megfogtam, lehordtam a sárgaföldig, majd azonnal megyünk haza. Illetve ha nagyon gyökér volt, akkor pár napig csak pórázas séta, amit se ő, se én nem élveztem túlzottan. Pár nap múlva újra próbáltuk, ha megint szart rám, megint póráz és megyünk haza, majd egy ideig nincs elengedés. Na ezt már büntetésnek élte meg, és rövid idő után leesett neki, hogy ha nem fogad szót, akkor ez van. Érdekes, pár hét alatt behívható lett.
Nem azt mondom, hogy a te kutyádnál ez tuti működni fog, csak azt akarom ezzel mondani, hogy nem mindig jön be a sablon, és meg kell találni azt a módszert, ami működik nála. Tudom, könnyű mondani, nekem is évekbe telt, mire sikerült rájönnöm, mivel hathatok rá. Most nem igazán tisztel téged, szeret, meg megcsinálja a trükköket, de látható, hogy ha úgy van kedve, leszar. Meg kell találnod, hogy mivel érheted el, hogy rájöjjön, te irányítod a szitut, nem ő. Nekem ez a póráz és hazamenés volt, előtte bármit próbáltam, kb kiröhögött.
Fel a fejjel, és sok sikert!
válasza:
válasza:Nem jól csinálod a képzést.
Sok kutyaiskola közepes, nem tanítják meg jól a dolgokat, nem mindent
"A behívással gondjaink voltak, főleg értem ezalatt, hogy vadról nem tudtam lehívni, vagy nem az első szóra jött. Hullámzóan 60-80%-os sikereket értünk el. Mindig kapott jutalmat, ha jött. Él-hal a kajáért, ez a legmotiválóbb dolog a számára. Pár hete, talán nem túlzás, hogyha azt mondom, 10-ből 9 alkalommal első szóra és azonnal sikerült a behívás. Azóta, jobban visszaesett, mint előtte bármikor.
Hívom, és csak még jobban távolodik, siet, le szar, és ez k...ra rosszul esik, mert nem itt kéne tartanunk, nem ezt érdemlem.
Lehet túlságosan emberinek írom le a kutya-gazdi kapcsolatot, de én így élem meg, ettől függetlenül, tudom, hogy ő egy kutya, aki kutyaként gondolkozik.
Utálom már elvinni sétálni, mert csak dühvel jövünk haza, hogy megint majdnem világgá ment. (Legtöbbször talál valami érdekeset, amit nem hagy ott, akkor se, hogyha én "hazamegyek")"
Először a dominanciát kell letisztázni, ehhez ajánlok egy könvet, amiből azt megtanulhatod:
fennel, kutyapszichológia
a másik a behívás, úgy látom az a problémád
ha elszalad nyílt terepen, nem hallgat rád, azonnal büntetni kell
az egyetlen módszer, amivel az általad említett kutyával eredményt lehet elérni, ez:
https://www.youtube.com/watch?v=EBIZj1a1y5Y
ha nem vállalod, nem kell kivinni, nem kell pórázról elengedni
így képezd a kutyád, a legtöbb kutyaiskola felejtős:
https://www.youtube.com/channel/UCp5DGdnv3zds4pXUc2BcWYg/vid..
válasza:Utolsó vagyok,
Ne büntesd magad túl keményen
Nem ismerem a berni pásztort, tudom, hogy nyugati pásztorkutya...
De általánosságban elmondható, amit tudok a keleti pászorokról, hogy önálló munkavégzésre vannak tenyésztve, nem várható el tőle magas fokú engedelmesség, mint egy nyugati munkakutyától, erre például sohasem lesz alkalmas:
https://www.youtube.com/watch?v=gtZayeDMm7s
Továbbá pásztorkutyával az alapokat el tudod érni, mint behívás, stb.
De 10x akkora munka, mint a legokosabbnak tartott munkakutya fajták, németjuhász, rottweiler, dobermann, malinois és társai
válasza:Már nem tudom hanyas voltam de eszembe jutott még pár dolog.
Érzékenyítés. Ha figyel a pici pórázrántásra rögtön abbahagyod és nem rántasz nagyobbat nem szidod tovább. Ha van egy tiltó szó mondjuk hogy nem, és erre reagál akkor ok, ha nem, utána kezdheted el lehordani. Ha meghúzza magát, lefekszik, megadó pozíciót vesz fel, szintén elég a szidás.
És mondom ezt ha lehet ne a kutyán gyakarold, lehet plüssön akármin, nekem a macskám is hallgat már ha rászólok. De anyukáktól hallom hogy tükör előtt gyakorolják ezt a komoly hangnemet, mert a gyerekekük röhög az arcukba.
Köszönöm megint mindenkinek!
Holnap bővebben is szeretnék majd reagálni, de nagyvonalakban:
Én is iszonyat hálás vagyok, hogy minden komment kultúráltra sikerült, és mint kérdező, nagyon-nagyon jól esik a támogatásotok! Én sokkal nagyobb problémának elém meg ezt, de szerencsére a válaszok segítetenek észnél maradni, mert én már temettem magam mint gazda és állattartó. Ettől függetlenül komolyan veszem a problémát.
Néhány kérdésre válaszolva:
Igen, minden parancsteljesítés után jutalomfalat jár. Természetesen ez nem marad el a sikeres behívásnál sem, a pórázrarakás "lábhoz" előzi meg, így ő rágcsál, míg én rácsatolom a pórázt.
A fajta elnevezés csalóka, nem pásztorkuyta. Annó tejeskocsi húzásra használták, de alapvetően alpesi családi kutya volt, nem őrző vagy terelő kutya.
Részletesebben holnap tudok reagálni.
válasza: válasza:"haszontermelés nélkül nem etettek ekkora méretű állatot szegény parasztcsaládok, pásztorok sehol a földön."
Ebben igazad is lenne, ha csak szegények lettek volna mindig is. De a közép és felső rétegek akkor is megengedhetek maguknak ilyesmi luxust...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!