Mit tegyek? Teljesen tönkrement a kutyámmal a kapcsolatom. Lelki támasz kéne, meg tanácsadás. (Hosszú!)
Tehát ez egy hosszú ömlengés lesz, aki nem akarja, ne olvassa, de ne is válaszoljon, hogy mégegyszer belémrúgjon. Kösz kihagyom. Igazából senki nem válaszoljon, aki nem lát tovább a sémás eseteknél, amikre a választ betanulta az itteni kommentrovatból. Azokat már én is megtanultam, szóval nincs arra szükségem, hogy "Neveld meg" mert eddig én is eljtutottam, csak nem tudom, hogy hogyan... Ki is önteném a lelkem, mert a környeztemben senki sem ért a kutyákhoz, azon kívül, hogy hol az elején és a vége, nem tudom kivel megvitatni ezt.
Lassan 3 éves, ivartalan berni szuka gazdi vagyok. Ez a kutyafajta maga az álom, egy rémrendes bújós mackó, akivel a rózsaszín köd soha nem száll fel. Kivéve az enyémet, mert a kasszánál szerintem kicserélték benne a kutyaangyal lelket valami eszelős démonra.
Okos kutya, rengeteg mindent meg tudtam neki tanítani, de amilyen eredményes ebben, olyan hülye az egyszerű dolgokban, amik egy kutya-gazdi kapcsolat alapját adnák.
Az én hibám, de nem tudom hol rontottam el... Suliba jártunk, mindennap sétálunk és/vagy tanulunk, játszunk, foglalkozom vele. Minden más hobbimat feladtam érte, a zsebpénzemet is csak rá fordítom, mert sajnos dp-s és így izületvédőt szed.
A behívással gondjaink voltak, főleg értem ezalatt, hogy vadról nem tudtam lehívni, vagy nem az első szóra jött. Hullámzóan 60-80%-os sikereket értünk el. Mindig kapott jutalmat, ha jött. Él-hal a kajáért, ez a legmotiválóbb dolog a számára. Pár hete, talán nem túlzás, hogyha azt mondom, 10-ből 9 alkalommal első szóra és azonnal sikerült a behívás. Azóta, jobban visszaesett, mint előtte bármikor.
Hívom, és csak még jobban távolodik, siet, le szar, és ez k...ra rosszul esik, mert nem itt kéne tartanunk, nem ezt érdemlem.
Lehet túlságosan emberinek írom le a kutya-gazdi kapcsolatot, de én így élem meg, ettől függetlenül, tudom, hogy ő egy kutya, aki kutyaként gondolkozik.
Utálom már elvinni sétálni, mert csak dühvel jövünk haza, hogy megint majdnem világgá ment. (Legtöbbször talál valami érdekeset, amit nem hagy ott, akkor se, hogyha én "hazamegyek")
Ma kocsival mentünk ki külterületre, mert volt ott egy kis dolgom, figyeltem rá munka közben, de egyre messzebb és messzebb oldalgott, majd megint az volt, hogy szólok, és rohan el a vakvilágba, vissza se néz.
Kiszaladt a közútra, én rohantam utána ki a kocsival. Amint meglátott az autóval, jött felém, még szerencse, hogy a szembejövő nem ütötte el (innen is hálás vagyok érte, hogy senkiben nem keletkezett kár) mikor kiszálltam, odament a kocsiajtóhoz, tudja, hogy baj van és vágta a bűnbánó arcot. Nem dicsértem meg...
Borzasztó gazdája vagyok, a legutolsó falusi (én is az vagyok) tacskó, akivel évente egyszer sétálnak is visszamegy a gazdájához, ha hívja.
Én nem értem ezt.
Mindenben következetes vagyok vele, megvannak a határok, de ő csak feszegeti és feszegeti és minden nap egy küzdelem. Rohadtul nem tudom, hogy mit csináljak, hol rontottam el. Ez csak engem ír le, de nem tudok megbírkózni ezzel az érzéssel, mert mindennél jobban szeretem ezt a dögöt, jobban mint sok más gazdi, és mégis úgy érzem, hogy akinek nem adnék a kezébe kutyát az én vagyok.
Nem az első kutyám, de úgy érzem, hogy nem kezdő, hanem "sohanelegyentöbbetkutyád" ember vagyok.
Fogalmam sincs, hogy értessem meg vele, hogy a hozzám, az azt jelenti, hogy hozzám. Ha jön mindig megjutalmazom, utána mehet tovább, csak séta közben hívom vissza-vissza, hogy ezt erősítsem benne. Ha meg nem jön, akkor én mentem és akkor kapott büntetést. Képtelen vagyok bántani vagy letiltom, vagy leszidom, de nem verem. De már ez sem hatja meg, következő alkalommal, mintha mi sem történt volna.
Egy szégyen az, amit művelek. És nem értem. Mint írtam, a környezetemben élők nem értenek a kutyákhoz, mégis az ő kutyáik nyugodtak, engedelmesek, aranyosak, szófogadóak, pedig negyed annyit sem foglalkoznak a kutyával, és feleannyira értenek az állatokhoz vagy a kutyákhoz, és egyszerűen beleőrülök abba, hogy ez a való életben egyáltalán nem így jön le. De a legrosszabb, hogy ezen nem tudom, hogyan változtassak...
Egy jó darabig, most csak pórázzal fogunk sétálni, de nem szeretném erre ítélni a hátralévő éveit...
Megköszönném, hogyha megértően és arrogancia nélkül válaszolnátok, támogatásra van szükségem, nem kioktatásra. Nem, most a szembesítő kioktatás sem opció, most nincs kedvem a kommentelőkkel veszekedni, sem a megaláztatást viselni. Segítséget kérek, nem ócsárolást.
Köszönöm, ha elolvastad, és azt külön megköszönöm, ha szánsz rám időt.
válasza:Nincs veled semmi baj kérdező, csak a fejedre nőtt a kutya.
Én úgy látom, hogy minden jól működő kutya-gazda kapcsolat alapja a szeretet, és a tisztelet. A szeretet egyértelműen megvan nálatok, és ez nagyon fontos.
De a másik pillér, a tisztelet a kutyád részéről hiányzik. Vannak azok a kutyák, akik szeretetből megtesznek mindent a gazdának, és vannak azok akiknél ki kell érdemelned a tiszteletüket. Pont a behívás egy sarkalatos pont.
2 kutyám van, egyik 6 másik 1 éves. Zsákmányos mindkettő. Múltkor olyan területen sétáltunk, ahol végképp nem számítottam vadra, meg is lepett rendesen egy őz. A 2 kutya utána. Elüvöltöttem magam hogy hozzám (azon a hangszínen, amiről tudják hogy nincs több apelláta), az idősebb satufékezett, a fiatalabb is látótéren belül megállt, majd laposkúszva jött vissza mert így is tudta hogy túl messzire ment. Ő még egyértelműen nincs "kész" de igazából nem vizsgázott rosszul. Ezt csak azért meséltem el, mert ezt nem szeretetből tette egyik sem. Szeretetből és akaratból akkor jön vissza, amikor a pályán edzünk. Ez itt tisztán fegyelmezettség és tisztelet felém, meg a tudat hogy ha ennél a hangszínnél nem az van amit én akarok, akkor égzengés földindulás lesz. Mert bizony a tiszteletet ki kell vívni (kutyája válogatja az eszközöket). Az idősebb egy kimondottan domináns erős akaratú kutya, nála bizony a tiszteletet kivívni nem volt egyszerű és habár nem vagyok a véreskezű uralkodás híve, de fiatal korában nem egyszer lett földre víve a kutya amikor nagy marhaságot csinált.
Én a magam részéről sosem vártam el automatikus engedelmességet, hagyok nekik úgymond mozgásteret, de bizony van az a pont amin tovább nem mehet, akkor sem ha fejre áll és csörög.
Arra kéne rájönnöd, hogy hol csúszik el nálatok a tisztelet. Amihez nem lenne rossz egy külsős szem, aki picit belelát a napjaitokba. A kutyasulis edzőtökkel nem tudsz házhoz jövős foglalkozást tartani? Esetleg kimenni a természetbe is vele.
válasza: válasza:és egyéb parancsot végrehajt ha a távolban van? (feküdj, ülj)
volt h a németjuhászom makrancoskodott, és hívásra nem jött, hiába volt K1 vizsgája. de a fenti parancsokat azért hajlandó volt zömmel megcsinálni.
és tudom, csunya dolog de én utána vágtam a pórázt (véletlen se találjam el, mellette csattanjon, de nagyot) ha ülni feküdni se volt hajlandó távolból.
Ha meg utána kell menni, akkor ott a helyszínen, mert egyébként nem fogja összekötni, szidás mellett valami bünti. Nálunk a "lábhoz" igazodás után a "feküdj"/"ülj" váltakozva pár percet.
13-as még itthon sem jutottunk el oda, hogy távolról vezényeljek, és ő ott helyben végezze el a feladatokat, ha messze van (otthon) és szólok hogy fekszik/ül előbb idejön elém és úgy hajtja végre.
De köszönöm hogy ezt eszembe juttattad, akartam erre megtanítani, azt hiszem el is fogunk vele kezdeni vesződni.
Igen, ott helyben, adott szituációban büntetetek, nem utána, hasonlóan hozzád szidás után jön valami feladatsor. Mivel egyből rájön, hogy mi a pálya gyönyörűen készségesen végrehajtja őket.
Kerten kívül, tehát szabad séta közben is van, amikor egy-két dolgot gyakorlunk, pl ül-fekszik, helybenmaradás-behívás, azzal nincs gond, csak amikor elfelejti, hogy én is létezem.
Mindenki:
Közben gondolkodtam, ez a hosszúpórázos menet lesz, kicsit félek, hogy összezavarom, mert pórázon általában láb mellett kell sétálnia, de akkor majd igyekszem szétválasztni számára a kettőt, mondjuk valami paranccsal. (Ami eddig is volt, ha levettem a pórázt).
Még annyit, hogy sokat gondolkodtam a kérdés előtt is ezen a tisztelet dolgon, és szerintem igazatok van. Ebben is várom az ötleteket, hogy miképpen is lehet a nemlétező tiszteletet kivívni.
Sajnos szerintem a kisurgázásom ilyen, mert emberi kapcsolataimban is tapasztalom, hogy nagyon bírnak/szeretnek az embereket, de előbb-utóbb valahogy észrevétlen módon maguk alá gyűrnek, amit hagyok, majd én is meg ők is csodálkozunk, ha borul a bili.
Nem tudom mi az oka, de most ez Kutyák kategória.
Általában a kutyákon is észrevettem ezt, hogy harapdálnak, játékosan, akár olyan kutyák is, amelyek addig senkit sem. Nem tudom, ezzel az infóval mondok-e valamit.
válasza:Szerintem az elsődleges probléma az, hogy (kimutatod, hogy) te vagy a kutyáért és nem a kutya érted. Ezt megérezte és lazán bolondot csinál belőled bármikor.
Az elengedést én mindig láb mellett jövéssel kezdem, ez nem büntetés, csak egy szabály, ha megy, néha elmehet szaglászni, szaladgálni, majd visszahívom és ezt az időt fokozatosan növelem.
A hosszú pórázt én ledobom a földre és ha kell, rálépek. Persze nem hagyom, hogy olyan messzire menjen, hogy ne érjem el a pórázt.
Főleg az elején sok a behívás és a dícséret, akkor is, ha épp nincs vad meg különösebb indok rá.
Az első kutyámnál sokat segített, hogy egy félig töltött flakonnal jártam sétálni, ha két hívásra meg sem mozdult, a harmadiknál már repült mellé a flakon, ezt egy két év után leváltotta a póráz. A harmadik kutyára + idikre kialakult már bennem az a fajta következetesség és kiállás, hogy elég szólnom.
válasza:Otthon milyen szabalyok vannak, amit be kell tartania es az hogy megy? Pl. kapunyitas, etetes, ha a hazba bemehet, vannak tiltott zonak vagy akar a kertben, ahova nem mehet? Hogyan viselkedik, ha te eppen eszel előtte?
Hiaba en vagyok a torekeny nő a kapcsolatban, ram hallgat a kutya, paromra meg csak hebe hoba. Ha en eszek, lefekszik a helyere, ha parom, akkor ott kunyizik a laba elott. Vele durvan jatszik, velem meg tudja hogy nem lehet durvulni, mert akkor nem szolok hozza egy ideig. O is olyan kutya, akit fizikailag felesleges nevelni, jobban bevalik az, ha miutan hulyeseget csinalt, figyelembe se veszem, ha odajon elkuldom. Nem konnyu mindig, mert imadom, de tudnia kell a hatarait es ilyenkor van 30-60 perc bünti, attol fuggoen mit csinalt. Mostanaban mar nem nagyon kell ezt alkalmazni. Arra akartam kilyukadni, hogy a szemelyes teredet kell eloszor tisztelnie, ha te nem hivod, nem kell odajonnie, kuldd el nyugodtan, nem fog megsertodni, inkabb megtanulja ertekelni a tarsasagod. Amikor hazaersz, nem ugralhat a nyakadba, ha eszel, nem maszhat bele az arcodba.
Behivashoz probald ki a kutyasipot, parancsszo nelkul. Csak fujd meg es varj, eloszor az udvaron gyakoroljatok, ha odajon dicserd meg es adj neki valami nagyon finomat, a kedvenc nasijat. Lehet az eddigi behivasos modszerhez mar kotodnek rossz elmenyek, es ezert sem megy oda, a síp egy uj dolog, ami csak jot jelenthet.
Kinti kutyus, de ha eszek előtte, nyilván kunyervál, de nem adok. Voltam amikor egy másik kutyával és a gazdájával ettem, akkor is nagyon próbálkozott, ezért kikötöttük, a kaja vége felé már el tudtuk engedni, mert már nem jött oda, a két kutya elfoglalta egymást. Egyedül nem ez a jellemző.
Nincsenek olyan helyek ahova nem mehet, tudom, ezt szokták javasolni, de én szeretem ha jön velem, zavarni nem zavar, legalább ő is körülnéz. A tyúkok voilerébe mondjuk nem mehet be, de ugye az csak akkor van nyitva mikor nyitva hagyom. Be szokott próbálkozni, mivel ott a finom szar, amit imád, de kiküldöm kimegy.
Vacsorát úgy kap, hogy lefektetem, és addig kiöntöm a táljába, ráteszem még az ízületvédőt, kiöblítem annak a kupakját, szóval azzal elpacsmagolok, ő ekkor vár, (bár pattanásig feszül a kajáért). És csak akkor indul meg a kajához, ha azt mondom hogy "tied". Van úgy hogy elmegyek az udvarban, ő akkor is helyben marad, vagy rászólok és visszamegy, tehát ez nagyon jól működik.
Kapun addig nem megyünk, amíg én nem indulok el, de amikor kilépünk mellettem van.
Illetve van kapuszabály is (nagykapu sokszor nyitvamarad a foglalkozásunk miatt) de azt csak akkor tartja be, hogyha az udvaron van valaki, ha egyedül van általában kisunnyog. Általában csak az utcába megy, szólunk egyből visszajön.
Ilyenkor is meg van a bünti, de csak-csak előfordul, úgyhogy inkább becsukjuk arra az időre, hogy ne legyen belőle baj.
válasza:Egyre izgalmasabb történet :)
Amit én látok belőle:
- Amint póráz kerül rá = lábnál séta = nem tud nézelődni, szaglászni kedvére = pórázra rakva lenni rossz
- Behívás = ideges a gazdi, megbüntet = gazdihoz visszamenni rossz
Esetleg van olyan variáció is, hogy behívás = pórázt raknak rá = minden móka megszűnik = behívás, póráz rossz
- Bünti a kapuszabály áthágása miatt (megintcsak) = hazamenni rossz, visszamenni a gazdihoz rossz
Én a helyedben azt csinálnám, hogy:
+ újra tanítanám a behívást, olyan hangsorral, amivel még nincs rossz élménye
+ behívnám, ráraknám a pórázt aztán rögtön elengedném, tehát megtanítanám neki, hogy a behívás és a pórázra rakás nem minden esetben a móka végét jelenti
+ a hosszú póráz hasznos
+ lenulláznám a kudarc lehetőségét: ha tudom, hogy túl nagy a kísértés, ott maradjon pórázon és akkor biztos nem hibázik, illetve kapunál fokozottabban figyelek rá.
A másik, ami gyanús a leírásod alapján, hogy a kiskutyának nincsen valódi impulzus kontrollja. Pl. ahogy mondod az etetésnél is be van feszülve. Ha te eszel mellette, akkor lelőhetetlenül kunyerál. A kapun is rongyol ki legjobb esetben veled együtt.
Szóval ezeket át kellene szöszölni, mert nem Igazán Nyugodt a kutya. Helyes ül-marad is segít (minden esetben te mégy vissza a kutyához, nem ő rongyol hozzád), helyes étel megtagadás is segít (lassan és fokozatosan felépítve, sosem kapja meg a megtagadott kaját stb.). Szóval egy csomó ilyen apró szar. (All in all, neked Victoria Stilwellt kéne nézni, olvasni Cesar Millan helyett).
A csitító jelzéseket, mint kb. a legtöbb gazdi (teljesen mindegy, hogy milyen dörzsölt, hány kutyája volt már) benézed. A kutya ilyenkor nem tudja, hogy rosszat tett, egyszerűen látja, hogy qrva pipa a gazdi és próbálja nyugtatni.
Egyébként egy percig se érezd rosszul magad ezek miatt, mindig van egy olyan kutya, ami kifog az emberen és az addig megszerzett tudásán. A fontos az, hogy beismerted a problémát, segítséget kérsz, fejlődsz. Erre nagyon kevesen képesek, úgyhogy akár büszke is lehetnél magadra.
válasza:Amikor leveszed a pórázt és kiadod a parancsot hogy pl mehetsz, és ezután nincs kontrollod, megtanulja hogy van egy szó ami után azt teszek amit akarok, úgyse lesz semmi.
Amit már sokan írtak is, használj hosszúpórázt. A kutyának nincs esélye nem visszöjönni, mert ha nem jön először jelzést adsz a pórázzal egy rántással, ha akkor se jön visszahúzod magadhoz. Ha magától is jön jutalom, ha vissza kell húznod nincs jutalom.
A falkavezérségre pedig valahogy meg kell érni.
Volt egy kutyám, teljesen hülyének nézett, nem tudtam a vezetője lenni, folyamatosan verekedésekbe bocsájtkozott, egyszóval pokoli volt az élete neki is velem, meg nekem is vele. Utána hoztam egy kölyköt akivel tudatosult bennem hogy a kutyám az csak én felelősségem, meg kell védenem, határokat kell állítanom és a környezetemben rendet kell tartanom. Valami olyasmi a lényeg hogy minden helyzetet amibe belekerültök uralsz. Nem csak a kerten belül betanult feladatokat gyakoroltok, hanem akárhol vagytok le tudod bármiről tiltani. Persze ez nem olyan könnyű.
Igazából ha nem érdekel mit csinál ne szólj rá, én anno olyan hozzáállással szidtam le, hogy "jaj már megint mit csinál, na nemár". És érezte is hogy nem veszem magamat se komolyan, persze hogy nem hallgatott rám. Azóta eltelt egy kis idő, és tényleg az van amit én mondok, mert nem nézem végig hogy kirohan a járdára. Hallatszik a hangomon hogy baromi nagy baj lesz, ha most nem fejezi be amit csinál.
Kicsit önbizalom kérdése is, és akaraterő. A lényeg hogy amit elhatározol azt meg is csinálod. Én amikor egyedül vagyok akkor is gyakorlom ezt a bünti hangszínt:)
Gondolkodj el ezeken, nekem sokat segítettek, magamat is jobbam tisztelem azóta.
Köszönöm mindkettőtöknek!
Pórázzal vagy behívással nincs negatív tapasztalata, ha ő jön, mindig megdicsérem, akkor van bünti, ha nekem kell menni érte. Olyanért sosem büntetem, hogyha 100X-szor kell szólni, ha századik szóra jön, de jön, nincs büntetés.
Illetve pórázon sincs szigorú fegyelem, csak nyilván nem mehet keresztül-kasul mindenen. Pl túrázni pórázzal megyünk, hiszen ott nem vagyunk egyedül, de attól még nem lábmellett követés a feladat, hanem a felfedező séta.
Írtam, hogy suliban is voltunk, ott is erősen belémverték, hogy ha jön a kutya, akkor eszünkbe ne jusson büntetni, tehát ezt tudom, és igyekeztem mindig így alkalmazni. De kipróbálom akkor az új parancsszót, hátha működik.
"A csitító jelzéseket, mint kb. a legtöbb gazdi (teljesen mindegy, hogy milyen dörzsölt, hány kutyája volt már) benézed. A kutya ilyenkor nem tudja, hogy rosszat tett, egyszerűen látja, hogy qrva pipa a gazdi és próbálja nyugtatni."
Ezt ciki - nem ciki nem értem. Valamit csinálok, vagy valamit nem csinálok pedig kéne? Baj, hogyha a kutya látja, hogy ideges lettem attól, amit csinálok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!