Elvárnátok egy családtagoktoktól aki nem szereti az állatokat hogy fogadja be a kutyáitokat ha nem tudnátok magatokkal vinni az új albérletbe?

Nem olyan egyszerű olyan helyet találni, ahová vihető kutya, pláne kettő. Két hét alatt ilyet sikerült találnia, gondolom azon van, hogy mielőbb legyen olyan helye, ahová tudja vinni a kutyákat is, bár erről semmit sem írtál.

Ha mielőbb szeretné megoldani a helyzetet, én záros időre befogadtam volna a kutyákat akkor is, ha nem szeretem a kutyákat és panelban lakom. A testvéredről van szó, és te is leírtad, senki más nincs, akire számíthatna. Kutyapanzióban heteket-hónapokat anyagilag nem mindenki tud kifizetni.

#11

Épp ezért kellett volna azelőtt gondolkozni, hogy magához veszi a kutyákat.

Érthető, ha nem vállalod el, és ez nagyban a testvéred hozzáállásától is függ: mert ha eleve úgy indít, hogy "pár hónap", az gáz. Az sem mindegy, a lakásod alkalmas-e egyáltalán elméletben arra, hogy a két kutya akármeddig ott legyen. Meg az sem, csak meg akarja-e spórolni a panziót vagy azt akarja, hogy a kutyái addig is ismerősnél legyenek egy jobb környezetben. Meg az sem, hogy ezidő alatt megjelenik-e nálad napi szinten min. 2-szer sétáltatni vagy oldd meg, ahogy akarod.

Ami engem illet, lenne pénzem panzióra (vagy állatorvosra ha kellene, stb.), de ha nyaranta elutazom két hétre, "elvárom" (azért idézőjeles, mert ugye szó szerint nem várhatom el, de mégis nagyot néznék, ha nemet mondana), hogy anyám befogadja a kutyám, amíg fizikailag képes rá (van kertje, és nem rombol a kutya). Nem azért, mert sajnálom a pénzt, hanem mert még soha nem fordult elő, hogy a kutyámat otthagytam volna egy idegen helyen. Vészmegoldásnak megtenné, igen, de anyámat ismeri, szereti, anyám be is engedi a lakásba is éjszakára, jobb ott neki. De nyilván nem dekkoltatnám nála a kutyám hónapokig.

Nem lehet mindent látni előre, senki nem úgy tervez állatot tartani (mindegy, hogy kutya, vagy macska, vagy akvárium, vagy madár vagy bármi...), hogy majd x év múlva elveszti a lakhatását. Ilyenkor az ember próbál a legközelebbi ismerőseihez fordulni.

Nyilván nem elvárható, hogy el is vállalják.