A doberman-tól okkal fél mindenki?

Személytől függ, hogy fél-e a dobermanoktól. Nekem 2 doberman kanom van, nagyon szépen viselkednek az utcán, kisgyerekek ha szembe jönnek csóválnak, és a fülüket hátrahajtják szelíden. Meg szoktam kérdezni a szüleiktől, hogy meg engedik-e nekik, hogy megsimohassák őket. Nagyon óvatosak a kisgyerekekkel, alig alig mozdulnak meg nehogy rálépjenek, vagy fellőkjék. Általában csak ülnek és jól érzik magukat. Akiket jobban ismernek, azok előtt amikor megállok, hanyat vágódnak, és bolondoznak, szeretik ha a hasukat simogatják. Volt egy barátom, aki már kicsi koruktól félt töllük, de idővel rájött arra, hogy egy légynek sem ártanának.

Itthon viszont megvédik a házat, ha veszélyt éreznek, ugatnak, viszont senkit nem bántanak.

Van egy új szomszédom, aki mindig azt mondja: majd öreg korukra megbolondulnak, s veszettül viselkednek majd, mindenkit megtámadnak, rájuk sem fogsz ismerni.

Pedig az egyik 7 éves a másik 4, és semmi gond nincs velük.

Épp tegnap, valaki jött velünk szemben séta közben, és az illető mintha szellemet látott volna. Megálltam, hogy elengedjem, a két kutya pedig leültek, és a lábamnak dőlve vártak, hogy az illető elmenjen. Aztán elindultunk, és észrevette, hogy nincs rajtuk póráz(olyan helyen voltunk ahol el szabad engedni) és szinte rohant

Nagymamának voltak dobijai, mikor kicsi voltam. A zord külső vaj szívet takar, imádtak engem, kenyérre lehetett kenni őket, nagyon aranyos kutyák. :)

Sokat foglalkoztak velük, kertes házból is napi szinten séta, tanítás. Így higgadt, kiegyensúlyozott kutyusok voltak, jól viselkedtek. Engem nagyon szerettek, bármilyen marhaságot eltűrtek nekem, és védelmezőn viselkedtek.