Pásztorkutyával futtatóba? Ez normális?

A pásztorkutyák ha túl sok időt töltenek egy helyen, elég hamar elkezdik őrizni azt, mert a saját területüknek kezdik tekinteni. Ez nem nevelés kérdése. A primitív, ösztönből dolgozó kutyafajtáknak vannak nagyon erős ösztöneik. Három ilyen primitív kategória a vadászkutya, pásztorkutya és a harcikutya, habár az utóbbi már nem létezik. Ugyanúgy egy agarat sem szabad póráz nélkül sétáltatni, mert mindegy milyen jólnevelt, ha olyan vérvonala van, meglát egy kisállatot és csőlátása lesz, amíg el nem kapja.

Tehát csak abban az esetben vidd el szerintem ilyen helyekre, ha nem munkavonalú kutya, vagyis direkt úgy lett szelektálva, hogy a pásztor ösztönei ne legyenek olyan erősek.

Vannak nagyon sokoldalú pásztorkutyák, mint például a kuvasz is...

Kevesen tudják, de Ők például amellett hogy lábon lekísértek országos távlatokban haszonállatokat, nagyvadat is hajtottak nemesekkel, tehát valamilyen szinten “vadászkutyák” is...

Pedig a két feladatkör eleve nem illik össze, a kuvaszok azok mégis mindkettőben helytálltak.

És vannak olyan expert kuvaszosok, akik tökéletes engedelmességit csinálnak a kutyájukkal, mindennap futnak velük és őrző-védő vizsgáznak is. Pedig tudjuk, hogy ezeket nem nagyon csináljuk egy pásztorkutyával... Mégis, sok foglalkozással, simán ilyen területeken is helytállnak.

A kangallalt viszont nem ismerem, nem tudom hogy előfordulhat, hogy másra is alkalmas legyen a basic pásztorkutya feladatokon túl, de nincs kizárva.

Viszont, ha jól tudom, akkor Őt soha nem használták semmi másra.

Nekem KÁJ-om van, a héten volt egy éves.

Jelenleg "csak" 40 kg, részben mert sokat volt beteg kicsinek egy furcsa autoimmun reakció miatt (szerencsére mára tökéletesen egészséges) másrészt ugye ezek a nagytestű pásztorkutyák 2-3 éves korukig nőnek, szóval még lehet behozza. Csak a viszonyítás miatt írtam, mekkora.

Már kicsinek is minden nap vittem sétálni, egyrészt így is terveztem, másrészt a betegsége miatt tanácsolta is a doki, részben erősödés miatt, meg hogy ne a fájdalomra koncentráljon, hanem érje sok új szag, inger, ami leköti az agyát. Ma már szerencsére a napi egy-két óra séta is simán megy vele :)

Emiatt rengeteg emberrel találkozott, rajong minden idegenért, a gyerekek a gyengéi. Már hogy pozitív értelemben :) Megy puszit osztani nekik. És pont hogy nagyon erős a falkaösztöne, jelenleg is a legnagyobb kihívásunk a kutyasuliban, hogyan hívjam vissza játékból, annyira bele tudja élni magát, ha talál vele hasonló méretű gyűrnivalót.

Jár velünk a suli és a séták mellett még túrázni, póráz nélkül. Amúgy a sétákat is fele-fele csináljuk, rengeteget gyakoroljuk a behívást, tökéletesen megtanulta. Soha nem hagyna ott semmi pénzért, ha meg is kerget egy fácánt, mire hátat fordítok neki, hogy akkor szevasz, itt hagylak, már szalad hozzám.

Nyáron fürdeni hordtam a tóhoz. Eljár velünk baráti, családi kertipartikra.

Van három tyúkja és egy macskája, mindegyikkel tökéletesen elvan. Eleinte terelte a tyúkokat, de aztán most már csak figyeli őket. Macskát ritkán éri utol, ha igen, nyakig nyálas lesz tőle a cirmos, de sose bántaná.

Hogy hogyan véd házat, azt nem tudom, ismerősöket, családot beengedi a területére, más nem próbálkozott még a jelenlétünk nélkül. Jelezni mindenesetre jelez, bár finomhangolásra szorul a technikája (pl mikor éjjel a mászkáló idegen macskákat ugatja...) :) De ez is biztos változik majd, még fiatal.

Mindezeket azért írom, mert ha a kangal érdekel, biztos olvastál már a KÁJ-ról is, a fentiek úgy általánosságban nem éppen tipikus "felhasználási" formái. Csak azt akarom mondani, hogy az, hogy milyen egy kutya, csak 20%-ban genetikus, a többi a nevelésen, és a születése utáni egyéb ingereken múlik. Nálunk nagyban befolyásolta a személyiségét a betegsége, de az is, hogy ennyi helyzetbe magunkkal visszük.

Nem tagadom, most, hogy kvázi fiatal felnőtt, próbál néha felnőttködni, de erre abszolút számítottam, csírájában fojtjuk el a dominancia törekvéseit (pl mikor megmakacsolja magát pórázon, hogy engedjem el, az legyen amit ő akar, hisztizik, földhöz veri magát, vagy mikor a férjemre rámorgott, a velőscsontját védve - azonnal földre lett tolva nyakánál fogva, azóta se próbálkozott). Neki is tudnia kell, hogy komolyan gondolod azt, hogy NEM. És igen, ez néha pl kajamegvonással is járhat, de ezt is érti már (két hisztis-földhözverős eset után nem kapott enni aznap, illetve a csontot elvettük tőle, mikor bevédte).

Persze még a mai napig sokat gyakoroljuk az alap engedelmességi dolgokat (ül, fekszik, marad, stb) és vannak alapszabályok, mint hogy akkor nyúlhat a kajához ha engedem, a kapun nem mehet ki előttem és utánam is csak ha engedem neki. A távozáskor és érkezéskor való figyelmen kívül hagyásában viszont elég következetlenek vagyunk, nem bírom ki hogy ne szeretgessem meg mikor hazaérek :D De vissza kell hozzuk ezt is, mert ez is kicsi dominancia gyakorlat.

Hamarosan megszületik a kislányunk, szóval nem mindegy, hogy egy 40-50 kilós állat mekkora fegyelemben van az életünkben. Imádjuk, szeretjük, de igyekszünk vele megértetni, hol a helye a falkában. Eddig úgy érzem, egész jól haladunk. Kopp-kopp.

Ha úgy érzed, van elég időd és energiád, főleg két másik kutya mellett, akkor bátorítalak hogy fogj bele :) A nevelésen múlik, tényleg, nehézkes néha, de rengeteg örömet ad nekünk a nagy fehér macink :) és egyébként baromi okosak ezek a pásztorkutyák. Imádjuk.

Bocsi hogy hosszú voltam :D

5-ös vagyok - még annyi, hogy általánosságban a pásztorkutyákat eléggé félreértették, él a sztereotípia velük kapcsolatban, hogy vadak és labilisak.

Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt 50-60 évben rengeteget tartottak láncon, vagy bezárva kis kennelbe, "telepőr" kutyának például.

Ezek az állatok arra lettek szelektálva már az ősidőktől (a KÁJ pl több ezer éves fajta!) hogy szabadon, nyájjal kóborolva, gyakran önálló döntéseket hozva éljenek az ember mellett. Egy ilyen szabad lelket nem lehet lánca verve tartani és azt várni, hogy ne bolonduljon meg... Az enyém is biztos kevésbé lenne kiegyensúlyozott, ha egész nap az lenne a maximum szórakozása, hogy a lánca végéről épp rálát, kik sétálnak el az utcán.

2 komondorom és 1 magyar agaram van.

Régebben napi szinten jártunk futtatóba, soha nem volt semmi gond, illetve csak egyszer, amikor egy felnőtt pit keverék nekiment a 10 hónapos komondornak.

Volt olyan, hogy yorkikkal voltunk együtt, soha semmi gond nem volt. Az tény, hogy egy idő után őrzi a területet, tehát ha új ember/kutya érkezett, akkor pár percig pórázra vettem, de utána elfogadta az újonnan érkezőket.

Az agárral pedig soha semmi gond nem volt.

"Pásztorkutyával futtatóba?" :))) ... jo vicc

Barhol megjelenek a kutyaval, a szembol erkezok inkabb megfordulnak es visszamennek ahonnan jottek ... kisebb kutyakat olbe veszik ... szabadon levo kutyakat azonnal porazra veszi mindenki :) Ha kimegyunk egy nagyobb terre (harmashatarhegyi repuloter) az osszes kutyas nyujtogatja a nyakat mint egy szurikata es latszik a fejukon az aggodalom, hogy most mi fog tortenni.

Hat ilyen egy nagykutyaval elmenni setalni :D