Befogadjak egy antiszocális kutyát, ha félek a vele járó felelősségtől? Képes lennék rehabilitálni?

Van az ismerettségi körömbe egy fél éves kutya, akit eléggé elhanyagolnak, és ez nem életvitelbe minősül meg.

Tehát jó helye van, minőségi ételt eszik, de kb csak dísz a kutya, folyton bent van körbepelenkázva a ház, sétálni nem viszik, nem játszanak vele, aminek következménye, hogy súlyos rombolásokat hoz létre a házban.

Üdvözléskor mindenkit megsebesít a harapásával (örül), rettentő nagy mozgásigénye van, nincs lefárasztva. Próbáltam már elkérni egy napra és egész nap fárasztani, de hazaérve újra felpörgött, nem igazán tud lefáradni.

A gazdák gondolkoznak, hogy odaadják valakinek, de szeretem ezt a kis kajla kölyköt, és sajnálom őt.

Jelenleg nem tudom elhozni, ősszel költözünk csak el családi házba, addigra már egy éves lesz, de őszintén félek, hogy túl nagy falat lesz nekem, de közben meg sajnálom hogy ilyen kevés figyelem jut rá jelenleg.

Lehet önző vagyok, de féltem az új bútorokat is amik a házban lesznek, hogy ott is rombolni fog, mert ha le is fárasztom ezek nála rögződve vannak, nem igazán nevelik.

Tehát totál falkavezér, hiperaktív, lakásba ürítésért dícsérve lett kutyáról van szó, én nem vagyok egy keménykezű jellem, de nekem szeretnék adni a kutyát, csak félek ezek már visszafordíthatatlan dolgok.

Kinti kutyaként is gondoltam, hogy nappal kint lenne (nagy bundájú, nem kistestű), valami komoly kutyaházzal, éjszaka viszont mivel bent aludt eddig félek hogy végig vonyítaná, viszont attól hogy kerti lenne én rendszeresen vinném sétálni, és kutyaiskolát is szívesen biztosítanék neki.

Ti mit tennétek a helyembe? Gondoltam arra is, hogy azzal a feltétellel hozom el, ha addigra szobatisztaságra nevelik, egy éves korára kinőheti a rombolás vágyát?

Szeretem ezt a kutyát, de félek mit vennék a nyakamba.