Örökbefogadnék nyugdijasként egy 4-5 éves csivavát. Mindig velem lenne, autóval vinném magammal, de mi lenne, ha pl. kórházba kellene mennetek? /Nem kell!/ Ahol vigyáznának rá, az nagyon drága, család kizárva! Voltak már kutyáim.

Nekem egy kutyas baratom mar vallalta, hogy ilyen esetben termeszetesen szamithatok ra es viszont is igy gondolom.

Arra az esetre ha meghalnek, arra viszont azt kertem, hogy a kutya oktatojanak vigyek oda a kutyát es az oktatosrac szerezzen neki alkalmas gazdit. Termeszetesen a oktatóval meg van beszelve :)

Nekem egyszer egy hétre kellett távol lennem a kutyámtól, ezért a (számomra) legmegbízhatóbb barátomat kértem meg, hogy gondozza a kutyust. Kapott kulcsot, számára elérhető helyre raktam a kaját, és megkértem őt, hogy minden nap menjen át etesse meg, foglalkozzon vele.

Természetesen minden nap ment, és bár én nem kértem, de képet, videót is küldött a kutyusról napi szinten, és úgy láttam, hogy jól érzi magát.

Annyi probléma volt, hogy a szomszéd néni azóta is mondogatja nekem, hogy ne engedjem be a srácot, mert feltöri a zárakat, ellopja az értékeket stb. Szerintem ez a félreértés abból születhetett, hogy egyszer a néni unokájának összeakadt a biciklije az övével, mert a gyerek olyan szerencsétlenül rakta le a bicikli tárolóba, és a barátom azt mondta neki, idézem: "Ha nem rakod arrébb a biciklit, akkor el fogom törni a küllődet". Bár tényleg félreérthető volt a mondat, de a barátom pusztám jó szándékból mondta, mert úgy beleakadt a lezárt bicikli az övébe, hogy sérülés nélkül biztos nem bírta volna kiszedni. Szóval a barátom csak azt akarta, hogy a gyerek biciklijének ne legyen baja.

Egyszer utaztunk el, de arra az idore megkértük a felesegem unokahugat, hogy arra az idore koltozzon oda hozzank.

O is orult mert korlátlanul bulizhatott es mi is megnyugodhattunk mert tudtuk jo kezekben vannak az otthoni dolgaink.