Örökbeadnám a kiskutyám. Mit tegyek?

Tudni kell, hogy én mindig is szerettem volna egy kis kutyát, de mivel tömbházba lakunk, soha nem lehetett. Ezen a nyáron, hirtelen mégis beleszöktünk. Nem volt tudatos, és nem is készültünk rá, nem kell megkövezni, belátom felelőtlen döntés volt. Már az elején sokat sírtam, mivel sok baj volt vele és úgy éreztem nem nekem való feladat. Mostmár 6 hónapos, a nagy dolgát nem tudja fent elvégezni, pisilni meg max 1-2x szokott fent. Nehezen tudom magára hagyni, van hogy órákat sír meg ugat. Főleg délután van időm rá, ekkor megtesszük a nagyobb sétát és játszani és tanítgatni is szoktam. Mindent megteszek, és amúgy elég ügyes is, de nagyon megbántam, hogy elhoztuk, mivel nagyon sok időt igényel. Minden nap sírok, nincs időm magamra, a hobbiaimra, tanulni(idén érettségizek), hiányzik a régi életem. Félek örökbe is adni, mert nem akarok felelőtlen gazdi lenni. Mit tegyek?