Titeket zavar ha egy kutya nem szeret titeket, nem barátságos veletek?

Én szeretem, ha egy kutya érdeklődő és barátságos.

Nem azért, mert minden kutyát meg akarok simogatni, de szerintem egy házi kedvencként tartott(nem őrző-védő vagy harci!) kutyának igazándiból nincs oka, hogy utálkozzon. Egy jól szocializált kutyus, amelyik nem házőrző, és a gazdijával van (mondjuk épp sétáltatják), simán érdeklődést tanusíthat emberek iránt.

Meg szoktam állni, ha látok egy szimpatikus, vagy különösen szép kutyát, és megkérdem, szabad-e simogatni. Utcakutyát nem, nem akarok egy harapást a kezemre egy lehet, hogy oltatlan kutyától, és betegséget sem akarok hazahurcolni az én kutyámhoz, de ha egy pórázos eb jön szembe az utcán, nem húzok át a túloldalra. Még nem találkoztam barátságtalan pórázossal, és a gazdik is szeretik, ha megdicsérem a kutyust.

Amerre járok, van egy gazdi, aki malamutot sétáltat naponta, vele haverok vagyunk. Első alkalommal megkérdeztem, szabad-e simogatni, azóta is minden nap találkozunk, nagyon kedvel engem a kutyus, és fantasztikus, milyen szép a szőre. Pittet még sohasem akartam simogatni, a harci kutyákat nem szeretem, de spiccet, spancit, dalmatát, nj-t, collie-t, labit, goldent, a kedvenc malamutomat :) simán.

De nekem ivaros szukám van. Én nem érzem ugyan, de tuti rajtam van a szaga, azért is vagyok olyan népszerű a kutyák körében :)

Ilyennel már régen találkoztam. Szemben jönnek velem a kutyasétáltatók, és látom, ha a kutya meg akar állni. A kérdés csak annyi, hogy a gazdi továbbvonszolja-e, vagy hagyja, hogy megszaglásszon az eb. És igaz, találkoztam roppant aranyos stafival is, és olyan labrador-gazdival, aki a nyakörvnél fogva úgy vonszolta tovább a kutyáját, hogy a melső lábai nem értek földet...

Ha a kutya nem akarja, természetesen nem fogok erőszakoskodni. Csak azt a kutyát simogatom meg, amelyik hagyja magát, és barátságos. Kerítésen nem nyúlkálok be (kivéve egy olyan házba, ahol három gyönyörű labrador van :)), mert ott a kutya a területét védi, leláncolt kutyához nem megyek oda, és az igazat megvallva nem is pontosan értem, miért, hogy a barátnőm hülye kis pincsije visítva ugat és hátrál, amikor megpróbálom felé simogatásra vagy szaglászásra nyújtani a kezem. Olyankor egy kicsit ördögtől megszállottnak érzem magam, hiszen azt szokták mondani, a kutya ráérez, ki jó ember :).

Ami engem illet, szeretni szoktak a kutyák. Gyakorlatilag azonnal behódolnak (kivéve azt a büdös kis pincsit, ami módfelett idegesít :)), ritka az elutasítás. Amelyik kutyát eddig meg akartam simogatni, egy-két kivételtől eltekintve mind hagyta magát.

De hát félreértesz!!!

Én azt mondom, hogy általánosságban elmondható, hogy azok a kutyák, akiket meg akarok simogatni, azok szeretnek, és a gazdijuk is barátságos. Nem akarok minden kutyát rabszolgaságba taszítani! Pontosan tudom, hogy a házörző kutyával nem lehet édelegni, nem hívok magamhoz mindenféle kutyát, és nem is várom el, hogy otthagyva a gazdájukat hozzám rohanjanak.

Nem vagyok boszorkány, aki megbűvöli a kutyákat, és nem egészen értem, miért világkatasztrófa, ha megállok a sétáltatott kutya mellett, és a gazdival és a kutyával kialakuló pillantnyi szimpátia és egyetértés esetén megsimogatom a kutyát...Annyira jó szőre van annak a malamutnak! Nem lopom el a kutyát, nem csalom el, csak fél másodpercig simogatom, megtapogatom a szőrét, hogy érezzem, megdicsérem, hogy szép kutya, aztán továbbmegyek. Hangsúlyozom, hogy csak akkor, ha a gazdi engedi, és egyedülálló kutyákat nem szokásom odacsalogatni, valamint azt sem várom el, hogy ha az a malamut egyedül van ott, akkor odajöjjön. Csak kíváncsi vagyok a szőre tapintására. Ennyi az egész. Ha a kutya vagy a gazdi rám sem pislant, természetesen nem simogatom meg.