Ha egy felnőtt kutyát fogadok be egy menhelyről, tud olyan hűségessé válni mintha gyerekkorától kezdve az enyém lenne?

A német juhászom kölyökként került hozzám.

A Pincsit úgy hoztam el egy ismerősöm hirdette, hogy gazdát keres, ő az út széléről szedte össze, kidonták a kocsiból.

Mind a kettő ugyan olyan hűséges és ragaszkodó, a pincsin viszont látni, hogy nagyon hálás ❤️

Hogyne, sőt.

Én másfél éve fogadtam örökbe egy 3 éves pitbull - amstaff mixet, nagyon nagyon hozzám nőtt és tipikus egygazdás kutya volt (bár ez a legtöbb bullra igaz). Bántották mielőtt a fajtamentőkhöz került, ezért nagyon félt az emberektől, mégis érezte már a legelső találkozásnál hogy én vagyok a gazdi, és bármitől megijedt, mindig hozzám jött oda. Csak nekem hagyta hogy simogassam, mindig mellém feküdt le, valahogy megérezte hogy bennem bízhat és biztonságban lesz mellettem. Persze idővel kicsit fellazult, néha odament más családtagokhoz is, hagyta hogy simogassák, de nagyon figyelt minden kis mozdulatra és hangra.

Ez nyilván nem egy szokványos eset (szerencsére), csak gondoltam leírom a saját tapasztalatom. Azt viszont biztosra tudom mondani, hogy a menhelyes kutyák legtöbbször hálásabbak és engedelmesebbek a tenyésztős kutyáknál, mert érzik, hogy megmentetted őket.

10 éves korában halásztam ki a gyepiről. 3 nap után olyan volt, mintha mindig is a családunk része lett volna. Persze a tanításával más volt a helyzet: a határainak megismerése (pl. ráerősíteni, hogy az ember a táljánál jó dolog, megtanítani, hogy bármilyen testrészét megfogni normális stb.), enyhe félelmi agresszió más kutyákkal, meg az a szintű elhanyagolás, hogy még a "gyere" jelentésével sem volt tisztában... mivel 10 éven át nem foglalkoztak vele nem volt kreatív, nagyon könnyen elvesztette a motivációját stb. ennek ellenére az alapokat megtanultuk sőt még néhány trükköt is. (Ez fiatalabb kutyáknál abszolút nem szokott probléma lenni)

Persze azt is leírhatnám, hogy amikor elmentünk megnézni a 4 ember közül rögtön hozzám jött oda és hű meg ha... De a 4 ember közül én voltam az, aki észrevette, hogy fél és ezért a legkevésbé fenyegető testbeszédre váltottam. Van kérdés ezek után, hogy miért pont "engem választott"?

Azt is tegyük hozzá, hogy részemről ez a kutya egy nagyon-nagyon tudatos választás volt. És azt látom, hogy akik szívnak a menhelyesükkel, azok:

- kb. a kanapé színéhez választják a kutyát, nem gondolják végig, hogy illik-e a családba a kutya temperamentuma, mozgásigénye, esetleg problémái (pl. csirkefogó csirkék mellé)

- azt várják, hogy "hálából" az elvárásuknak megfelelően viselkedjen a kutya, de időt, energiát nem fordítanak rá, szaktudásuk nincs (tehát egy aranykoszorús mestertenyésztő kutyájából is képesek lennének közveszélyt nevelni).

Szóval kicsit komplikáltabb a helyzet annál, hogy "igen, persze, ments egyet!" és rengeteg minden múlik rajtad is.

A menhelyes kutyank futasnal (en is futok)poraz nelkul (o is pitbull es felnotten valasztottuk) a hus jutfalatra 2-3 meterre jon ramtapadva,a tenyesztos meg ossze vissza szalad. Oriasi a kulonbseg kettojuk kozt viselkedesben.

Jobban teljesit a menhelyes az engedelmesseg teren. Egy felnott kutyaval konnyebb tanulni,mint egy gyerekkel. Sokkal erettebb okosabb. Semmit nem tesz tonkre otthon. A tenyesztos agyondicsert kutyank mindent szetrag. 😂