Első kutyának nem való amstaff?

Szerintem baromira nem azon múlik, hogy hányadik kutya. Sokkal inkább azon, hogy mennyire vagy határozott és következetes jellem, mennyire vagy hajlandó utánajárni a nevelésnek, esetleg kutyasuliba vinni. Sokadik kutyával is lehet valaki egy inkompetens balphasz, más meg elsőre is elbír egy makacsabb kutyával, mert utánajár, felkészül és következetesen neveli.

Mikor kiskamasz voltam, a szüleim vettek egy kölyök rottweilert. 90%-ban én foglalkoztam vele, órákat kint voltam, tanítottam jutifalattal, kiolvastam egy könyvet a fajtáról, a nevelésükről, én sétáltattam stb. Ivaros kanról beszélünk. És jelzem, nem tört bele a bicskám, nagyon jó kutya lett, tisztelt, szótfogadott, soha semmi gond nem volt vele azon kívül, hogy más kanokkal domináns volt, erre kellett figyelni (ivartalanítás nyilván sokat segített volna, de a szüleim nem akarták). Most bull keverék van, ő is első szóra csinál mindent, bár ő lány, simulékonyabb jóval.

Ismerek ugyanakkor olyat, aki meg egy viszlát nem bír megnevelni, meg olyat is, aki a szobacirkáló keverékétől szabályosan fél... Egyikük se első kutyás.

Jelentkezhetsz ideiglenes befogadónak egy szimpatikus szervezethez, először egy "könnyű" kutyát vállalj majd jöhet akár egy (lelkileg)nem sérült amstaff vagy keverék, aki, ha megtetszik marad nálad, ha nem, akkor megy egy végleges gazdihoz.

Szerintem lehet első kutya, a lényeg, hogy legyél vele következetes, vidd folyamatosan suliba, mindig tartsd észben és fogadd el, hogy nem mindenki akarja a kutyáját odaengedni hozzátok és persze egy olyan párosítás nyugodt, de emberrel együttműködni akaró kölykét válaszd, akiknek a felmenői is problémamentesek voltak.