Vittél már vissza menhelyre kutyát? Ha igen, miért?

Én vittem vissza (tulajdonképpen vissza adtam, mert nem vittem, ők jöttek érte) és többet eszem ágában nem lenne menhelyről hozni.

Nagyobb gyerekek mellé kerestünk aktív, sportos kutyát. Akit szerettünk volna, mert ismerkedéskor is jól meg volt a gyerekekkel azt nem akarták nekünk oda adni, mert szerintük neki nyugodtabb életvire lett volna szüksége.(4 éves Nj keverék, maffia néven, őt nagyon szerettük volna. :()

Helyette tulajdonképpen ránk sóztak egy Labrador keveréket, mindegyik másikra valamilyen okkal azt mondták, hogy jó lenne, de a labi keverék jobban passzol. (szerintem semmi köze nem volt hozzá aminek lógó füle van még nem az..) A gyerekek végül abba is bele mentek (bár sokáig szomorkodtak a másik után) , nekik csak kutya kellett mindegy, hogy melyik.Végül haza is vittük Hugót.

Gyerek barát, elvileg állatbarát is, aktív, és ajánlják, tökéletes.

Sokat játszottak a kertben vele, vittük sétálni, pénteken és szombaton kirándulni, vittük az állatkereskedésbe felszerelést beszerezni, mindenhol ott volt velünk a 2-3 hét alatt.

Az utolsó napján olyasmit tett amit kutyának soha nem lenne szabad.A meddig főztem a szemem láttára esett a 15 éves lányom lábának. Épp, hogy kijött a mosdóból neki rohant a kanapétól, el kapta a lábát és rángatni kezdte, morgott. A lábán és talpán a mai napig látszanak kifehéredve a hegek és karcolások, a hanyatt eséstől eltört az orsócsontja, és végighorzsolta a hátát a küszöbbel.Amikor oda rohantam, hogy segítsek neki elengedte, felém kapott majd azzal a lendülettel szaladt is fel az emeletre előlem. Lefeküdt a lépcső tetejére és onnan meg a másik gyereket nem engedte le, morgott rá.Mondtam neki, hogy ne is jöjjön, zárja be az ajtót és maradjon fent.

Kihívtam a mentőt a lányomra mikor láttam hogy minden honnan vérzik és a karja miatt sír, sejtettem hogy eltört.Csempére esett.

A második telefon ment a menhelynek, hogy érte jönnek még aznap vagy megölöm és kihajintom a kapujuk.Egy órán belül ott is voltak, jól tették, hogy nem húzták az időt..

Nem tudom, hogy tényleg megtettem volna-e, leginkább nyomatékosításnak szántam. Bár így vissza gondolva ahogy a lányom ott feküdt a sebekkel, törléssel.. Simán.Egy életre elintézte az a rohadt dög, hogy ne tudja rendesen használni a bal kezét,lassú és teljesen kinyújtani nem tudja.

Mint kiderült a kutyát eleve az agressziója miatt vitték be, csak azthitték a találkakor, hogy a gyerekek és a sok energia levezetés mellett majd nem lesz baj, mivel ott se volt..

Azóta vettünk egy tenyésztőtől egy gyönyörű staffordshire terriert.Semmi problémánk nincs. Kutyás programokra, túrákra (30km ált. ), városba, mindenhova gond nélkül vihetjük.

Az a baj, hogy sokan mondvacsinált problémának tartanak olyan problémát is, ami nem az, mindenki más, minden eset más, ami az egyik embernek egyszerűen megoldható, egy másiknak lehet, hogy lehetetlen, mert teljesen mások a lehetőségei.

Szeretik hangoztatni egyesek, hogy ha hajléktalan lenne, akkor sem hagyná el a kutyáját, de én meg nem vinném a nyomorba a kutyámat, inkább rábíznám olyanra, aki tud róla gondoskodni, amíg én talpra tudok állni, vagy ha erre nincs esély (ne kerüljön senki ilyen helyzetbe), akkor végleg. Több, mint 20 munkahelyem volt 13 év alatt, én megtapasztaltam, milyen az, amikor a legrosszabbkor és a legváratlanabb pillanatban húzzák ki alólad a stabilnak hitt munkahelyet, válságban voltam pályakezdő, eddig mindig talpra álltam, de bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem megy. Adtam idibe a madaraimat, mert úgy nekik biztonságosabb volt, amíg meg nem oldódott az akkori problémám.

Én még azt sem hibáztatom, aki 2 nap után gondolja meg magát. 2 nap alatt még nem alakul ki a kutyában sem kötődés, és ennél sokkal rosszabb is van, ami a kutyával történhet, így esélyt kap olyan gazdit találni, akihez igazán passzol.