Vittél már vissza menhelyre kutyát? Ha igen, miért?
Nem tettem és nem is tervezek ilyet, mi tök jól összehangolódtunk a menhelyi kutyámmal (az első pár nap vegyes érzései után), nem ezért kérdezem. A kérdést egy Facebookon olvasott történet ihlette, kíváncsi vagyok csak, másnál volt-e ilyen, vagy megfordult-e a fejében, hogy inkább visszaviszi.
Csak hogy ne állítsam be magam szentnek, leírom, hogy az első 3-4 napon, mikor megérkezett az amúgy nagyon várt kutyám, többször azon gondolkodtam, hogyan csinálhatnám ezt vissza úgy, hogy ne legyen gáz. Nem akartam igazából visszavinni, csak kicsit bepánikoltam, a cicám nagyon nem örült neki, kölcsönösen bizalmatlanok voltunk kicsit egymással, fura érzés volt. Aztán mindenki lenyugodott szépen, a kutyus nagyon ügyesen alkalmazkodott elejétől, pár nap alatt a cica is megszokta, azóta minden szuper, nagyon szeretjük őt.
válasza:Az egyik kutyank a sintertol van. Volt egy nagyjaboli jellemzes rola. Nagyjabol megfelel. De barmi tortenjek,mi maradunk az uj csaladja. Amikor meglattam eletemben eloszor es kihoztak nekunk,szajoncsokolt,en orommel fogadtam es mondtam neki,h mi leszunk az uj csaladod. Meg kb 4x kellett odamennunk hozza,megneztuk,h a meglevo kutyankkal hogy jon ki. A meglevo kutyank mindenkivel aranyos,igy,ha nem orult volna neki,akkor nem johetett volna...
(orokbefogadashoz vinni kell a meglevo allatokat. Allatoknal is van szimpatia..)
Azota legjobb baratok. Termeszetesen ellenkezo nemuek. ❤️
Ja ,bocs,h irtam,igyis,hogy nem vittuk vissza.
válasza:Nem vittem vissza. Igazából mentett kutya, de házhoz hozták, előtte csak képen láttam. Választani kellett: vagy másnap elaltatják, vagy örökbe fogadjuk... Akartam kutyát, csak még később, de így hozta a sors... Alkalmazkodni kellett nekünk is neki is... Szétrágta az ajtók alját, kinyitott ajtókat, leborította a pár hónapos lapos TV-t... stb. stb... Egyszerűen türelem kellett hozzá, kitartás, szeretet... Végül nagyon megszokta az új környezetét. Szerintem aki kutyát vállal, kell, hogy szeresse és sok türelme legyen, tényleg vágyjon rá, hogy szeretetet adjon és tudjon gondoskodni a kutyáról... Ha elrontotta a gyomrát, volt hogy hajnali 2-kor vittem le sétálni, füvet rágcsálni... Nagyon sok lemondással jár, dehát ha valakinek kutya kell, az olyan, mintha gyereke lenne: egy érző lény, akinek van lelke, szükségletei, és hálás tud lenni... Igazából nagyrészt miatta költöztünk tömblakásból családi házba... :) Amit azóta sem bántam meg.
Aki úgy érzi, kevés a feladathoz, az jobb, ha vissza viszi, aki TÉNYLEG akarja az adott kutyát, megtesz mindent, hogy egy jobb életet biztosítson neki.
El kell fogadni, hogy a kutya is egy érző lény, vannak vágyai, neki meg el kell fogadni, hogy van amit megkaphat, van amit nem, és mi vagyunk a főnökök. Amikor hozzánk került, félénk volt, most meg már győzöm leparancsolni az ágyról, folyton hozzánk búja, sokszor vigyorog (nem is tudtam, hogy ilyent kutya tud!), hanyatt vágja magát, huncutkodik, bohóckodik, és nagyon ragaszkodó. Nem bántam meg hogy sok sok türelemmel álltunk hozzá.
válasza:Mi volt az a facebook-os történet? Kíváncsi vagyok.
Az én kis mentett keverékem most lett 1 éves nagyon makacs, nagyon “kamasz”, okos is (így meg nehezebb :D), sosem tudnám visszavinni. Egyszer kimentünk a futtatóból, hogy a távolabb lévő kakigyűjtőbe dobjuk, amit kell, és már akkor olyan kétségbe esett sírást rendezett, mert attól félt, hogy otthagyjuk, hogy én szerintem konkrétan belepusztulna, ha visszavinnénk... de én is!!! Biztos van egyébként olyan nyomós indok, ami ezt eredményezi, nem vonom kétségbe-a rosszul tájékoztatás a menhely részéről, vagy félresiklott szimpátia, komolyabb viselkedés/idegrendszeri zavar...stb. Amikor mi elhoztuk a miénket, még 2 másikat is elvittek, láttuk, amíg mi ismerkedtünk. Majd láttam, hogy visszakerült kb 2 héten belül mindkettő. :(
válasza:“folyton hozzánk búja, sokszor vigyorog (nem is tudtam, hogy ilyent kutya tud!), hanyatt vágja magát, huncutkodik, bohóckodik, és nagyon ragaszkodó.”
Nálunk is ugyanez van. :) (3-as vagyok)
Ez volt a történet:
Tökre szíven ütött, mert nem is az a legdurvább, hogy visszavitték, hanem hogy valószínűleg bántották is a nagy lelkesedés után szegényt :( Egyszerűen nem értem, hogy leeht valaki ekkora selejt, vajon mit tett ez a szerencsétlen kutya, hogy ennyire nem bírtk szeretni?
De amúgy persze, biztos lehet nyomós indok is, mondjuk ha valamiért agresszív lesz bizonyos helyzetekben, és ez korábban nem derült ki, az új gazdi meg nem tudja ezt kezelni. Én is baromira figyeltem eleinte, mert két kisgyerek mellé hoztuk a kamaszodó kutyát, de benne egy szikra agresszió nincs szerencsére.
Tök durva, hogy sok menhely annyira szigorúan szűr, hogy már konkrétan nehéz örökbefogadni, és mégis vannak ilyenek.
válasza:Grétikénk már 2 éve a családunk tagja, el sem tudnám képzelni, hogy oda vissza vigyük ahonnan elhoztuk. Olyan kis szeretni való kiskutyánk van... bár mi is megszenvedtük az első hónapokat.
Nagyon sajnálatos a fb-s történet.
válasza:Elhoztunk egy "szipi szuper gyerekbarát kedves" kutyát gyepiről. Minden állatnak nekiment, folyton verekedésekbe bocsájtkozott, aztán a családdal is agresszív lett, többször megharapott. Nem volt kérdés hogy marad-e. Mindent megadtam neki, napi 6-7 órát csak vele foglalkoztam, prémium kaja, tanulás, dunapart, játékok stb. ez ment 2 hónapig,de sehogyse lehetett letiltani a rossz szokásairól. Egy elrontott, egy megrontott állat volt, semmi szocializációval, semmi beilleszkednivágyással. Volt rengeteg állatom utcáról/menhelyről, mindegyik hálás volt, őnála viszont pont az ellentétét éreztem. Amint elengedtem (csak futtatóban) elszaladt, simán otthagyott volna. Nem akarta hogy a gazdája legyek, ő nem akart családot, szabadságot akart ahogy régen, kóborolni, vadászni.
Szóval visszavittem, igen, ez volt mindenki számára a legjobb, még az ő számára is csak szenvedés volt ez a pár hónap. Fogalmam nincs mi lehet vele, vagy elaltatták vagy harcolni vitték.
Végtére is megpróbáltam megmenteni egy állatot aki nem akarta hogy megmentsék.
9: asszem ez egy teljesen érthető szituáció. És nem feladtad 2 nap után, hanem próbálkoztál vele sokat, és mégse. Én teljesen elhiszem, hogy van olyan állat, akivel nem lehet mit kezdeni. Ráadásul nem az első mentetted volt, még azt se lehet mondani, hogy a tapasztalat hiánya. Sajnálom :/
Volt a környezetemben olyan történet is, hogy ideiglenes befogadótól gazdisodott egy kamasz kutyus, az ideiglenes odáig volt, hogy milyen cuki család, anyuka teljesen bele van szeretve a kutyába, tök jó lesz. Egy 4 éves gyerek mellé ment. Egyetlen (!) nap után ment a kutya vissza a feladónak. A kutyus állítólag nagyon cuki volt, nem csinált semmi rosszat, de a gyerkőc 10 percenként meggondolta magát, hogy mégse kell neki. A szülők pedig, ahelyett, hogy adtak volna nekik időt, hogy egyáltalán megszokják valamennyire egymást, másnap visszavitték. Ezeket annyira nem értem, mintha plüsskutya lenne, komolyan :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!