Mit csinàljak, ha màr nem bírom elviselni a kutyàt?

Ez a történet januàrban kezdōdött. Az egyik rokonunkra ràjött az ötperc és vett két francia bulldogot, hogy majd ō viszi ki magàval külföldre és milyen jó lesz. Aztàn aznap amikor indult vissza, àtjött hozzànk, és közölte, hogy a nōstény kutyust nàlunk hagyja,törzskönyvvel, mindennel együtt, mert nem tudja most mindkettōt kivinni, oltàsok kellenek neki stb. de ha majd jön haza legközelebb akkor viszi. Addig vigyàzzunk rà, hàt nem akartunk nagyon, hiszen màr volt négy kutyànk és ōk màr összeszokott csapat, idōsebbek is, és nem terveztünk ötödiket. Végül arra jutottunk, hogy vigyàzunk rà, max egy hónap. Na de aztàn pàr hétre rà, a rokon közölte, hogy ō màr egy darabig nem jön haza, a kutya lehet a miénk, hugomnak adja, tudja, hogy neki úgyis tetszik ez a fajta. Ebbōl voltak vitàk, mert minden szempontból problémàs volt a dolog az elsō perctōl. De aztàn mit csinàljunk, kinek adjuk, màr megszokta itt, nem tehet róla, màr mi is kezdtük megszereti, màr egy csomót költöttünk rà, maradjon.

Nekünk nagyon sok kutyànk, rengetegféle àllatunk volt màr, de ez màs. Ez a kutya egy borzalom. És nem túlzok. Van sajàt fekhelye, ahol aludnia kellene. De nemhogy aludni, egyedül ott maradni nem képes. Amint egyedül marad rettenetes rikàcsolàsba kezd, olyanba, hogy a szomszéd a kertünk végébōl volt, hogy szólt, hogy csinàljunk vele valamit mert màr nem bírja. Ami létezik módszer mindent kipróbàltunk, nem segít. A kutya folyamatosan visít ha egyedül van, mindenki suli, meló napközben, délutàn kettō körülre vagyunk otthon, ha bent van a hàzban, ha kint az udvaron, ugyanaz. Az emberek akik arra jàrnak mind halljàk mit mūvel. A többi kutyàval nem lehet összeszoktatni, a màsik négy kutyànk között van 15, 7, 3 és 1 éves is és velük sosem volt ilyen baj. Ez képtelen megtanulni, hogy hova végezze a dolgàt, sajàt alma van, ezer féle pelenkàt próbàltunk, ezerféle helyhez szoktató sprayt, jutalomfalatos tanítàst, mindent ami a többinél mūködött, mindent amit olvastunk illetve ajànlottak. Sosem megy a pelenkàra, ha kint van, ott sem végzi el a dolgàt, inkàbb ha bejött keres egy szōnyeget és oda.. nem szabad semmit olyan helyen hagyni, hogy elérhesse, mert legyen az bàrmi, tönkreteszi. WC papírt leteker, viragokat lerànt és megesz, kisebb szekrényt felborít, kiszedi a gyógyszereket belōle, bepisil/kakil és a tiszta ruhàkat leràntja a szàrítóról,beleforgatja. A papírzsebkendōket, teafiltereket, WC kefét szétràgja. A sajàt hàzàt/kosaràt szétràgja. Eszi a bútorokat, a könyveket, a drótokat. Aludni nem tudunk tōle, mert ha a helyén hagyjuk visít de ha esetleg màr nem bírjuk és beengedjük a szobàba akkor képes az àgyba feljönni és oda végezni a dolgàt. Kint nem lehet hagyni az udvaron, mivel akkor a szomszédok bolondulnak meg. És ennek tetejében àllandóan én takarítok utàna én rendezem. Én érek haza mindig leghamarabb így az egész napi mocsok, amit csinàlt ezàltal az egész hàz takarítàsa ràm marad. Minden nap ugyanaz, min. másfél óra takarítàs de inkàbb több. Én fürdetem, én etetem, én hordom orvoshoz, én próbàlom tanítani màr amennyire lehet... És igen, a kutya nem tehet róla, de mi sem. Az összes eddigi àllatunk megtanulta a rendet eddig, és velük az élet teljesen màs volt, semmi gondunk nem volt soha velük/miattuk. De már elegem van.

Ebben a hàzban màr semmit nem lehet ettōl a kutyàtól, se aludni, se tanulni, se koncentràlni, se élni se semmit. Ma telt be a pohàr, mindenki elment aludni, ōt a helyére tettük, szokàsos cirkusz, de gondoltam mégegyszer kimegyek mosdóba, kiléptem az ajtón ràléptem egy adag fosra, màr elnézést a kifejezésért, megcsúsztam és beleültem. A màsik oldalon meg a pisibe tenyereltem.... Sajnàlom, mert tudom, hogy nem tehet róla, valahol biztosan szeretem is szegényt, de màr nem birom elviselni. Valaki tudna valami tanàcsot adni, hogy ilyen helyzetben mit lehetne csinàlni?