A romák miért félnek ennyire a kutyáktól?

Arra tippelnék, hogy több tényezős a dolog. A mi goldenünk is rasszista, ha házaló c.gányok jönnek, őrjöng, de érdekes módon, ha ismerős c.gány csönget be hozzánk (mi ismerjük, a kutya nem feltétlenül), akkor csak ugat. Viselkedés, szag, emberi félelem vagy valami más a gondja, nem tudom. Ha sok kutya viselkedik így velük, akkor megértem, ha valakiben kialakul a félelem.

Van egy másik kutyánk, ő nagy, sötét színű, de jámbor. Na vele rendszeresen fenyegetik a c.gányok a gyerekeiket. Például megyünk a vonaton, kutya szájkosárban, pórázon fekszik a lábamnál és mondja a kisgyereknek az apja, hogy meg fogja harapni a kutya. Mi van?! Vagy ülünk egy padon, tőlünk kicsit távolabb egy kiscsalád és a gyerek nem akar szót fogadni, erre a nagyanyja(?) megfenyegeti, hogy ha nem fogad szót, meg fogja harapni a kutya. Szóval van, akinél már gyerekkorban megkezdik a gondos nevelést arra nézve, hogy felnőttként is féljen a kutyáktól.

Aztán persze biztos van, aki a korábbi tapasztalataiból kifolyólag tart a kutyáktól. Ismerősöm amúgy békés természetű dobermanja a kertjükben egyszer egy éjszakán keresztül a fa tetején marasztalt egy - a magántulajdon fogalmát igen szabadon értelmező - embert. Hasonló történetből hallottam már párat, pl. fatolvaj és a harcias labrador vagy a földszintes kutya által a sarokba szorított besurranó.

....és a saját kutyákkal mi van? Úgy vettem észre van bőven, és sajnos a szaporulat is.:(

Gondolom, megszokják szagukat, viselkedésüket.