Nem tudom elfogadni a kutyám halálát?
Szegény nagyon beteg volt már, menthetetlen, már menni is alig tudott, így 2 hete úgy döntöttem, amikor összeesett, hogy elviszem azonnal, hogy megszüntessék a fájdalmát. Szinte elbúcsúzni se tudtam tőle, olyan gyorsan történt minden, de simogatttam végig amíg elaludt. Szinte a születésétől velem volt, mindenhova jött velem! Csak úgy mentem bárhova (nyaralás, kirándulás) hogy ő is ott tudjon lenni velem. Bejártuk együtt az egész országot és több európai nagyvárost.
Volt egy súlyos betegségem, a diagnózis után elhagyott az akkori barátnőm, a barátok is eltünedeztek. A családom messze volt tőlem, de úgy döntöttem, hogy maradok a lakásomban, nem borítom fel az életünket (persze a család jött segíteni). Úgy gondolom, hogy a kutyám (is) segített nekem meggyógyulni! Nem hagyta hogy elhagyjam magamat, kérte a napi sétákat, mentünk együtt, nem süppedtem bele a betegségbe. Ha kellett odabújt hozzám, nagyon szeretett. Most nagyon üres a lakás, fizikai fájdalmam van már az elvesztése miatt. Nem tudom feldolgozni. Ahogy el kellett temetnem, azt nem kívánom senkinek.
A családtagok közül többen azt mondják “csak egy kutya volt”, a jelenlegi barátnőm meg már veszekedett is velem miatta. Szerinte felnőtt férfi létemre ne bőgjek mint egy óvodás, nőjjek fel, tegyem túl magam rajta. De valahogy nem megy és nem érti meg senki hogy nekem ő nem “csak egy kutya” volt. Nevetséges leírni de a legjobb barátom volt és a családtagom! Vittem ki a sírjára a kedvenceiből, a kedvenc játékát is odatettem. A barátnőm szerint hülyének néznek a szomszédok és fejezzem ezt be. Akartam neki csinálni fejfát is, de mindenki szerint megbolondultam teljesen.
Ha elmennék egy pszichológushoz, az meghallgatna engem ezzel? Vagy tényleg kicsit nevetséges az egész?
válasza: válasza:elaltatásával csökkentetted fájdalmait, helyesen cselekedtél. (sajnos volt részem ilyen döntéshozatalban!)
szerintem egy ilyen hűséges társat igenis szabad meggyászolni. nálunk is családtag a kutya, és 2 cica.
pszichológushoz azért még ne szaladj, hagyjál időt a gyásznak.
válasza:"Nevetséges leírni de a legjobb barátom volt és a családtagom!"
Az.
Nincsenek kötődési problémáid?
"Ha elmennék egy pszichológushoz, az meghallgatna engem ezzel? Vagy tényleg kicsit nevetséges az egész?" Menj. Jót fog tenni.
válasza:Pszichológussal várj még egy kicsit.
Életed fontos szereplője volt, gyászold nyugodtan. Barátnődnek meg kéne értenie, hogy nem olyan könnyű elengedni valakit..:)
Sokan nem mernek belegondolni ilyenkor egy újabb kutyus gondolatába, de tapasztalat, ez segít a legtöbbet. Ő is azt akarná, hogy boldog légy. A menhelyek pedig tele elhagyott, összetört szívű kis/kutyákkal, akik bármit megadnának, hogy szeretetet és otthont kapjanak.
Sírj ki magadból mindent, aztán ha úgy érzed, hogy készen állsz, lépj tovább, hozz még egy kutyust és tedd boldoggá az ő életét is, mentsd meg a haláltól.
De addig ne, amíg nem tetted túl magad az előző kutyádon.:) Sok sikert!
válasza:Aki soha nem kötődött még szorosan a kutyájához, az nem is fogja megérteni, elhiheted. Mikor nekem elment az első kutyám, akkor pontosan ilyen reakciókat tapasztaltam mások részéről, mint te, igaz, én nem vártam el, hogy bárki is megértsen, hiszen nem az ő kutyájuk volt, így végülis nem csalódtam akkorát. Amit kötelességemnek éreztem a kutyám iránti tiszteletből, azt megtettem magam (kiszépítettem a sírhelyét, stb.), nem szóltam róla senkinek, cserébe ők sem traktáltak azzal, hogy mekkora hülyeségnek tartják az egészet...
Fogadd őszinte részvétemet!
Köszönöm szépen mindenkinek! Nagyon jólesett most ez a néhány jó szó és hogy valaki megérti hogy vagyok most.
Nem fogom nem gyászolni bármit is mondjanak, nézzenek csak hülyének. De állítom, néhány állatként viselkedő embernél emberibb volt az én kutyám .....
Sajnos a barátnőm nem annyira érzékeny mint én és számára a neveltetése miatt az állat csak haszonállat, legyen az kutya, disznó vagy ló. Az ő családjában nekik feladatuk van és nem kötődnek hozzájuk érzelmileg. Apukája is rögtön hozott hozzám a szomszédból egy kiskutyát még aznap, hogy “hát van itt egy ugyanolyan, hoztam neked”. Értékeltem, de ő sem értette a dolgot meg hogy miért nem lesz jó “egy ugyanolyan” azonnal helyette, vissza is vitettem vele.
Jó volt leírni ide az érzéseimet, köszönöm mégegyszer!
válasza: válasza: válasza:Először is ne úgy fogd fel a halálát,hogy elvesztetted őt.Nagyon szép életet adtál neki.Akár hány évet is élt végig veled maradhatott.A gazdájával,a családtagjával akit szeret.A maga módján világot látott,utazott veled,megismert új helyeket,új élőlényeket,új szagokat amire sok kutyának esélye sincs,főleg nem a gazdájával.
Boldogan távozhatott,mert mindene megvolt amit egy kutya csak akarhat az életben.Szerető gazda,étel,otthon,és még vitted is ahova csak lehet.
Érni fog az életben még nagyobb pofon is a kutyád elvesztésénél,és el kell keserítselek,hogy ha másikat veszel az is ugyan így 10-15 szép év után eltávozik.Ez az élet rendje akár mekkora szemétség is.Lehet,hogy a következő amit magadhoz veszel már téged fog gyászolni.Tényleg,nagyon szomorú és természetes,hogy gyászolsz,de azért világ vége hangulatba sem kell esni.Valahol ő mindig ott lesz veled az utad végéig,mégha nem is látod.És szerintem nem is látna még a kutyád se szívesen sírni.
Pszichológushoz nem kell menni,ha csak nem érzed úgy,hogy ezt kibeszélnéd magadból vele.Csinálj neki fejfát ha telik rá,vigyél neki dolgokat,tedd hozzá méltóvá a sírját,ha neked az úgy könnyebb,de..engedd el azt a szegény kutyát.Elment,ha naponta kimész a sírjához sem fog vissza térni akár milyen szemétségnek is hangzik ezt leírni.
2 hét eltelt,gyászoltál,de ne sírdogálj folyton az a te egészségednek se tesz jót..Nem hiszem,hogy azért veszekszik veled vagy szól le téged bárki mert baja van veled vagy a gyászoddal,de akár mennyire szeretsz valakit és valamit saját magadat és a körülötted lévőket se tedd tönkre vele.Ott a barátnőd biztos segít,ha nem folyton azzal bújsz hozzá,hogy zokogva a kutyádat akarod.Az azért nekem is durva lenne 2 héten keresztül valaki mellett.:D
Sétálgassatok,néha nézzetek el kutyás helyekre,csinálj valamit.
Nem adja vissza a sajátodat nyílván,ha másikat simogatsz vagy sétáltatsz meg (mondjuk egy menhelyen önkéntesként,látogatóként),nem lesz tőle olyan érzésed,hogy vissza kaptad,de őt már nem is fogod.Viszont tovább kell lépni.Fel a fejjel,a lehető legjobb életet adtad a kutyádnak! Boldogabban nem is távozhatott volna közülünk. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!