Nagyon szeretnék egy háziállatot, de nem tudom, hogy hogyan vegyem rá a szüleimet?
Nem tudom, hogy mit tegyek (Ja, am 17 vagyok, plusz panelban lakunk). Már ezerszer feldobtam ezt a kérdést a szüleimnek, de a válaszuk mindig ugyanaz (azaz, nem) volt és ez már kezd irritálni. Folyton értelmetlen kifogásokkal jönnek pl. "Mi lesz, ha elutazunk?" - Semmi, sose utazunk el több napra, vagy az egyik kedvencem: "Úgyis hamarosan elköltözöl és majd annyi állatod lesz, amennyit akarsz!" - Kösz, 10 éves korom óta ezt hallgatom.
Amikor megkérdezem, hogy engem találnak-e felelőtlennek, akkor azt mondják, hogy nem.
Már bepróbálkoztam nagyon sokfajta állattal, reménykedve abban, hogy az egyik megtetszik nekik, de nem sikerült. MINDEGYIK állatra azt mondják, hogy kintre való. Már a legigénytelenebb állatokat is felhoztam (szóban), de azokra is ugyanazt mondják.
Kitakarítom a szobámat; a jegyeim jók; megcsinálom, amire kérnek, de egyszerűen semmi hatása nincs.
Már gondoltam macskára (apám utálja őket), papagájra (azt mondják, hogy hangosak), nyúlra (úgy tartják, hogy büdösek), királypitonra (anyám halálosan fél a kígyóktól), stb, stb. MINDIG van valamilyen piti kis kifogás, és ezek néha még logikátlanok is. Anyám kedvenc válasza: "Nem tudok erre mit mondani." WTF?!
Egyszer megkérdeztem anyámat, hogy szereti-e az állatokat. Azt mondta, hogy igen, HA 20 méterre vannak tőle. Másnéven még be se vallja, hogy utálja őket.
Szerintem csak azt nézik, hogy ŐK mennyire szeretik az adott állatot. Az, hogy ÉN mit gondolok, úgy néz ki, hogy magasan le van szarva...
Nem tetszik nekik? Be nem jön! Olcsó a tartása, van hely, nem kell vele 24/7-ben vele lenni? Ugyan má', ki kell használni a vétójogot!
Amikor meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok (nincs testvérem; nagyrészt csak ismerőseim vannak), akkor meg mondják, hogy lógjak a (nem létező) barátaimmal. Meg "Úgyis mész nyári diákmunkára, szóval nem leszel egyedül!" - Aha, csak az a baj, hogy nem találkozok korombeliekkel.
Nagyívben leszarják a magányomat...
Annyira irigylem azokat, akiknek a szülei minden fajta állatba beleegyeznek!
Akinek van valamilyen ötlete, kérem hogy írja le!
Tudom, nem segít, de nagyon megértelek és sajnálom, hogy ilyenek a szüleid.
Nekem sem lehetett a lakásban állatom, míg fel nem nőttem és el nem költöztem.
Hörcsögöt kérdezted már? Ő tényleg elég picike.
Sajnos, ötletem nincs, mondom, nekem sem engedték anno.
Tudom, hogy nem ugyanaz, de már elmehetsz menhelyekre önkéntes segítőnek. Kutyát sétáltatni, vagy amelyik menhelyen van, cicákkal is foglalkozhatsz. Addig is, míg tényleg felnőtt nem leszel és el tudsz költözni.
19:55-ös
Köszönöm az együttérzést! :)
Igen, próbálkoztam már hörcsöggel is, de arra is azt mondják, hogy büdös. Kb. minden kistestű emlősre azt mondják, hogy büdös. Még akkor is, ha nem is tudják, hogy milyen tulajdonságai vannak az állatnak...
20:00-as
Nem hegyibeszédet kértem, hanem segítséget. Attól, hogy még az övék, én is benne lakok. Ugh, utálom ezeket a fajta okoskodó válaszokat.
Úgy hisztizel, mint egy nyeretlen két éves. A szüleid helyében én is megkérdőjelezném, hogy elég érett vagy-e egy saját állatra.
Egyébként a helyzet rémesen egyszerű: nem fajokkal dobálózol, hogy most ez kell, most meg az, hanem megkérdezed, hogy nekik milyen feltételekkel férne bele az állat. Ha azt mondják, hogy abszolút nem szeretnének állatot, akkor tiszteletben tartod.
Egyébként nálunk sokáig a "vízben él és nem mászik ki onnan" volt a szabály. Ami nekem tök jó volt, mert a mai napig nagyon szeretem a halacskáimat (tény, hogy nem való mindenkinek).
20:25
Hát ja, látszik, hogy volt állatod, mert folyton ezt a szöveget kapom az ilyen emberektől. "Az ő házuk, az ő szabályaik!" MINDEGYIK ember, akinek volt valamilyen állata kiskorában ezt mondja!
Egy az, nem viselkedek úgy és ne is osszad az észt, hogy te hogyan cselekednél a szüleim helyében!
Te ezzel semmit sem segítettél, hogy kiosztasz.
Tiszteletben tartanám őket, ha ők is tisztelnék az én vágyaimat! De nem!
Ha a szüleidel laksz tényleg be kell tartanod a szüleid szabalyait meg ha nem is akarod elfogadni. Sajnos vannak olyan lemaradt emberek, hogy az állat kintre való stb.
Nalunk is ez volt, de sajnos sosem sikerült semmivel sem meggyozni a szüleim. Amúgy az már tényleg túlzás, hogy még egy horcsogot sem tarthatsz otthon.
Miután elkoltoztem lett két cicám akik nagyon aranyosak és semmi pénzért sem adnám oket. Sosem fogom megbanni, hogy bevallaltam őket. Rengeteg szeretetet adnak és tényleg megér minden kiadást. Ha ujra kéne kezdenem újra bevallalnam.
Szerintem tényleg egy horcsoggel kellene kezdened ami nem is annyira maceras. Talán utanaolvashatnal és elmagyaraznad a szüleidnek, hogy tényleg nem macerás dolog és nem is olyan nagy kiadás egy hörcsög. Biztosítsd őket, hogy teljesen a te feladatod lesz és mindent ami vele kapcsolatos te fogsz rendezni.
Ha így sem működik akkor sajnálom, de tényleg várnod kell, hogy elkoltozz otthonról és akkor olyan állatot tartasz amilyet szeretnél.
Off: nagyon tetszik a Kérdező stílusa,imádom,ahogy fogalmaz 😁
On: a menhelyen való segítés nagyon sok jó emléket szerezhet,esetleg megbarátkozhatsz azzal az állattal,aki később a tiéd lehetne.
Valamint halakat felhoztad? Vagy teknőst? Azt megkerdezted szerintük miért nem lehet állatod? Drágálják?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!