Úgy szeretnék egy kis nyuszit, de szüleim (főként apukám) nem engedi. Szerintetek mit tegyek?

Tényleg nagy felelősség.

Alapból két nyuszit kéne tartanod, mivel társas állat, egyedül nem érzi jól magát.

Egy nyuszinak minimum 2-3 négyzetméter kell, kettőnek értelemszerűen a duplája, emellé napi 6-8 óra kiengedés, hogy eleget mozoghassanak.

Egy nyúlnak ugyanúgy kellenek különböző felszerelések, felmerülhetnek állatorvosi költségek, táp, stb. amiket mind a szüleidnek kellene állniuk.

Illetve azt is bele kell kalkulálni, hogy minimum 10 évig él, tehát akkor is ott lesz még amikor mondjuk te mész kollégiumba, albérletbe, akkor is tudnád-e vinni magaddal.

2. válaszolónak igaza van. Eleve minimum kettőt tarts. A tévhittel ellentétben egyedül nem érzik jól magukat, boldogtalanok. Nem véletlenül van a jobb országokban betiltva az egyedül tartásuk. Törvény írja elő és büntethető. A 3. válaszolónak nincs igaza, teljesen mindegy, milyen etológustól vagy akárkitől is hallotta! Ha nem lenne ilyen késő, ecsetelném, miért.

A lényeg, hogy min. 2 nyuszi kell. Kettőnek pedig min. 4 négyzetméter napi 5-6-7 vagy több óra kiengedés mellett. A kezdőösszeg igen sok, utána már csak kb. havi 4000 Ft. Plusz az állatorvosi költség, ha kell. Nyulas orvos nem sok van, általános állatorvos pedig nem igazán ért hozzájuk. Oltás is kell fél vagy egy évente (oltóanyagtól függ). Minden nap takarítani kell őket és nem igazán azok a nyúzható állatok. A simogatást szeretik, de csak ha épp van kedvük hozzá. Amúgy gyűlölik, ha felemelik őket, rettegnek olyankor. Nem igazán lehet őket ölbe venni és dögönyözni. Akár 10-12 évig is élnek. Gondold át alaposan, mielőtt nyuszikat veszel!

Fogalmad sincs ki vagyok, mit csinálok, így ne ítélkezz! Én sem teszem.

Viszont én sem csak a saját agyszüleményeimet írom, hanem tényeket. S ha egy kicsit megerőltetnéd magad, utánanézhetnél.

A nyulak társas lények. Jobban mondva az üregi nyulak. A mezei nyulak magányos állatok. A háziasított nyuszik viszont mind üregi nyulak, tehát szociális lények. Nekik szükségük van a fajtársra, rájuk vannak utalva mind a vadonban, mind a lakásban. Nem képesek fajtárs nélkül teljes életet élni. Néhány példa: a nyulak igazán mélyen csak akkor tudnak aludni, ha van egy fajtársuk, akikben megbíznak és tudják, hogy őrködik. A csapatokban élő nyulak sosem alszanak mindannyian egyszerre, valamelyikük mindig viszonylag éber, hogy figyelmeztesse társait, ha veszély van. Hiába nincs a lakásban ragadozóveszély, a nyulak ezt nem tudják, ösztönösen él bennük, hogy vigyázni kell és ha egyedül vannak, nem képesek mélyen aludni. Persze eldobják magukat és lazítanak, alszanak, de az más, mint a mélyalvás. Ha az alvást félre is tesszük, a nap minden percében tudják a csapatban élők, hogy a másik valahol a közelben van és ha baj van, figyelmezteti. Az egyedül tartottakban is él az ösztön, hogy veszély leselkedhet rájuk, mivel zsákmányállatok, de egyúttal tudja, hogy nincs senki, aki figyelmeztesse, ezért stresszelnek a nap minden percében. A magányos nyulaknak sokkal stresszesebb életük van. Ráadásul nekik a mentális egészségük fenntartásához szükségük van a kommunikációra, mint nekünk embereknek is. Mi is beleőrülnénk, ha soha egy szót sem beszélgetnénk senkivel, nem értenénk semmit a testjeleiből sem stb. mert egyedül vagyunk vagy csak nyulakkal körülvéve, embertárssal soha nem találkozunk. Ők ezzel ugyanígy vannak. Soha nem tudnak kommunikálni, amibe lassacskán beleőrülnek, csakhogy mi még ezt sem vesszük észre, mert ennyire nem értjük a kommunikációjukat. Nem tudunk sem verbálisan, sem nonverbálisan kommunikálni. Az ember valószínűleg nem fogja nyalogatni a nyuszit, pedig ő igényli azt. Egyszerűen szükségük van társra a teljes, kiegyensúlyozott, boldog élethez.