Miért ilyen kegyetlen az élet?
1 éves hörim daganatos volt. Ma mentünk műtétre, a doki elvállalta, hogy megműti, szerinte sok esélye volt. Elaltatta, és amikor le akarta borotválni a szőrt a hasáról, meglátta, hogy van egy daganat a nyelőcsövében és a gyomorüregében is. Nem volt más választásunk, mint örökre elaltatni. A doki is mondta, hogy igazságtalan az élet, ilyen pici állatka, és ennyi daganat a testében.
Hazahoztam, eltemettem. Mikor kivettem a hordozóból megláttam, hogy a pofazacsijában is volt egy kezdődő daganat. Teljesen kivagyok.
Vatta között temettem el, téglát tettem a földkupacra, de még mindig nem érzem, hogy megadtam neki a kellő tiszteletet. Feltett szándékom, hogy tavasszal virágot ültetek a tégla köré. Annyira reménykedtem, és ő is küzdött, láttam rajta. Olyan erős volt.
Engem szerencsére nem hibáztatott az állatorvos, májusban látta először Maratont, akkor még kicsi volt a daganat. Akkor is mondta, hogyha nő, akkor menjünk vissza, és műtét. 3 hétig nem voltam itthon, most nőtt meg hirtelen, mint a gomba. Addig semmi nem volt. A doki még pénzt sem kért az altatásért. Becsülöm azt az embert, ő nem a pénzért orvos.
Szegénykémnek pedig tényleg ez volt a legjobb, és igyekeztem mindent megtenni, az utolsó napokban mindig kint volt, és a párnám mögött aludt. Csak ne lenne ez az űr... Itt vannak a többiek 5en, de hihetetlen mennyire hiányzik ő is, pedig az utóbbi időben csak akkor jött ki, ha saját kezűleg vettem ki, soha nem kéredzkedett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!