Miért kegyetlen az élet? Miért nem lehetünk bolodogok?

Szia!

Figyelj, még csak 20 éves vagy, előtted az élet. ;-)

Egyébként igen, éreztem ilyet, mélyponznak híják az érzést. Innen már csak felfele, bár az első pár méter elég nehéz lesz és lassan fog menni. :-) (Nekem is lassan ment, de most jelentem: mindenem megvan :P)

Az élet ilyen, örülj annak nagyon szépen kérlek, hogy csak ennyi a bajod. Tudom, nem érdekel más baja, de van ismerősöm akinek a 7 éves gyereke a halál szélén van hanem kap sürgősen tüdőt. Most ehhez képest a te bajod mi? Semmiség. Éppen ezért nem szabad elhagyni magad, légy erős... és sírd ki magad persze, mert az jót tesz. :-)

Nincs mindennek még vége, 20 vagy csak. Barátod előtt is tudtál élni, utána is fogsz tudni. Mert KELL. AZ ÉLET AJÁNDÉK! Szüleidtől nem azért kaptad, hogy eldobd, élvezd, amíg van, mert rövid.

Igen, éreztem. Amikor az a fiú, akit a világon a legjobban szerettem, és vele akartam leélni az életemet, 15 hónap együttlét után egyre durvábban viselkedett, végül több alkalommal kezet emelt rám, és ezért úgymond ki kellett menekülnöm a kapcsolatból. Hónapokig egy roncs voltam, egy élőhalott.

A Te eseted nem ilyen durva, örülj annak, hogy legalább járt nektek 4 év. Tudni kell elengedni a másikat, mert nagyon fiatalok vagytok még mindketten, és ha most már elfáradt, később sem lesz jobb. Pokolian fog fájni még egy ideig, de előre kell nézned. Le kell kötnöd magad olyan dolgokkal, ami alatt nem kell gondolkodnod, csak automatikusan csinálod. Egy idő után egyre könnyebb és könnyebb lesz.