Nem sajnaljatok a nyuszikat?

Első vagyok. Egyébként én igyekszem olyan húst enni, amiről tudom, hogy életében tisztességesen tartották. Ezért is szeretnék tanyára költözni amint lehetőségem van, és egész életében kényeztetni, szeretgetni, normálisan gondozni azt, aki majd a tányéromra kerül. Nem csak a lelkiismeretnek jobb, hanem egészségesebb, finomabb is, mint az ipari körülmények között nevelt állatok.

tulajdonképpen az nem is zavar, hogy mások megeszik a nyuszit, pláne ha vidáman huppogtt a fűben, és finom répát evett meg friss lucernát. De én akkor sem tudom megenni amit én cukinak tartok.

Egyszer ettem lókolbászt (utólag mondták meg, hogy az volt). Elképesztően finom volt, de akkor sem enném meg tudatosan többször.

Van a racionalitás, ezért nem zavar, ha más eszi, meg vannak az érzések, ezért nem tudom megenni.

Megint első. Szerintem meg sokkal de sokkal rosszabb olyan állatokat enni, akik életükben szenvedtek. Az ipari csirkéknek még az életükben elrohad a lábuk a saját ürülékük ammónia tartalma miatt, amelyiket a melléért tenyésztik, annak akkorára duzzad a mellizma a növekedés hormontól és az antibiotikumtól, hogy előre esik, nem tud megállni. A tejükért tartott tehenek ipari körülmények között négy évet élnek, a természetes 16 helyett, mert meghalnak végelgyengülésben, annyira kiszipolyozzák őket. Illetve nem halnak meg, hanem az utolsó pillanatban levágják őket, és mennek a hamburgerbe.

Szerintem százszor is inkább fájjon neki egy pillanatra, és csalódjon bennem a halála előtt, minthogy egész életében szenvedjen, ne lásson napot, ne kapirgáljon a fűben, ne húzza ki a kukacot a földből...

A vége mindenhol ugyanaz, csak éppen nem mindegy milyen volt előtte az élet. Persze levágni én se tudnám, arra megkérnék valakit. Vega nem leszek, mert szeretem a húst. Akkor inkább legyek benne biztos, hogy jó körülmények között élt az állat mielőtt a tányérra került.