Megmondanád a lányodnak, hogy a húsvéti nyúlának mi lesz a sorsa ha leadjuk később az állatkertbe? Ha őszintén elmondjuk, hogy élve odaadják egy sasnak akkor lehet nem is kéne neki a nyúl.

31, az a köze hozzá, hogy ha a "matek" részét nézed, a sasnak hajszál pontosan így is, úgy is, annyi állatot fognak levágni, nyúllal is, meg nyúl nélkül is.

Lehet, hogy nem nyulat, de állati eredetű takarmányt minden verzióban, pont ugyanannyit fog megenni.

Akkor mivel vagy beljebb, ha ez a család, nem vesz meg egy nyulat?

Egy álszent félrenézéssel, mert az egy kényelmes, komfortos mozdulat, (mármint a félrenézés) és úgy tenni, mint ha a sas takarmánya a hűtőben teremne.

Az senkiben nem merül fel, hogy a nyúl helyett milyen, vagy mennyi más állatot öltek volna meg?

Vagy szerinted az a gyerek fogyatékos, vagy direkt ostobának kell nevelni, nem tudhatja, hogy az a természet rendje, hogy a ragadozók prédaállatokat esznek?

Ez a világ, ez vesz minket körül, ez a valóság!

Mivel vagy beljebb, ha hazugságban neveled fel a gyereket?

Szerinted akik saját maguknak tartanak állatot, vágásra, nem szeretik? Nem játszanak vele, életében, nem kötődnek hozzá?!

Azért egy pár száz milliárd ember élt már ezen a bolygón úgy, hogy azokat az állatokat ette, amiket ő nevelt, gondoskodott róluk, sőt, együtt nőtt velük fel!

Komolyan, oda jutottunk, hogy csak az az elfogadott, amit a teszkó fagyasztójából szedünk elő?

Sose öröm megölni egy állatot, persze, de talán pont ezért kéne jó életet biztosítani neki, amíg él.

Mióta ezen a kőgolyón kifejlődött az élet, ez mindig így volt, sőt, a természetnél nincs kegyetlenebb, csak nézd meg egy vadonélő, meg a fogságban tartott orvosilag ellátott, jól táplált, szeretetben élő állat élettartamát!

Ne akard már ebbe belemagyarázni, hogy ez márpedig micsoda lelki trauma!

Akkor az, ha birka a szülő, és lelki traumaként kezeli!

Még mindig 33-mas vagyok. Tovább megyek, mert bonyolult téma, és szerintem érdemes.

Mert annyi vélemény hangzott el a cuki muki nyuszikáról, akit csúnyán meggyilkolásznak, és ezért a kérdező egy utolsó pszichopata, hogy ezt a sok vélemény, gondolom ellensúlyozom:

Ahogy a 33-mas válaszomban leírtam, a világ legtermészetesebb, legősibb folyamatát akarja itt néhány ember kritizálni.

Gyerek koromban mi is tartottunk állatokat, vágtunk is belőlük.

Idősebb koromban, én is vágtam le állatot.

A sok álszent megmondóembernek, akik amúgy kétpofára zabálják a húst, elmondanám, hogy nálam ritkán találni, állatokkal szemben, empatikusabb embert!

Mert megtapasztaltam, mekkora érték annak az állatnak az élete! Mert részese voltam az életének, és igen, volt olyan, hogy okozója voltam a halálának! Ne tegyünk már úgy, mint ha ez nem lenne az élet része!

Pont ezért értékelem, és mélyen tisztelem egy állat életét, mert szó szerint mindenét feláldozza!

És ez az, amit ti , akik ugyanúgy kétpofára zabáljátok a húst, nem ismertek fel, azt hiszitek, hogy csak azért, mert nem volt kötődésetek az állatokkal, annak az állatnak könnyebb volt?

Max nektek könnyebb, hogy nincs bűntudatotok! Viszont ezzel együtt, a megevett állat életének az értékét is elfelejtitek, mert "nem ismertétek". Pedig ugyanúgy az életét adta értetek!

Valami fagyasztott, kiolvasztott sz@rral, oké etetni a sast? Mert ezek szerint igen...

Hát, én meg pont azért nem tekintek arra se egy tonna számra tömeggyártott termékként, mert pontosan tudom, hogy valamikor az is ugyanolyan állat volt, mint a nyúl!

Sőt, jó eséllyel rosszabb sorsa, élete, és halála volt!

" A levágásra tartott állatokkal nem játszanak, nem szeretgetik őket, pontosan azért, hogy megmaradjon az a mentalitás, hogy az kaja, nem társ, vagy családtag. A kettő mentalitás szerintem összeférthetetlen."

De, igen, képzeld, játszanak, mert miért ne lenne annyival is boldogabb az életük?

És a kettő mentalitást, szerintem hiba összeférhetetlenként beállítani.

" A gyerekek abban az életszakaszban vannak, amikor még nagyon könnyen alakítanak ki érzelmi kötődést. "

Tény, hogy nem mindegy, milyen idős, mennyire érett gondolkodású. Ezért is mondtam, ez akkor trauma, ha a szülő birka, és traumaként kezeli.

Nyilván nem egy 5 éves gyerek előtt kell agyonverni a kedvenc nyulát.

Csak azt mondom, idősebb korban, hiszem, hogy nagyon is egészséges dolog, ha megtanulja, mennyire szomorú a halál, vagy mekkora veszteség egy állat.

"megmaradjon az a mentalitás, hogy az kaja, nem társ"

Igen, csak ennek meg itt olvasható a végeredménye, hogy onnantól, hogy nem társ, nem számít, súlytalanná, értéktelenné válik a halála.

Ami a magunk számára kényelmes dolog, de ettől még annak az állatnak ugyanúgy ránk megy az élete, és ez a "mentalitás" ahogy hívod, tiszteletlenség az állat felé!

Lehet itt okoskodni, hogy a sasnak így is úgy is kell kaja.

De ha már a nyúl nem számít, legalább a gyerekre lehetne gondolni. Mert most neki kva nagy buli, hogy kap egy nyuszit, amit aztán elvesznek tőle. Adtunk egy pofont a szarnak, nem is értem.

Tanyákon és állattartó helyeken is vannak gyerekek, ez tény. De ott nem az van, hogy nagy felhajtás, ajándék, ünnep, aztán hirtelen vissza az egész. Teljesen máshogy van felvezetve.

Másrészt azt is kell nézni, hogy sok ilyen nyuszis esetnél az adott gyereknek nem is nagyon volt még lehetősége másik állathoz kötődni. Nyilván ahol van 20 csirke meg 10 disznó, és kezdetektől tudja mindenki, hogy vágóállatok, ott más.

Igen, ezek is igaz szempontok (38,39) én csak pár érv nélkül személyeskedő fröcsögőnek mondtam el az én szempontjaimat.

De én se támogatom az ilyen ötleteket, és egyértelműen nem vennék ilyen célra "húsvéti"nyulat, jobbára pont azért, mert nyulunk is volt vagy 300-500 db, és ezt így, ilyen céllal odaajándékozni, etikátlan dolog, és nem jó értékrendet mutat a gyereknek.