Másfél éves kislányom mellé jön egy törpe nyuszi félek,hogy meg harapja, hogy védhetem meg ?

Ez nem gyaloggaloppos vérnyúl. Ha a lány nem ad rá okot, akkor nem fogja megharapni. Persze a kislányodat meg kell tanítani, hogy ne gyömöszölje a nyuszit, ne nyúlkáljon a szájába, stb.

Nekem van nyuszis ismerősöm, több nyuszija is van, meg egy most három éves kislánya. A lány imád a nyuszikkal lenni, soha nem harapták még meg. Máshol is tartanak nyuszikat a gyerek mellett, sőt én is nyuszik mellett nőttem fel, és talán életemben egyszer ha megharaptak, akkor is 10-en éves voltam már.

Miert eppen nyuszi? Eleg maceras tartani, nagy ter kell neki,nem zarhatod ketrecbe. Raadasul felsz is.

Akkor meg minek?

Sok kisgyereket láttam elég közelről és elég gyakran, ahogy az állatokkal bánnak.

Kisgyerek mellé csak akkor ajánlok állandóra házikedvencet, ha előtte pár hétig összeszoktatod őket, és megnézed, hogyan viselkednek egymással.

A kisgyerekek legtöbbször agyongyömöszlik az állatokat, legyen szó kutyáról, cicáról, hörcsögről, tengerimalacról vagy akár nyúlról. Minden állatnak fajtól függetlenül más és más a természete, akárcsak az embereknek, ezért nem lehet előre megmondani, hogy hogyan fogja tűrni a gyömöszölést. Van, amelyik menekül, van, amelyik tűri (de ezek hamarabb is pusztulnak a sok kvázi kínzástól, de előtte konkrétan depressziósak lesznek, mert a hőn szeretett gazdi hagyja a gyerekének, hogy csehül bánjon velük, és ez lelki válságot okoz az állatoknál, mert hát ugye ilyenkor az állat szemszögéből egy másik családtagja bántja őt, és nem érti, hogy a "falkavezér" miért nem lép közbe), de van olyan is, amelyik odakap, megharapja, vagy akár meg is támadja. Magyarán védekezik.

Nem várhatod el egy állattól, hogy ha packáznak vele, akkor ne védje meg saját magát, hiszen te is megvéded magadat, ha akár fizikai, akár lelki-mentális-pszichés támadás ér (pl. sértegetnek, szemétkednek veled, szidják a felmenőidet stb.).

A legfontosabb viszont, hogy ne hagyd, hogy a gyereked bokszzsáknak használja az állatot! Egyrészt az állatnak se jó, másrészt pedig nektek se lesz jó, ugyanis úgy tapasztalom, hogy az olyan gyerek, amelyik kiskorában a házikedvencet bokszzsáknak használja, azzal pár hónapon belül átkozottul nehéz lesz bánni - mindenre nemet mond, állandóan megmakacsolja magát, folyton dacol a szülőkkel, és még az oviban-suliban is folyton visszabeszél a felnőtteknek. Aztán ha ezt fiatalon nem nevelik ki a gyerekből, akkor igazi tapló, tirpák paraszttá cseperedik. Saját szememmel láttam a nővéremnél és a legjobb barátomnál, hogy ez konkrétan akkor kezdődött, amikor háziállat került a családba, és azóta is küzdenek a gyerekek magatartásával. Azért látom az egyértelmű összefüggést, mert az egyik alkalommal 3 évesen, a másik alkalommal 8 évesen került a gyerekhez az állat, és közvetlenül azután történ ez a magatartásbeli változás, előtte pedig nem nagyon volt jele ilyen viselkedésnek egyik esetben sem.

Lényegében ha elég korán hagyja a szülő elharapózni az ilyet, akkor felnő egy kvázi zsarnok gyerek, akivel alaposan meggyűlik majd a baja a szülőnek.

Lényeg a lényeg: pár hét próbaidő, alapos megfigyelés, és ha jól elvannak, akkor maradhat a nyuszi. Ha viszont valamelyik oldalról nincs meg az összehang, akkor vidd vissza a jószágot!

A kérdés az te szeretnél nyuszit tartani egyáltalán?

A vége, a vagy mondjam le, nem volt meggyőző, hogy szeretnél egy állatot. Elég macerás nyúl biztossá tenni a lakást, mert nem lehet egésznap ketrecben. A lányod mellett a kb. a nyuszival is ugyannyit kéne foglalkozni.